Lehetséges kiutak az ügynökügyi bonyodalmakból

2002-09-12

A Mécs-bizottság működése körüli politikai-jogi vita tovább folytatódik. Az eddigi törésvonalak (ellenzék-kormánypártok, ombudsman-más jogászok) mellett immáron a koalíción belüli viták is színesítik a képet. A jogi vitát a kormánytöbbség a Parlamentben gyorsan megoldhatná. Kérdés, hogy lesz-e erre politikai akarat.

HÍR: Tóth Károly (MSZP) ígéretével ellentétben mégsem hozták nyilvánosságra az ügynök-listát. A Mécs-bizottság meghallgatta Péterfalvi Attila adatvédelmi biztost, aki aggályait hangoztatta. Mécs Imre kijelentette: határozati javaslatot nyújtanak be, és csatolják az érintettek nevét is tartalmazó jelentéstervezetet.

ELEMZÉS: A volt szocialista országokban, szinte mindenhol komoly gondot okozott az egykori állambiztonsági szolgálatok állományának (úgy a munkatársaknak, mint a hálózatnak), valamint az általuk felhalmozott információknak a kezelése.

A megoldások egyik csoportja az összeférhetetlenségi szabályok alkalmazása, ezek a szabályok megtiltották, hogy az állambiztonsági szervekkel egykor kapcsolatot tartók (egyes esetekben ennél is szélesebb kör) a rendszerváltás után bizonyos tisztségeket betöltsenek. Ilyen megoldást alkalmaztak Németországban és Csehországban, és ezt a megoldást javasolja most a Fidesz-MPP is.

A másik markáns megoldás a teljes egykori iratanyag nyilvánossá tétele. Ezt a megoldást alkalmazta a német Stasi törvény és annak nyomán a bolgár és a román törvények is.

A jelenleg még hatályos magyar megoldás minden elemében köztes megoldásokat választott. Az 1994-ben elfogadott törvény (az 1994. évi XXIII. törvény) a korábbi állambiztonsági szervezet vonatkozásában kizárólag a III/III-as Csoportfőnökség esetén vizsgálta az érintettséget. Itt is három követelmény valamelyikének kell teljesülni, hogy valakinek az érintettségét a bírákból álló bizottság megállapítsa. Eszerint érintett az aki:
- adott a hálózati feladatok vállalására vonatkozó saját kezűleg aláírt nyilatkozatot, vagy,
- készített jelentést, vagy,
- kapott tevékenységéért illetményt, prémiumot, illetőleg kedvezményt.

A Történeti Hivatal felállításáról rendelkező 1996. évi LXVII. törvény ugyancsak kizárólag a III/III-as Csoportfőnökség iratai vonatkozásában rendelte el az iratok hozzáférhetővé tételét, de a megismerés nem terjedhetett ki a személyes adatokra, így az érintett nem ismerhette meg az ügynök nevét sem.

A választásokat követően az 1994. évi XXIII. törvény körül fennálló konszenzus megbomlott. Miután a Magyar Nemzetben napvilágot láttak arra utaló adatok, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök korábban a III/II-es csoportfőnökség SZT tisztje volt, az országgyűlés majdnem egyhangú szavazattal két országgyűlési vizsgálóbizottság felállításáról döntött. A kormány - a tárgyban megszületett két kormánypárti képviselői indítvány visszavonása után - T/541. és T/542. számon törvényjavaslatokat nyújtott be, egyrészt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára felállításáról, másrészt a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról. A két törvényjavaslat együttesen felváltani szándékozik a jelenleg hatályos törvény rendelkezéseit. A miniszterelnök felkérésére Sólyom Lászlónak az Alkotmánybíróság volt elnökének vezetésével szakértői bizottság alakult, amely megfogalmazta észrevételeit a törvényjavaslatokkal kapcsolatosan.

Az országgyűlés nyári szünete miatt a javaslatok tárgyalása nem, de a bizottságok munkája elkezdődött. Ez a körülmény alkotmányos problémákat keletkeztetett, amely terjedelmes vitát kavart jogászok és politikusok körében. A következőkben a bizottságok működését jogilag aggályosnak tartók álláspontját ismertetjük.

A Balogh László (MDF) képviselő által vezetett, és a miniszterelnök egykori tevékenységét vizsgáló bizottság kapcsán a jogi problémák csekélyebbek. Kétségtelen, hogy a Magyar Nemzet törvénysértően járt el az általa ismertetett adatok nyilvánosságra hozatalával, de miután a titokgazda az iratok vonatkozásában feloldotta az államtitkot, az érintett pedig hozzájárult adatai nyilvánosságra hozatalához, ennél a bizottságnál adatvédelmi aggályok nem merültek fel.

A Mécs Imre (SZDSZ) képviselő által vezetett bizottság, olyan adatok birtokába jutott és olyan adatokat kezelt, amelyek nyilvánosságra hozatalához az adatvédelmi biztos álláspontja szerint vagy az érintett hozzájárulása esetén vagy erre vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján kerülhetne sor. Amennyiben a bizottság felállítását megelőzően megszületett volna a nyilvánosságra hozatalt lehetővé tevő törvényi felhatalmazás, akkor ezek az alkotmányos adatvédelmi kifogások teljes mértékben elhárultak volna. A bizottság vezetője nyilatkozataiban arra hivatkozik, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 19. § (2) bekezdése értelmében az általuk kezelt adatok "bárki számára hozzáférhető nyilvános adatok". Ez az érvelés azzal a megkötéssel helytálló, hogy akkor "ha törvény másként nem rendelkezik", márpedig a konkrét esetben van olyan törvény, amely másként rendelkezik, mindenekelőtt a többször módosított 1994. évi XXIII. törvény. A bizottság tehát, ezen jogértelmezés elfogadása esetén is csak törvény felhatalmazása alapján hozhatná nyilvánosságra a neveket. Sőt az országgyűlés is csak törvényi felhatalmazás birtokában teheti meg ezt.

A Mécs-bizottság működése során egyértelműen törvényt sértett a Magyar Hírlap, amikor közölte az érintettek neveit. Törvényt sértett Mécs Imre, amikor nyilatkozatában megerősítette a Magyar Hírlapban megjelent névsort. Ezek a törvénysértések akkor is kárt okoznak a jogállamnak, ha a társadalom többsége által helyeselhető célok érdekében történtek. Amennyiben a választópolgárok azt látják, hogy a törvényhozók megszegik a törvényeket amikor érdekük ezt kívánja, akkor maguk is hajlamosak lesznek a törvények kijátszására. A jogtisztelet a jogállam egyik alapintézménye.

Az Alkotmánybíróság korábbi döntései, a nyár folyamán kialakult helyzet, az országgyűlési bizottságok tevékenysége során felmerülő problémák, és a Sólyom-bizottság észrevételei alapján a következő kérdések megoldása vár a törvényhozásra:

- Biztosítani kell az érintettek információs önrendelkezési jogát.
- Ez a jog a teljes III-as csoportfőnökségre vonatkozik és csak olyan adatok további titokban tartását teszi lehetővé, amelyeknek titkosságához a jelenlegi jogállamnak alkotmányos érdekei fűződnek.
- Valamennyi parlamenti párt a közszereplők vonatkozásában különösen fontosnak tartja a múlt tisztázást, ennek meg kell teremteni törvényi alapját.
- Kezelni kell a Mécs-bizottság működése során keletkezett problémákat, csökkenteni kell a bizottság munkája során keletkezett jogállami deficitet.
- Mivel a kormányfő a nyilvánosság előtt elkötelezte magát bizonyos törvények megalkotása mellett, olyan megoldást kell keresni, amely fenntartja a miniszterelnök szavahihetőségét.

Megoldási lehetőségek

A két benyújtott törvényjavaslat jó alapot teremt a megoldásra. Ez két módon történhet:
1. A javaslatok kormány általi átdolgozása és ismételt benyújtása által.
2. A javaslatok változatlan fenntartása és az időközben felmerült szempontok (különösen a Sólyom-bizottság észrevételeinek) módosító indítványok útján való beépítése.

Az első megoldás előnye: a kormány látványosan elfogadhatja a Sólyom-bizottság álláspontját, és tekintélyveszteség nélkül elfogadtathatja a törvényeket az országgyűléssel, úgy, hogy a parlamenti vitában nem kell a Sólyom-bizottság által sérelmezett részeket védenie.

A megoldás esetleges hátrányai: ha az átdolgozott változatot nem nyújtják be azonnal a visszavonás pillanatában, a kormány abba a gyanúba keveredhet, hogy szabotálni akarja a törvényes rendezést, azután, hogy a nyár folyamán az ügy kommunikációja az ellenzék vereségét jelentette. A kívülállók számára nem tehető teljesen egyértelművé, hogy mely pontokban és hogyan fogadta el a kormány a Sólyom-bizottság észrevételeit. Mivel az eredeti tervek szerint a törvényjavaslatok vitája a szeptember 10-11-i plenáris ülés napirendjén szerepel az átdolgozott változat gyors benyújtása is késedelmet okoz.

A második megoldás előnye: hogy gyors, nem késlelteti a vitát, a módosító indítványok keretében világossá tehető, hogy mely pontokon és hogyan vette figyelembe a kormánytöbbség a Sólyom-bizottság észrevételeit.

A megoldás hátránya:
az általános vita során olyan pontokról is vita indul, amelyek mellett a vita megindulásának időpontjában már a kormány sem áll ki.

3. A Mécs-bizottság problémáját a T/542. számú törvényjavaslattal együtt lehet kezelni. Amennyiben a kormány elfogadja a Sólyom-bizottság észrevételeit, a törvényjavaslatban szűkíteni lehet a tényfeltárás alá eső tisztségek körét. A legszűkebb lehetséges kör a Törvényjavaslat 2. § (2) 1-3. pont, vagyis a köztársasági elnök, az országgyűlési képviselők és a Kormány tagjai. Ez a kör összhangban lenne az adatvédelmi biztos ajánlásában megfogalmazottakkal, gyakorlatilag a közhatalmat gyakorló legszűkebb kör lenne. Lehetséges megoldás az 1-11. pontig terjedő szűkítés, ami a legfontosabb közhatalmat gyakorló szervek tagjaira illetve - az 5-11. pontban foglaltak esetén vezetőire - korlátozná a tényfeltárást. A törvény rendelkezhet úgy, hogy a Mécs-bizottság működése során keletkezett iratokat át kell adni a tényfeltáró bizottságnak, amely immár törvényes keretek között nyilvánosságra hozhatja megállapításait.

Lehetséges megoldás, hogy a Mécs bizottság eredményének nyilvánosságra hozataláról külön törvény rendelkezzen, ebben az esetben azonban megoldandó az a probléma, hogy a Mécs-bizottság a Házszabály alapján az ellenzéki képviselők kivonulása miatt nem tud jelentést elfogadni, így a megalkotandó törvény nem tudja az eddig beszerzett adatokat sem kezelni.

KOMMENTÁR: A Mécs-bizottság működése körüli politikai-jogi vita tovább folytatódik. Az eddigi törésvonalak (ellenzék-kormánypártok, ombudsman-más jogászok) mellett immáron a koalíción belüli viták is színesítik a képet. A jogi vitát a kormánytöbbség a Parlamentben gyorsan megoldhatná. Kérdés, hogy lesz-e erre politikai akarat.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695