Az MSZP Friderikusz TV-elnöki pályázatát támogatja

2002-09-30

Feltörték Friderikusz Sándor, az MTV egyik elnökjelöltjének hangpostafiókját, ezáltal nyilvánosságra került egy üzenet, amelyen Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője saját, illetve Medgyessy Péter miniszterelnök támogatásáról biztosítja az újságírót. Az üzenet felkerült a világhálóra is. A frakcióvezető azt javasolja, hogy a jelölt kössön megállapodást két másik aspiránssal: Baló Györggyel és Székely Ferenccel, hogy a jövőben együtt dolgozzanak Friderikusz irányítása alatt. Sem Lendvai, sem Friderikusz nem tartja elítélendőnek, hogy egy párt támogat egy jelöltet.
Az újságíró közölte, hogy a közelmúltban sms-ben egy prominens jobboldali politikus is biztosította támogatásáról. Az MSZP részéről nem foglalkoztak az üggyel bővebben, inkább azt tartják kifogásolhatónak, hogy valaki más postafiókjában "turkál". Szalai Annamária, a Fidesz médiapolitikusa felháborítónak tartja, hogy "bohócot csinálnak komoly szakmai múltú emberekből". Az SZDSZ-es Pető Iván szerint hosszabb távon az igazi botrány az, hogy egy magánbeszélgetés nyilvánosságra került.

Összefoglalás

Lendvai Ildikót támogató érvek:
- az üzenetben nincs semmi rendkívüli, hiszen köztudott, hogy a tévéelnök személyéről a pártok delegáltjaiból álló kuratóriumi elnökség dönt kétharmados többséggel
- Friderikusz Sándor hasonló üzenetet kapott jobboldali politikustól is
- miért ne nyilváníthatná ki az MSZP, kinek a pályázatát tartják jónak, ha úgyis a pártok által delegált kurátorok jelölnek elnököt

Lendvai Ildikót vagy az MSZP-t kritizáló érvek:
- az MSZP folyamatos pressziót gyakorol a rádióra és a televízióra, de ezt már megszokhattuk a Horn-kormány idején
- felháborító, hogy bohócot csinálnak komoly szakmai múltú emberekből, a pályázókból, amikor előre eldöntik, ki legyen az MTV elnöke
- tisztességtelen, hogy a szakmai elbírálás helyett az MSZP a színfalak mögött előre eldöntötte az MTV elnöki posztjáért történő versengést



A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Hangpostások, Magyar Hírlap, 2002, szeptember 26.) "Friderikusz Sándor tévéelnökjelölt és Lendvai Ildikó MSZP-s frakcióvezető semmi különöset nem talál abban a hangpostaüzenetben, melyet Lendvai hagyott Friderikusz magántelefonján, s amelyet egy internetes lap révén az egész ország megismerhetett. Nevezetesen, hogy Lendvai kedvenc tévéelnökjelöltje továbbra is Friderikusz. Hogy a szóbeszédekkel ellentétben e véleménye nem változott, sőt ahogy látja, ez 'Péterével' is megegyezik, bízik benne, hogy másokéval is. Szóval, hogy Friderikusz csak ne aggódjon. Friderikusz nem aggódik, inkább magántitoksértés címén eljárást kezdeményez minden nyilvános fórum ellen, mely magánpostáját közzétette. Nem aggódik a telefonszolgáltató sem, mert előfizetőik üzeneteinek titkosságát szerintük feltörhetetlen kód védi. Arról ők nem tehetnek, ha Fridi valahol otthagyta a telefonját, vagy valakik megtudták a számát, és kipróbálták a tízezernyi variációt a négyjegyű egyedi kódra. Nem zavartatja magát az MSZP sem, elvégre nyilvánvaló, hogy a pártok által delegált kurátorok választják az elnököt. Továbbá, mert a kuratóriumban nincs kormánytöbbség, a győztes jelöltnek pedig meg kellene szereznie a szavazatok kétharmadát, és akkor még hol vannak a civil kurátorok... Szégyellje magát szerintük az, aki a jól időzített akciót kitervelte. Van, aki szerint nem pártok, hanem egy rivális tévéelnökjelölt állhat az ügy mögött. Az MDF médiapolitikusa pedig az utóbbi négy év után is csupán annyit mond, hogy az MSZP folyamatos pressziót gyakorol a rádióra és a televízióra, 'de ezt már megszokhattuk a Horn-kormány idején'.
Nagyon úgy fest, hogy e minden ízében visszataszító, elfogadhatatlan történet miatt csupán mi, civil országlakók fogjuk magunkat szégyellni. Lendvai, Friderikusz, a pártok, az internetes moderátorok és persze ama köztörvényes hősök helyett, akik a hangposta-feltörési gengszterizmust végrehajtották. Bár meg is köszönhetjük nekik, hogy mindezt megtették. Mostantól egy kicsivel még pontosabban tudjuk, néha mi minden kell a biztos győzelemhez. Még szerencse, hogy az emberek többségének ilyen siker nem kell".

Friderikusz Sándor úgy nyilatkozott: (In: Friderikusz lesz a befutó?, Magyar Hírlap, 2002, szeptember 26.) "'az üzenetben én semmi rendkívülit nem találok, hiszen köztudott, hogy a tévéelnök személyéről a pártok delegáltjaiból álló kuratóriumi elnökség dönt kétharmados többséggel. Azt pedig ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a tévékuratóriumban ülő pártdelegáltak nem konzultálnak saját pártjuk vezetőivel.' Hasonló üzenetet kapott jobboldali politikustól is".

Várhegyi Attila, a Fidesz pártigazgatója a Magyar Rádióban elismerte (u.o.), hogy "ő is küldött SMS-t Friderikusznak, melyben a pályázatáról azt írta: 'nekem tetszik'".

Lendvai Ildikó vállalja a megjelenteket, és fenntartja az abban megfogalmazott álláspontját (u.o.). "Ehhez azonban hozzáteszi: szavai nyilvánosságra hozatala elképesztő bűncselekmény. Hetek óta hallott arról, hogy valakik 'házalnak' ezzel a felvétellel. Szerinte nincs szó arról, hogy befolyásolni igyekeznék a döntést. Politikai nyomásról akkor lenne szó, ha a kurátorokat, különösen más pártokéit, és a végső döntésben legfontosabb társadalmi szervezeti delegáltakat kívánnák meggyőzni. Az viszont természetes, hogy a két MSZP-s elnökségi tagnak elmondják véleményüket. A szocialista politikus úgy érzi, azért sincs szó 'szentségtörésről', mert maga Friderikusz Sándor kezdeményezett találkozókat a pártok vezetőivel. Lendvai Ildikó kíváncsi arra, hogy aki hozzáfért Friderikusz hangüzeneteihez, és - miként a tévés maga nyilatkozta - egy jobboldali pártprominens üzenetét is megtalálhatta, az miért csak az övét adta ki".

Kolláth György alkotmányjogász szerint (u.o.) "az ügy jogi megítélése nem túl bonyolult, egyértelműen bűncselekményről van szó. Véleménye szerint aki a hangpostát feltörte, tisztában volt azzal, hogy jogsértő, amit tesz. 'Ha telefont lehallgatni nem lehet, akkor nyilvánvalóan az ahhoz tartozó hangpostát sem szabad feltörni' - állítja Kolláth György. Szerinte, akinek a telefonját lehallgatták, illetve akinek a hangját felhasználják, személyiségi jogi pert indíthat a bíróságon. (...) Büntetőjogi értelemben pedig valószínű, hogy 'magántitok jogosulatlan megismerése' történt. A törvény azokat is bünteti, akik az így megismert dolgokat továbbítják, illetve felhasználják".

Kovács László (MSZP) szerint (u.o.) "miért ne nyilváníthatná ki az MSZP, kinek a pályázatát tartják jónak, ha úgyis a pártok által delegált kurátorok jelölnek elnököt?' (...) Hangsúlyozta: Lendvai Ildikó nem sértette meg a politikai etikettet, nem követett el hibát, hiszen nem a menedzsmentnek üzent. 'Friderikusz Sándort nem lehet besorolni egy párthoz sem; kinevezésének jó társadalmi visszhangja lenne, esélye van arra, hogy jobbról és balról is szavazatokat szerezzen, vagyis politikailag nehezen lehetne kikezdeni'".

Balogh László az MDF médiapolitikusa szerint (u.o.) "az MSZP folyamatos pressziót gyakorol a rádióra és a televízióra, 'de ezt már megszokhattuk a Horn-kormány idején'".

Szalai Annamária a Fidesz média-politikusa felháborítónak tartja, hogy "bohócot csinálnak komoly szakmai múltú emberekből, a pályázókból, amikor előre döntenek, ki legyen az MTV elnöke. A politikus a Tanú című filmhez hasonlította a történetet, amikor a tárgyalás előtt megszületett az ítélet".

Szalai Annamária elmondta (In: MSZP-s támogatás Friderikusznak, Magyar Nemzet, 2002, szeptember 26.) "a Fidesz tisztességtennek tartja, hogy a szakmai elbíráslás helyett az MSZP a színfalak mögött előre eldöntötte az MTV elnöki posztjáért történő versengést".

Rab László szerint (Ildikó üzent, Népszabadság, 2002. szeptember 26.) "az üzenetben Sándor sem talál kivetnivalót, elmondja, hogy pályázatával személyesen is felkereste a pártok médiafelelőseit, kapott bíztató esemest jobboldali politikustól is, a kuratórium pártdelegáltakból áll, nincs semmi meglepő azon a hangpostán. Tulajdonképpen igazuk van. Ha valaki azt hiszi, hogy mondjuk Mendreczky Károlyt, az utolsó elnököt mesterségbeli jártasságáért ültette a kuratórium a székbe, téved. Az úgynevezett közszolgálati média rég, sőt a mi időszámításunk szerint örök idők óta a politika hajas babája, miközben az éppen ellenzékben lévő politikus nagyokat sóhajt, hogy mekkora baj az, hogy a média a politika játékszerévé vált. Hogy a baj mekkora, azt nem csupán az elúszott milliárdok, eltűnt nézők jelzik, hanem az is, hogy lassan nincs, mert nem is lehet független médiaszemélyiség, de legalábbis aligha hibázhat az, akinek meggyőződése, hogy ebben a körben nincs már tiszta, feltörésre nem érdemes üzenetrögzítő.(...) Ilyenkor a mentálhigiénésen érzékeny ellenzék közlemény írásába fog, s azt állítja, hogy Ildikó üzenete ócska paródiává silányította az ország köztelevíziójának vezetésére kiírt pályázatot, a pályázókat pedig arcul legyintette az, aki eddig a közmédia őrangyalát játszotta. A szituációt nem lehet menteni azzal, hogy a paródiának ez már sokadik felvonása. Már csak azért sem, mert a memória figyelmeztet: Lendvai Ildikó valamikor réges-régen, ellenzéki korszakában úgy vélekedett, hogy 'a közszolgálati televízióban a változások koalíciós osztozkodás tárgyává silányultak, szó sincs már szakmai igényről'. Azt is kifogásolta akkor, hogy 'az ellenzéki delegáltak nélküli csonka MTV-kuratórium nem tudta betölteni a médiatörvényben rendelt feladatát, nevezetesen nem őrködött az intézmény pártatlansága felett'".

Pető Iván, az SZDSZ médiapolitikusa közölte: (In: Valóságshow a rögzítőn, Népszabadság, 2002. szeptember 26.) "pártja mindig a közmédiumok függetlensége mellett állt ki, nem kívánnak beavatkozni olyan ügyekbe, ahol a politikai pártok nem illetékesek. Szerinte ugyanakkor az alkalmi szenzáción túl az igazi botrány az, hogy ki és hogyan szerezhette meg a felvételt".

Szerető Szabolcs szerint (Az Ildikó, a Tamás, a Péter és a Sándor, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 27.) "nyilván egyszerűbb és kényelmesebb úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Mintha 'csupán' egy rút lehallgatási üggyel, súlyos bűncselekménnyel (legalábbis annak gyanújával) állnánk szemben. Ezt sugallja az érintettek mellett Pető Iván is, amikor az ominózus felvétel megszerzését nevezi az igazi botránynak. (...) De azért vegyük komolyan magunkat és demokráciánk alkotmányban rögzített alapelveit, s Lendvai Ildikó Friderikusz Sándor hangpostáján hagyott üzenetét elsősorban mégsem nyilvánosságra kerülésének valóban gyalázatos körülményei, hanem a tartalma miatt tekintsük botrányosnak. Eközben arról se feledkezzünk meg, hogy éppen az MSZP lépett át egy határt tavaszi hazugság- és gyűlöletkampányában, amikor köztisztviselők e-mailjeivel, közszereplők nem a nyilvánosságnak szánt mondataival traktálta a választókat. Jó tudni: ha jobboldali politikus járt volna úgy az előző ciklusban, mint most a szocialista frakcióvezető, akkor világraszóló botrányt kavart volna az ügyből a baloldal, közérdekű adatnak nevezve a hangposta tartalmát".

Bolgár György szerint (Az ártatlan szűz, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 28.) "adva van egy gusztustalan botrány, amelynek a valódi tartalma nulla. A köztévé elnökségére pályázó Friderikusznak ugyebár telefonüzenetet hagyott Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, és ezt valaki lelopta, majd közzétette. No mármost: hogy ha ebben az üzenetben arról lett volna szó, hogy a szocialisták hogyan próbálják megvásárolni vagy esetleg megfenyegetni az ellenzéki kurátorokat, hogyan próbálják aljas, törvénytelen eszközökkel megválasztatni a szívükhöz annyira közel álló Sándort, akkor érteném a szenzációt, és talán még azt is megbocsátanám, hogy a botrány kirobbantója milyen mocsok módon járt el. De nem, az üzenetben Lendvai csupán arról biztosította a riportert, hogy ne izguljon, ő és Péter támogatja. Amihez mindkettejüknek joguk van, mint ahogy se nem tiltott, se nem erkölcstelen, hogy ebbeli véleményüket a Magyar Szocialista Párt tévékurátoraival is közöljék. Csakhogy a sokat átkozott médiatörvény leglényegesebb eleme nem az, hogy a politika ne avatkozzék bele a közmédia ügyeibe, hanem az, hogy a kormány ne tudjon egyoldalú hatalmi nyomást gyakorolni rá. Ezért találták ki azt a kuratóriumi elnökséget, amelyben a kormány és az ellenzék egyensúlyban van (ráadásul e pillanatban az egyensúly éppen ellenzéki többséget jelent), és amely csak kétharmados többséggel tud elnökjelöltet javasolni (vagy elnököt leváltani). Friderikuszt tehát hiába támogatja Medgyessy, neki még Orbán támogatása is kellene (vagy legalább Dávidé és Torgyáné, mert - ki hinné? - az utóbbi delegáltja is benn ül még a kuratóriumban)".

Andrassew Iván szerint (Kitartás, arccsapás, helyholtudás, Népszava, 2002. szeptember 30.) "a Fidesz az összes pályázó arcul csapásának tartja a történteket. Miután Várhegyi Attila, a Fidesz pártigazgatója elismerte, hogy elesemesezte: neki tetszik Friderikusz pályázata, nem nagyon érthető, mi is itt az arcul csapás. Hacsak az nem, hogy minden közszolgálati újságíró és a közönség is évek óta arcul csapott állapotban van. Ha nem lenne, akkor mindenki Fridijének nem kellett volna körbehajlongania a pártokat. Mindaddig nem is lehet közszolgálatiságról beszélni, amíg - a lehető legudvariasabban fogalmazok - a pártok nem takarodnak el a médiumok környékéről is. Ideje lenne dolgozni egy kicsit a mi szégyenletes médiatörvényünkön. Jóslat: nem takarodnak. A törvény marad".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695