MTV-elnök választás

2002-10-04

Nem választott elnököt a Magyar Televízió nagykuratóriuma. A pártdelegáltakból álló 9 tagú kuratóriumi elnökség szavazásán a 15 jelölt közül Baló György megkapta a szükséges kétharmados többséget, így csak az ő nevét terjesztették a civil szervezetek képviselőivel kiegészült nagykuratórium elé. Az elnökségben Baló az utolsó szavazási fordulóban hat szavazatot kapott, Friderikusz Sándor és Siklósi Beatrix pedig négyet.
A civil kurátorok meghallgatták Baló Györgyöt, ám a végső szavazásnál a 30 szavazatból mindössze 9 voksot kapott a szükséges 20 helyett. A civil kurátorok nagy része azért szavazott Baló ellen, mert Siklósi Beatrixot szerették volna elnöknek. Négy kurátor, Pós Péter, Kucsora Tamás, Göllner Pál és Ékes Ilona még a szavazás előtt közleményben ajánlották a civil képviselők figyelmébe Siklósit, mert véleményük szerint az ő pályázata volt a "leghitelesebb és a közszolgálatot a legkomolyabban vevő". A kuratórium október 7-én új pályázatot ír ki a tévéelnöki posztra. Az MSZP-s Újhelyi István úgy véli, a Fidesz médiapolitikájának következménye az elnökválasztás kudarca, hiszen a Fidesznek érdeke a bizonytalanság. Orbán Viktor volt miniszterelnök egy budapesti rendezvényen úgy fogalmazott, hogy a kurátorok szíve a helyén volt, mert "nem egy mindegyikünk igényeit kielégítő" elnökjelöltről szavaztak. Sasvári Szilárd, a Fidesz képviselője szerint azért nem támogatták az elnökjelöltet a civil kurátorok, mert nem akartak a bizonytalan helyzetű intézmény élére vezetőt választani. Haraszti Miklós SZDSZ-es politikus kiemelte, hogy októberre csődhelyzetbe kerül a köztévé, ezért lett volna szükség egy új elnökre.

Összefoglalás

Az MTV-elnök választással kapcsolatban elhangzott főbb vélemények:
- egyértelműen a rombolás volt a civil kurátorok egy jelentős hányadának célja, mert azt tudniuk kellett, hogy Siklósi Beatrix nem fogja megkapni az elnökség kétharmadának támogatását
- most először fordult elő, hogy ennyi színvonalas pályamű érkezett, és ezekről lényegében politikai megfontolásoktól mentesen szavaztak a pártdelegáltak
- a gazdasági érdekcsoportoknak sem érdekük, hogy közszolgálati televízió jöjjön létre, hiszen teljesen nyilvánvaló, itt százmilliók vándorolnak magánzsebekbe
- a televízió négyes válságot él át: gazdaságit, szakmait, politikait és nézettségit; az hogy nem sikerült elnököt választani, senkinek sem jó, ez az ügy a magyar demokrácia szégyene
- az effajta bizonytalanság a mindenkori kormányzóerőknek kedvez, hiszen egy nem legitim vezető, jelen esetben az alelnök mindig jobban függ tőlük, mint egy kuratórium által négy évre megválasztott tévéelnök, az óriási anyagi bizonytalanság pedig szintén a mindenkori hatalom 'malmára hajtja a vizet
- a közszolgálati televíziónak sürgősen elnökre van szüksége. Ez az első lépés, hogy az intézmény elinduljon a függetlenné válás, a minőség és a felelős gazdálkodás útján
- a kurátorok, akár pártdelegáltak, akár sorsolás révén kerültek e pozícióba, az események tanúsága szerint elképzelni sem tudják a semlegességet, a függetlenséget, aki nincs velünk, az ellenünk van - ez a vezérelvük, így pedig lehetetlen kompromisszumot kötni
- a társadalmi kurátorok Baló Györgyöt azért nem választották meg, mert pályázatában nem sütött át, hogy valóban kiemelten fontos számára a televízió politikai függetlensége, ez csak Siklósi elképzeléseiben található meg
- a társadalmi kurátorok azért nem támogatták az elnökjelöltet, mert nem akartak az üzembentartási díj eltörlése után bizonytalan gazdasági helyzetű szervezet élére elnököt választani
- a jobboldal áll amögött, hogy nem sikerült elnököt választani, Tátrai Eszter, a kuratóriumi elnökség fideszes tagja személyesen kereste fel a társadalmi nagykuratórium tagjait, hogy befolyásolja döntésüket
- az MSZP-többségű kormány a párt választási ígéretei ellenére semmilyen médiatörvény-módosítást nem nyújtott be eddig, ez bizonyítja hogy az MSZP nem érdekelt abban, hogy az MTV stabilan gazdálkodhasson, sem abban, hogy elnöke legyen
- a pártdelegáltak többsége felül tudott emelkedni az ellentéteken, a 'civilek' nem



Kozák Márton elnökségi tag (SZDSZ) szerint (In: Elmarad a Baló-világ az MTV-ben, Magyar Hírlap, 2002. október 1.) "egyértelműen a rombolás volt a civil kurátorok egy jelentős hányadának célja, mert azt tudniuk kellett, hogy Siklósi Beatrix nem fogja megkapni az elnökség kétharmadának támogatását. Ráadásul most először fordult elő, hogy ennyi színvonalas pályamű érkezett, és ezekről lényegében politikai megfontolásoktól mentesen szavaztak a pártdelegáltak".

Vásárhelyi Mária szociológus: (u.o.) "mélységesen felháborítónak tartom az ügyet. A politikai szereplők addig nem nyugszanak, míg egyszer csak el nem sötétül a képernyő. Úgy félnek egy koncepciózus elnöktől, mint ördög a tömjénfüsttől. Ezúttal azonban a kormánypártok is leszerepeltek. De a gazdasági érdekcsoportoknak sem érdekük, hogy közszolgálati televízió jöjjön létre, hiszen teljesen nyilvánvaló, itt százmilliók vándorolnak magánzsebekbe. Közben pedig minden elodázás, húzás-halasztás sok milliárd forintjába kerül az államnak".

Sükösd Miklós médiakutató szerint (u.o.) "a televízió négyes válságot él át: gazdaságit, szakmait, politikait és nézettségit. Hogy nem sikerült elnököt választani, senkinek sem jó. Nem jó a nézőknek, akik jó filmeket és hiteles közéleti műsorokat várnak, a gyerekeknek, akik nívós gyermekprogramokat érdemelnek, és persze az adófizetőknek sem, akiknek elherdálják sok-sok milliárd adóforintját. Ez az ügy a magyar demokrácia szégyene".

Debreczeni József közíró szerint (u.o.) "várható volt, hogy a mai politikai helyzetben a kétharmados többséget egyik jelölt se tudja megszerezni. A kuratórium kettéosztott, még a társadalmi kurátorok se pártatlanok. Az effajta bizonytalanság a mindenkori kormányzóerőknek kedvez, hiszen egy nem legitim vezető, jelen esetben az alelnök mindig jobban függ tőlük, mint egy kuratórium által négy évre megválasztott tévéelnök. Az óriási anyagi bizonytalanság pedig szintén a mindenkori hatalom 'malmára hajtja a vizet'".

Tőkéczki László politológus szerint (u.o.) "jelenlegi helyzet senkinek sem jó, mégis nagyon sokan profitálnak belőle. Várható volt, hogy a kurátoroknak nem sikerül dűlőre jutniuk, és szerintem az átmeneti bizonytalan állapot még jó darabig eltart. Ennek a tévénézők, de leginkább a munkatársak isszák meg a levét, mert rendezetlen körülmények között nem lehet közszolgálati televíziót csinálni. Ugyanakkor sokaknak nyilván jól jön, ugyanis itt pozíciók, pénzek, kifizetések vannak, és olyan emberek virágozhatnak, akik a rendezett viszonyok között labdába se rúghatnának".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Döntés a köz televíziója ellen, Magyar Hírlap, 2002. október 1.) "először nézzük a szikár, ámde felháborító és elfogadhatatlan tényt: továbbra sincs elnöke a Magyar Televíziónak. Ismét nem sikerült legitim vezetőt választani annak az intézménynek az élére, amely mindannyiunk, azaz a köz pénzéből üzemel - elvileg mindannyiunk örömére és megelégedésére. Ez utóbbira azonban megint várni kell, ki tudja, meddig. Maradnak a romok, s az alóluk kiszűrődő szemcsés kép, amelyen ilyen-olyan politikusok hadonásznak, gagyognak, beszélnek boldogan. És olyankor talán elhiszik, jó ez a televízió. A közszolgálati televíziónak sürgősen elnökre van szüksége, ez az első lépés, hogy az intézmény elinduljon a függetlenné válás, a minőség és a felelős gazdálkodás útján. Tegnap lett volna erre lehetőség: a kuratórium elnöksége elvégezte feladatát, választott a pályázók közül, kétharmados többséggel jelölt elnököt Baló György személyében. Szögezzük le: szerintünk nem elsősorban róla szól ez a történet. Baló vagy Friderikusz, vagy esetleg más rátermett személy - nem ez az elsődleges kérdés. Hanem a zűrzavar, a válság felszámolása, amelyre a demokrácia szabályai szerint ezúttal Baló kaphatott volna felhatalmazást. Nem kapott. Mert valakik - hírlik, jobboldali kötődésű társadalmi kurátorok - politikai okokból egy leszavazott és alkalmatlan pályázó mellett lándzsát törve megakadályozták a közérdek érvényesülését. Viselkedésük szánalmas és gyalázatos. Tettükkel hatalmas szolgálatot tettek a gagyigyártó kereskedelmi tévéknek, mert uralmukat továbbra sem veszélyezteti semmi. Támogatták a kormányt, hogy szabadon járkáljon be a köztelevízióba, és segítettek a Fidesznek, amely rámutathat a médiazűrzavarra, miközben ebben a zavarosban halászhat. De vajon a társadalmi kurátorok erre kaptak felhatalmazást? Nem. Nekik a nézők érdekeit kellett volna szem előtt tartaniuk. Hogy legyen ellenszere és versenytársa a kereskedelmi 'nívónak', hogy lehessen rend és politikai függetlenség a köztelevízióban. Nem ezt tették. Kihasználták a mindenki által bírált médiatörvény joghézagait. A saját köztelevíziójuk ellen döntöttek".

Zappe László szerint (Egyedül nem megy, Népszabadság, 2002. október 1.) "a kompromisszum kikényszerítésére kitalált rendszer ismét csőddel fenyeget. Pedig elvben éppen a kényszerű kompromisszum lehetne a pártatlan, független, erős közszolgálati televízió garanciája. A kompromisszumhoz azonban nyilván nem elegendő a kényszer, ahhoz készség is kellene. A következő pályázati körben a helyzet feltehetőleg csak még nehezebb lesz. Mert vagy nagyrészt ugyanezek a pályázók jelentkeznek, vagy - s ez a valószínűbb - kevésbé jelentős, kisebb szakmai múlttal, csekélyebb tekintéllyel bíró önjelöltek. Most legalább több pályamunkáról is elismerték a kurátorok, hogy nagyon színvonalasak voltak. De nem ez döntött, hanem a politikai irányultság. Ebben pedig aligha lesz változás a közeli jövőben. A kurátorok, akár pártdelegáltak, akár sorsolás révén kerültek e pozícióba, az események tanúsága szerint elképzelni sem tudják a semlegességet, a függetlenséget. Aki nincs velünk, az ellenünk van - ez a vezérelvük. Így pedig lehetetlen kompromisszumot kötni. Hibáztathatjuk a jelenlegi médiatörvényt, amelynek abszurditását már többször is megtapasztalhattuk. Elismételgethetjük, hogy új törvény kell. Ez még igaz is. Csakhogy ehhez az új törvényhez ugyancsak kompromisszumkészség szükségeltetne. De milyen kompromisszumra számíthatunk akkor, amikor a jobboldal vezére saját televíziót akar? Márpedig ha ezt az elgondolást a hívei is követik, akkor az meglesz. Természetesen nem a közszolgálati televízión belül, hanem esetleg a volt miniszterelnök tanácsa szerint. Vesznek vagy csinálnak maguknak. Ebben az esetben pedig a közszolgálatinak mondott tévé előbb-utóbb tényleg balra sodródhat".

Pós Péter azzal indokolta Baló leszavazását (In: Balót nem választották meg MTV-elnöknek, Népszabadság, 2002. október 1.), hogy szerinte "a pályázatban nem sütött át, hogy valóban kiemelten fontos számára a televízió politikai függetlensége. Ezt ők csak Siklósi elképzeléseiben találták meg, akinek a pályázatában a gazdasági rész ugyan nem olyan erős, de egy vezetőnek nem kell mindenhez értenie. Azzal kapcsolatban, hogy csoportjukról úgy tartják, azt a háttérből Tátrai Eszter, az egyik fideszes kurátor instruálja, Pós közölte: a civil tagoknak nem biztosítanak külön helyiséget, Tátrai felajánlotta, hogy használhatják a szobája infrastruktúráját. Pós szerint minden oldalról megpróbálták befolyásolni őket, azt azonban visszautasította, hogy valamelyik párthoz sorolják őket".

Haraszti Miklós (SZDSZ) szerint az MTV októberre csődhelyzetbe kerül, ezért lett volna szükség egy elnökre, aki javítja a tévé lobbyképességét (u.o.).

Sasvári Szilárd, a Fidesz képviselője ezzel szemben azt állítja (u.o.), hogy "a társadalmi kurátorok azért nem támogatták az elnökjelöltet, mert nem akartak az üzembentartási díj eltörlése után bizonytalan gazdasági helyzetű szervezet élére elnököt választani".

Újhelyi István, az MSZP médiapolitikusa úgy látja (u.o.), hogy "a Fidesz médiapolitikájának a következménye az elnökválasztás kudarca, vagyis a 'minél nagyobb a bizonytalanság, annál jobb nekünk' elve győzedelmeskedett".

Újhelyi István, az MSZP médiapolitikusa szerint (In: Lakos Nóra: Se elnöke, se pénze a Magyar Televíziónak, Népszava, 2002. október 2.) "nem szabad a nézőket vagy a dolgozókat büntetni azért, mert a jobboldal sportot űz a tévé tönkretételéből. Így az MSZP támogatja, hogy az Országgyűléstől kapjon támogatást az MTV, azonban addig is tovább kell folynia a már megkezdett munkának, az átalakításnak. Ugyanakkor hozzátette: szerinte a jobboldal áll amögött, hogy nem sikerült elnököt választani. Információi szerint Tátrai Eszter, a kuratóriumi elnökség fideszes tagja személyesen kereste fel a társadalmi nagykuratórium tagjait, hogy befolyásolja döntésüket. Újhelyi álláspontja szerint pártja érdeke, hogy az MTV-nek mielőbb új elnöke legyen".

Szalai Annamária, a Fidesz médiapolitikusa szerint (u.o.) "pártja is támogatja, hogy normatív alapon biztosítva legyen a közmédiumok finanszírozása. Hiszen - mint mondta - az MTV mellett a Duna Tv és a Magyar Rádió is támogatásra szorul. Nem hagyhatjuk, hogy elsötétüljön a köztévé képernyője, ugyanakkor nagyon szomorú, hogy az MSZP-többségű kormány a párt választási ígéretei ellenére semmilyen médiatörvény-módosítást nem nyújtott be eddig - jelentette ki. Szalai szerint ebből következik, hogy az MSZP-ben nem érdekeltek abban, hogy az MTV stabilan gazdálkodhasson, sem abban, hogy elnöke legyen".

Veress Jenő szerint (Üres vízió, Népszava, 2002. október 2.) "amíg egy és oszt(hat)atlan a Magyar Televízió, addig jobb, ha nincs megválasztott elnöke. Ma ez a polgári oldal üres víziója. Tetézve azzal, hogy az - önként távozott - Mendreczky helyére kinevezett ügyvezetőt sem ismerik el legitimnek, az ügyészséggel vállvetve küzdenek. Azt szeretnék tehát, ha a közszolgálati intézmény a lehető legkevésbé lenne működőképes. (Tegyük hozzá halkan: egyébként régóta ilyen.)"

Veress szerint "a Magyar Televízió jelenleg a bizonytalanság fellegvára. Nem mellesleg: elzárt pénzcsap, ahonnan nem ömlik már a sok millió a barátok zsebébe. És amelyben néhány tájékozatlan moderátor - aki nem értesült a választási eredményekről - még mindig bágyadt kampány-utóvédharcokat vív. Szóval érthető a tehetetlen düh, amit a lelki-anyagi veszteség kelt s ami napjainkban főként a dögöljön meg a szomszéd tehene is retorikában érhető tetten".

Seszták Ágnes szerint (A közszolgálati közszolga, Demokrata, 2002. október 3.) "természetesen most mindenki azt hangoztatja, hogy kizárólag a szakmai színvonal és a tehetség dönti el, ki megy, ki marad és ki jön a Magyar Televízióba. Csakhogy abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy tehetséges és szakmailag felkészült emberek kizárólag csak az egyik oldalon léteznek, mondjuk a bal és liberális kennelben, abban a pillanatban nincs többé hitele a kijelentésnek, és folytatódik a torz gyakorlat tovább. Ugyanis a pártatlan és sokoldalú tájékoztatást megint megeszi a fene meg az aktuális politikai kurzus".

A Figyelő szerkesztőjének véleménye szerint (Kudarccal végződött, Figyelő, 2002. október 3.) "tovább dégradálódott a Magyarországon amúgy is gyenge lábakon álló civil társadalom. Mert ugyan kinek lehet kétsége afelől, hogy a civil kurátorok nagyobb része a jobboldal, vagy talán személyesen Orbán Viktor utasítását követték, amikor leszavazták Balót. Maga a volt kormányfő hétfőn este rögvest meg is dicsérte a 'civil' kurátorokat, mondván, 'helyén volt a szívük, amikor nemet mondtak a nem mindegyikünk igényét kielégítő jelöltre'. Nehéz nem úgy interpretálni az eseményeket, hogy Orbán a köztévével kapcsolatban nem a megegyezést, hanem a 'minél rosszabb, annál jobb' elvét követi. Az igazághoz persze az is hozzátartozik, hogy az MSZP nek szintén jól jöhet az elnökválasztás elhalasztása. Baló ugyanis már bőven szerzett rossz pontokat a Köztársaság téren, a másik, sokáig befutónak tartott jelölt, Friderikusz Sándor pedig a Fideszhez közelebb álló személyeket kért volna fel alelnöknek. Vitás kérdésekben így a folyamatos gazdasági nyomás alatt álló jelenlegi ügyvezető elnök az előbbieknél könnyebben beadhatja a derekát a hatalmi érdekeknek. Mindez azonban csak feltételezés, az elnökválasztás kudarca viszont tény A pártdelegáltak többsége felül tudott emelkedni az ellentéteken, a 'civilek' nem. A történet az utóbbiakról és az őket esetleg zsinóron rángatókról állít ki szegénységi bizonyítványt".

Jakus Ibolya szerint (Folytatják műsorukat, HVG, 2002. október 3.) "alighanem melléfogás lenne kizárólag a civil kurátorok számlájára írni a fiaskót, noha önmagában abszurd, hogy például a Magyar Szabadstílusú BMX Szövetség, a Közúti Önkéntes Alap, a Budapest Székely Kör, az Országos Ifjúsági Telekommunikációs Egyesület, az Országos Örmény Önkormányzat vagy éppen a Szentendrei Ferences Gimnázium Öregdiákok Egyesületének delegáltjai mondhattak ítéletet Baló György felett. Már az is meglepő volt, hogy a médiatörvény által menthetetlenül a politika és a műkedvelők játékszerévé tett köztévé elnöki posztjára július végén kiírt pályázat 15 benevezettje között számos komoly szakmai presztízsű versenyző is akadt. Mindenesetre nyomban megindultak a lobbizások és a találgatások...."

A Magyar Narancs szerkesztősége szerint (Rossz a tévénk, Magyar Narancs, 2002. október 3.) "az elnökség tagjai az elmúlt hat év során a lehető legritkább esetben találtak konszenzusos jelöltet a közmédiumok (az MTV, a Magyar Rádió, a Duna Tv) élére. Az elnökökről rendszerint még valami nagyobb szabású háttéralku részeként sem sikerült megegyezni. Az Orbán-kormány idején a játék már egyértelműen arra ment ki, hogy az ellenzéket hogyan lehetne a procedúrából cakpakk kizárni. Az tán egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy az elnökség több jelöltet terjesztett volna a civilek elé: túl fontos dolog ez ahhoz, hogy valóban ők válasszanak. A bizalmatlanság természetesen nem megalapozatlan: a civileknek az esetek túlnyomó többségében fogalmuk sem volt semmiről, a pályázatokról, az intézmény gazdálkodásáról, a közszolgálat mibenlétéről a legkevésbé. (A magánszférában az ilyen 'tulajdonosok' előbb-utóbb börtönbe vagy koldusbotra jutnak.) Némelyek közülük hamar megtanulták azt is, hogyan kell jó ütemben és kifizetődően engedni a politikai nyomásnak. Az eredmények közismertek. Az MTV 'pénzügyei' egyetlen ismert közgazdasági jelenségre sem hasonlítanak. Az 1989 óta fölöslegesen és rosszul ráköltött közpénzből meg lehetett volna építeni a 14. metrót (Kelenföld-Békásmegyer-Bajkonur-Mir űrállomás vonalon). Nincs az az állami tulajdonú cég, amiből ennyi pénzt ilyen kis kockázattal lehetett volna magánzsebekbe lapátolni. De ez csak a dolog egyik része. A köztévé az Orbán-kormány utolsó hónapjaiban a magyar demokrácia stabilitására leselkedő legnagyobb veszéllyé nőtte ki magát. Az, amit Mendreczky Károly irányításával a két forduló között művelt, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló (egyszerűbben: puccs)kísérletként értékelhető. Bár Mendreczky és megbízói azóta eltűntek a színről, a lehetőség továbbra is adott. Az viszont, hogy e konstrukcióban az alkalmas személy töltse be az elnöki posztot, kizártnak tűnik. Baló Györgynek Orbán Viktor üzente meg: ne is álmodjon tévéről (ha esetleg Siklósi Beatrix támogatása nem lett volna elég egyértelmű). Bár mindezekért túlzás lenne az 1996-os médiatörvény idealizmusát okolni, új elképzelésekre, új törvényre lenne szükség. Még akkor is, ha ehhez a törvényhez az Országgyűlés kétharmadának a beleegyezése kell. Még akkor is, ha egyáltalán nem biztos: van olyan tökéletes konstrukció, amit az önkény és a bunkóság halálos mixe ne tudna tönkrevágni. Hisz így van ez minden törvényünkkel".

Seres László szerint (Civil szabadstílus, Népszabadság, 2002. október 3.) "a jelenlegi rendszer egyszerűen nem teszi ugyanis lehetővé, hogy a társadalmi kurátorok megismerjék az elnökjelöltek pályamunkáit. Így igaz. A jelenlegi rendszerben a civil kurátorok pártemberek meglobbizható bábfigurái, akik a pártkurátorok irodáiból mailezgetnek, és akik nemhogy a társadalom, de saját szervezetük érdekeit sem képesek képviselni. A szégyenteljes hétfői nap előtt a tévésztár huszonegyből tizenhat civil kurátorral bírta megismertetni pályázatát, öten nem is voltak hajlandók találkozni vele, négyen még a kuratóriumi ülés előtt rövid levélkében tudatták, hogy csak a jobboldal jelöltje felel meg nekik, Baló György dolgozatát állítólag hatnál nem több civil olvasta, kérdést csak hárman tettek fel neki. Ennek következménye az lett, hogy két alkalmas jelölt (Baló és Friderikusz) megbukott, így a helyén maradhatott egy ügyvezető alelnök, Ragáts Imre, akiről már másnap kiderült, hogy az ügyészség szerint ténykedése jogszerűtlen. Ráadásul az ő ügyét is egy civil tévés kurátor vitte az ügyészség elé. Mindebből illene végre nemcsak médiapolitikai, de egyéb következtetéseket is levonni. És most nem arra gondolok, hogy egy tábor, egy zászló, két tévé, három gyerek. Nem kellene civil szervezeteket olyan intézményes helyzetekbe hozni, amelyek kezelésére jellegüknél fogva alkalmatlanok. A nonprofit szféra, így az MTV társadalmi kuratóriuma is elvileg a saját tagság által választott, csak a saját tagságnak felelős, saját érdekeit képviselő szervezetekből áll - erre most kiderül, hogy még ez sem igaz. Vegyük például azt a négy civilt, aki úgy látta: Siklósi Beatrix (A Hét) lenne a legközszolgálatibb elnök, aki ma a piacon található. Pós Péter az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetségének képviseletében ül a köztévé társadalmi kuratóriumában, és mint ilyen, egyedül Siklósi dolgozatát tartotta elég hitelesnek, hiszen 'sohasem volt szolgalelkű'. Jó. De kérdem én, mi a helyzet a baloldali asztmásokkal? A liberális allergiásokkal? Ők is biztosan Siklósi Beatrixban látják a köztévé kibontakozásának útját? És kit képvisel, hány magyar nővel egyeztetett Ékes Ilona, a Magyar Nők Világfóruma részéről, hogy úgyszintén csak jobbra tartson? Ha ez így megy tovább, a magyar közmédia sorsa függhet a Szabadstílusú BMX Szövetségen, attól függően, kiben bíznak a magyar biciklisták".

Seres szerint "a rendszer rossz, és nemcsak a működése, a koncepciója is. Kár, hogy a politikai baloldal erre csak most jön rá, hogy a civilek nekik nem tetsző döntéseket hoznak. A médiatörvény módosításánál eddig egyedül a pártkurátorok menesztése merült fel lehetséges revíziós szándékként, a testület civiltelenítése még mindig szentségtörésnek számít. Holott ha valóban működőképes közmédiáról gondolkodunk, nem kerülhetjük meg azt, hogy menedzserszemléletű gazdasági és médiaszakembereket ültessünk a testületekbe, akiknek semmilyen érdekük nem fűződik politikai vagy pártszempontok figyelembevételére. Bizonyos kérdésekben nagyon is fontos, hogy az állami intézmények párbeszédet tartsanak fenn a civilekkel. Nem kellene azonban intézményesíteni a senki által nem választott, nem elszámoltatható, tehát nem felelős szervezetekkel való együttműködést. Nem kellene államilag valamiféle egységes csúcsszervezet megalakítására buzdítani a civileket, és Nemzeti Civil Alapot sem kellene létrehozni, amely közpénzek elosztását bízná magánemberekre. Ez ugyanis nem lenne más, mint a demokráciával kapcsolatos sok félreértés egyike".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695