Kistérségi megbízottak leváltása

2002-10-09

Gémesi György, az MDF képviselője napirend előtti felszólalásában arról beszélt, hogy a kormány pártszempontok alapján nevezte ki a kistérségi megbízottakat, gyakorlattal rendelkező szakembereket cserélt le kezdőkre. Becsó Zsolt, fideszes és Németh Zsolt, MDF-es képviselő felszólították a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy vonja vissza a politikai indíttatású kinevezéseket. Kiss Elemér kancelláriaminiszter cáfolta, hogy a kistérségi megbízottak kinevezésénél szerepet játszana bármilyen politikai szempont.
Mint elmondta, a mostani kabinet több mint 800 ember közül választotta ki a kistérségi megbízottakat, míg az Orbán-kormány 150 helyre 150 pályázóból választott. Kiss Elemér szerint az Orbán-kormány által kinevezettek jó részének nem volt megfelelő szakmai végzettsége. Kiss Elemér közölte, hogy az új kinevezetteknek, amennyiben nem válnak be, január elsejével távozniuk kell. Medgyessy Péter miniszterelnök tájékozódik az újonnan kinevezettek ügyében. A Népszabadság információi szerint az Európai Unió néhány szakértője is furcsának tartotta a kinevezések gyakorlatát. Szájer József, fideszes képviselő ezt az értesülést nem tudta megerősíteni, ugyanakkor rámutatott arra, hogy az unió kiemelt figyelemmel kíséri a csatlakozni vágyók regionális politikáját.

Összefoglalás

A kormányt kritizáló vélemények:
- egész Nógrád megyében 'politikai komisszárokat' neveztek ki, például Pásztón az MSZP irodavezetőjét, az MSZP helyi szervezete vezetőjét, szocialista alpolgármestert, az MSZP polgármester-jelöltjét választották meg kistérségi megbízottnak
- az újonnan kinevezettek mindegyike a szocialisták embere vagy alkalmazottja, a korábbi 150 kistérségi megbízottból csak négyen maradtak a helyükön
- az új kistérségi megbízottak nem csak áttételesen kapcsolódnak a szocialistákhoz, hanem nyílt kötődésű aktivisták vagy pártkatonák
- a hatalomon lévő Fidesz kinevezett százötven embert a posztokra, mint kiderült: leggyakrabban pártharcosokat, e tekintetben most sem sok minden változott, csak a hovatartozás
- a Hajdú-Bihar megyében lévő kistérségi társulások vezetőit a Miniszterelnöki Hivatal semmilyen formában nem értesítette, hogy a kistérségi megbízottak személyében változás következett be
- nem olyan emberek kaptak megbízást, akik az adott területen különösebben ismertek lennének, illetve megfelelő kapcsolataik lennének
- Nógrádban is leváltották mind a hat megbízottat, és MSZP-kádereket ültettek a posztokra, akik között - egy kivételével - senkinek nincs szakirányú felsőfokú végzettsége és nyelvvizsgája, pedig ez pályázati követelmény volt
- a leváltott megbízottak többségének munkájával nagyon is elégedettek voltak az önkormányzatok, nyolcvan-kilencven százalékuknak van felsőfokú végzettsége, nyelvismerete, sok közöttük többdiplomás, nem beszélve arról, hogy most már kétéves komoly szakmai gyakorlat is van a hátuk mögött, mégsem nyertek sehol
- a pályázati kiírásról hivatalosan csak a beadási határidő előtt néhány nappal értesítették az embereket, pedig erkölcsi bizonyítványt is be kellett szerezni, ami ennyi idő alatt nem megy, miként szakmailag értékelhető pályázatot sem lehet ennyi idő alatt összeállítani
- Pásztón az MSZP irodavezetője, Sátoraljaújhelyen a szocialisták helyi hetilapjának egyik vezetője, Szombathelyen a szocialisták fotósa, Jánoshalmán a helyi MSZP-elnök fia, Bácsalmáson Tabajdi Csaba szocialista országgyűlési képviselő titkárnője, Vasváron az egyik szocialista képviselőjelölt kampánystábjának tagja lett a kistérségi megbízott
- a döntéshozók ígéreteikkel és a pályázati kiírással szemben számos esetben teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az önkormányzatok, a területfejlesztési társulások ajánlásait, pedig állítólag őket akarták felszabadítani a 'komisszárok' rémuralma alól
- Nagy Sándor egyszerűen MSZP-s csinovnyikokra cserélte le a fideszes csinovnyikokat, amikor kinevezte az új kistérségi megbízottakat

A jelenlegi kormányt támogató vagy az előző kormányt kritizáló érvek:
- a Fidesz-kormányzat által kinevezett korábbi megbízottak sem rendelkeztek a megfelelő szakirányú végzettséggel vagy nyelvvizsgával
- a hatalomon lévő Fidesz kinevezett százötven embert a posztokra, mint kiderült: leggyakrabban pártharcosokat
- nem volt szempont az elbíráláskor, hogy ki töltötte be korábban ezt a tisztet és ki nem, mint ahogy az sem, milyenek a kötődései, szimpátiái a pályamű készítőjének, azt vették figyelembe, hogy van-e felsőfokú végzettsége, van-e jártassága, személyében alkalmas-e az illető
- a kormányváltás óta a kistérségi menedzserek miatt kapta a legélesebb támadást a kabinet, mert a Fidesz legjobb embereit vesztette el vidéken



Sisák Imre MDF-es parlamenti képviselő, Pásztó polgármestere szerint (In: Fidesz- helyett MSZP-megbízottak?, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 19.) "egész Nógrád megyében 'politikai komisszárokat' neveztek ki. Pásztón az MSZP irodavezetőjét, az MSZP helyi szervezete vezetőjét, szocialista alpolgármestert, az MSZP polgármester-jelöltjét választották meg. Reviczki László kampánynyitó rendezvényén Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) területfejlesztési ügyekben illetékes politikai államtitkára mutatta be a jelöltet. 'Innen már érthető is a választás, hiszen a kistérségi megbízottak kinevezése Nagy Sándor felügyelete alá tartozik'.

Kőszeginé Kárpáti Mónika, a távozó pásztói kistérségi megbízott nem pályázott, mert azt hallotta: nincs esélye. (u.o.) "'MSZP-s körökből informálisan érkezett a hír, hogy sem a kistérségi társulás elnökének, Sisák Imre MDF-es parlamenti képviselőnek, sem a megyei területfejlesztési tanács elnökének, Becsó Zsolt fideszes parlamenti képviselőnek a véleményét nem veszik figyelembe, akikkel jó kapcsolatban voltam.' Kőszeginé szerint mindent megtettek, hogy a Széchenyi tervből minél többen részesüljenek. Szerinte neki semmi pártkötődése nem volt".

Reviczki László Nagy Sándorról úgy nyilatkozott (u.o.), hogy "őt a szomszédos bátonyterenyei kistérség vezetőjével valóban 'lobbiérdekből kifolyólag' hívták meg, mert két elmaradott területről van szó, melyeknek használhat, ha megismeri őket a területfejlesztésért felelős politikai államtitkár. De ennek semmi köze a kinevezéséhez: hatéves alpolgármesteri tapasztalata alapján pályázta meg a posztot. 'Mellékesen valóban az MSZP helyi vezetője vagyok, de ez nem volt kizáró ok. A pályázati feltételek szerint jogszerűen neveztek ki'. Reviczki László a politikai vádakkal kapcsolatban elmondta: a kistérségi megbízott státusa a Fidesz-érában jött létre, a Fidesz saját embereivel osztatta a pénzt. Kőszeginé Kárpáti Mónika férje fideszes helyi képviselő és Becsó Zsolt Fidesz-képviselő barátja. Kőszeginé, a kistérségi megbízott a parlamenti választásokon Sisák Imre polgármester egyik kampányfőnökeként tevékenykedett. Korábban népművelő volt, se szakképzettsége, se tapasztalata nem volt ehhez a munkához".

Gombos Péter nyolc évig - 1990 és 1998 között - volt Mikóháza polgármestere és rendelkezik felsőfokú végzettséggel, van idegennyelv-ismerete és természetszerűen járatos az államigazgatásban is. (u.o.) "Két és fél évig töltötte be a kistérségi megbízotti posztot Sátoraljaújhelyen - elmondása szerint közmegelégedésre. Több olyan pályázat összeállításában vett részt, amelyek milliárdokat hoztak a térségnek. A településfejlesztési szövetségek elnökei valamennyien őt ajánlották, mégsem futott be. Úgy tudja, egy érettségizett fiatalember lett a nyerő, aki az MSZP egyik helyi hetilapjának a szerkesztője. A Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéket magában foglaló régió 23 egykori megbízottja közül egyedül őt hívták be egy elbeszélgetésre, a többiek már eddig sem jutottak el. A Miskolcon lezajlott meghallgatást annyira formálisnak érezte, hogy már akkor tudta, veszített. Első felháborodásában levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek és Kiss Elemér kancelláriaminiszternek, ahol számon kérte a pártsemleges közigazgatás ígéretét és azt, hogy a 40 felettieknek is lesz esélyük a munkaerőpiacon.
A Fidesz az MSZP magasabb mércéjét kéri számon".

Becsó Zsolt, a Fidesz nógrádi elnöke szerint (u.o.) "a megyében lévő hat kistérségi megbízottnak a MEH-ből 'megüzenték', hogy felesleges újra pályázniuk a posztra. Az újonnan kinevezettek mindegyike a szocialisták embere vagy alkalmazottja. (...) a 150 kistérségi megbízotti posztból csak négyen maradtak a helyükön. A bátonyterenyei térség új megbízottja az ottani MSZP-s polgármester, akinek sem szakirányú felsőfokú végzettsége, sem pedig nyelvvizsgája nincsen, sőt még jogosítvánnyal sem rendelkezik. (...) Salgótarjánban is hasonló a helyzet, mivel az ottani megbízott az MSZP megyei irodavezetője. Pásztón, Szécsényben, Rétságon és Balassagyarmaton is szocialista pártkatonák, irodavezetők lettek a kistérségi megbízottak".

A Magyar Hírlap kérdésére Becsó Zsolt elismerte (u.o.), hogy "a Fidesz-kormányzat által kinevezett korábbi megbízottak sem rendelkeztek a megfelelő szakirányú végzettséggel vagy nyelvvizsgával. Becsó Zsolt azonban úgy véli, hogy az új kormányzatnak komolyan kellene vennie magát azzal, hogy az általa korábban kifogásolt dolgokat nem ismétli meg".

Németh Zsolt MDF-es képviselő azt kifogásolja (u.o.), hogy "az új kistérségi megbízottak nem áttételesen kapcsolódnak a szocialistákhoz, hanem nyílt kötődésű aktivisták vagy pártkatonák. A polgármester szerint Vasváron a korábbi megbízottat - akinek közgazdász diplomája mellett területfejlesztési, tehát szakirányú végzettsége is volt - egy olyan mezőgazdasági végzettségű személy váltotta fel a poszton, aki a helyi szocialista képviselő segítője volt a választási kampányban. A szombathelyi megbízott pedig a szocialisták fotósaként tevékenykedett. Az MDF-es képviselő szerint azzal, hogy pártpolitikai alapon neveznek ki embereket ezekre a posztokra, 'megmérgezik' a kistérségeket. A kinevezettek alkalmatlanságával kapcsolatos kifogásait szóban jelezte Nagy Sándor államtitkárnak, akivel közölte azt is, hogy a vasvári önkormányzat épületében nem tud helyet biztosítani az új kistérségi megbízottnak. Németh Zsolt elmondta, hogy két évvel ezelőtt ugyanezen okok miatt levélben emelt kifogást Mikes Éva államtitkárnál is, aki akceptálta kérését, és új, hozzáértő megbízottat jelölt ki a kistérség élére".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (A mutyi folytatódik?, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 19.) "Fidesz-politikusok egyre hangosabban aggódnak és hívják fel a figyelmet arra, hogy az új kormány takarít a kistérségekben is. A területfejlesztésért felelős Nagy Sándor hivatala szakemberek helyett szocialista pártkatonákat nevez ki kistérségi megbízottaknak - így a vád. Százötven posztról van szó Magyarország kistérségeiben. Afféle menedzseri, szervezői állásokról, amelyeknél a fő feladat a pénzszerzés az állami keretekből. A fideszesek aggályai sok esetben jogosnak látszanak. Pontosan úgy, ahogy az MSZP félelme is megalapozott volt két évvel ezelőtt, amikor létrehozták a megbízotti hálózatot. Egész pontosan: az akkor hatalomban lévő Fidesz kinevezett százötven embert a posztokra. Mint kiderült: leggyakrabban pártharcosokat. E tekintetben nem sok minden változott, csak a hovatartozás. Most ugyan volt pályázat, ám a rátermettség helyett a választókerületi szocialista kampányfőnökösködés, önkormányzati képviselőség vagy baloldali kiadványszerkesztés jelentett jó ajánlólevelet. A közelmúlt ott kísért az új kormány tisztviselőinek vállvonogató nyilatkozataiban is. Miért zárjanak ki egy embert egy pályázatból, csak mert a kampányfőnököm volt? - kérdi az egyik. - Ha valaki pártkötődés miatt nem vállalhat tisztséget, az kirekesztés - véli a másik. Ó, milyen ismerős érvelések ezek! Hallottuk már Orbán Viktortól is, amikor édesapja állami bányamegrendeléseiről faggatták. Pedig egyszerű a kérdés és a válasz is. Szó sincs itt kirekesztésről: jó ízlésről, politikai morálról, önmérsékletről, no meg az új stílus ígéretéről, vagyis a szavahihetőségről beszélünk. Ezeket kérjük számon a hatalmon. Mert kistérségi megbízotti ügyben a Fidesz-MSZP-vitára alkalmazható népi szólás: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. S e történetben mindkettő volt már uhu. Azt csak halkan tennénk hozzá: tessék mondani, miért kormányközpontból kell dönteni a megbízottak személyéről? Nem lehetne ezt a helybéli önkormányzati társulásokra bízni?
Hátha jobban tudják, ki kell nekik
".

A Hajdú-Bihar megyében lévő kistérségi társulások vezetői sérelmezik (In: Parlamenti bizottság előtt a kistérségi botrány, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 20.), hogy "az új kistérségi megbízottak semmilyen módon nem veszik fel velük a kapcsolatot, az irodákban munkára nem jelentkeztek, valamint azt is, hogy kizárólag sajtóhíradásokból értesültek arról, az adott kistérségben ki lett az új megbízott. A Miniszterelnöki Hivatal semmilyen formában nem értesítette őket arról, hogy a kistérségi megbízottak személyében változás következett be".

Lázár Imre, a Hajdú Városok Települési Önkormányzatainak Szövetsége elnöke elmondta (u.o.): "a kistérségi társulásként működő szervezet területén négy statisztikai körzet található, s így négy új kistérségi menedzsernek is munkára kellett volna jelentkeznie Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben, Balmazújvárosban és Polgáron. Ez azonban mind ez idáig nem történt meg, és - Lázár Imre információja szerint - nem is olyan emberek kaptak megbízást, akik a területen különösebben ismertek lennének, illetve kapcsolataik lennének. Ez alól kivételt képez a hajdúböszörményi kistérségi menedzser, akinek a személye viszont azért igen érdekes, mert a tanárnőként egyébként megbecsült hölgy a szocialisták támogatásával indul a hajdúböszörményi polgármesteri székért. Hasonlóképpen az ismertebb személyek közé sorolható a Polgáron megbízást kapó Tóth József, aki szintén a szocialisták polgármesterjelöltje. Abban azonban mind a négy jelölt megegyezik, hogy a munkát mind ez idáig nem vették fel a kistérségi irodákban".

Nógrádban is leváltották mind a hat megbízottat, és MSZP-kádereket ültettek a posztokra. Úgy tudjuk, egy kivételével senkinek nincs szakirányú felsőfokú végzettsége és nyelvvizsgája, pedig ez pályázati követelmény volt.

Szarka Ágota szerint (Szegfűbe borult kistérségek, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 24.) "az alaphangot Csabai Lászlóné nyíregyházi főszocialista adta meg a kampány idején, amikor Fidesz-komisszároknak titulálta a területfejlesztési szakembereket, felidézve a háború utáni B-listázások hangulatát. A kormányváltás után aztán elkezdődött az a megalázó procedúra, amelynek eredményeképpen mára lecserélték talán az egész állományt. A kancellária - nyilván jó okkal - többszöri kérésünkre sem volt hajlandó közölni, hogy a régiek közül hány megbízott maradhatott a helyén - mint lapunknak küldött válaszukban egyéb értékelhetetlen közhelyek mellett írják, semmiféle statisztikát nem készítettek a kinevezettekről. Ez egyébként hihetetlen, de ha tényleg így van, akkor is elég nagy baj, mert a személycserék indoka az volt, hogy a régiek nagy része nem rendelkezik megfelelő képzettséggel, alkalmatlan a megbízotti munkára. A leváltottak és az ország közvéleménye tehát jogosan kíváncsi arra, hogy az új állománynak vajon mennyivel jobbak a szakmai mutatói, mint a réginek".

Szarka szerint "Nagy Sándor területfejlesztési államtitkár egyébként nagy garral harangozta be: szigorúan 'szakmai alapon' átvilágítják a hálózatot, hogy kiszűrjék a pártkinevezetteket. Csakhogy hiba csúszott a számításukba. A leleplezőnek szánt akció során kiderült, a megbízottak többségének munkájával nagyon is elégedettek az önkormányzatok, nyolcvan-kilencven százalékuknak van felsőfokú végzettsége, nyelvismerete, sok közöttük többdiplomás, nem beszélve arról, hogy most már kétéves komoly szakmai gyakorlat is van a hátuk mögött".

Szarka úgy véli "nehezített pályán való versenyfutásuk azzal kezdődött, hogy a pályázati kiírásról a beadási határidő előtt mindössze néhány nappal értesítették őket hivatalosan, pedig erkölcsi bizonyítványt is be kellett szerezni, ami ennyi idő alatt nem megy, miként szakmailag értékelhető pályázatot sem lehet ennyi idő alatt összedobni. Persze az is nagy kérdés: egyáltalán lehet-e több mint 800 beérkezett pályaművet felelősségteljesen elbírálni annyi idő alatt, amennyi erre a kancellária diktálta rohamtempóban adatott? A döntéshozók ígéreteikkel és a pályázati kiírással szemben számos esetben teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az önkormányzatok, a területfejlesztési társulások ajánlásait, pedig állítólag őket akarták felszabadítani a 'komisszárok' rémuralma alól. Az önkormányzati véleményeket persze elég nehéz is lett volna figyelembe venni úgy, hogy gyakorlatilag nem sokat számított, ki hová adta be jelenkezését. Egy MSZP-s képviselőjelölt például Siklósra pályázott, a szocialista városvezetéstől meg is kapta az ajánlást. Örültek volna neki. Emberünk mégis Sellyén kötött ki. A társulások itt a régi megbízottat támogatták, akinek munkájával messzemenőkig elégedettek voltak, s akivel szemben - már csak a képzettségbeli különbségek alapján is - az új megbízott egy rendes pályáztatás során labdába se rúghatott volna. A siklósiak pedig kaptak egy másik pártközelit. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogy a kádergazdálkodási szempont mindent űberolt".

Szarka szerint "hogy az annyira hiányolt szakértelem mennyiben játszott szerepet a kinevezéseknél, arról ékesen beszélnek az azóta nyilvánosságra került botrányok: ötdiplomás területfejlesztési szakembert küldtek el egy teológusi végzettségű polgármester-csemete kedvéért, MSZP-s polgármesterek, alpolgármesterek, képviselők és jelöltek, pártfunkcionáriusok kapták meg a megbízotti posztokat, számos esetben nyelvtudás, felsőfokú végzettség nélkül".

Tóth Ákos szerint (Kis térség, nagy jutalom?, Népszabadság, 2002. szeptember 24.) Nagy Sándort "hiába figyelmeztették szakmai, önkormányzati szövetségek, hogy kérje ki az önkormányzatok, a kistérségek véleményét; hiába hangoztatták ezerszer, hogy a megbízottak ne állami alkalmazottak legyenek, hanem a kistérségek gyakorolják munkáltatói jogaikat; hiába szóltak neki, hogy hová ez a nagy rohanás, várja meg legalább az újonnan megalakuló önkormányzatokat, s csak azután nevezze ki a megbízottakat; hiába figyelmeztették, hogy kerülje a látványosan MSZP-kötődésű személyek alkalmazását - nem, nem és nem. Nem folytatott széleskörű egyeztetést, nem várt, nem adta a munkáltatói jogokat, nem ügyelt a látszatra sem. Kötötte az ebet a karóhoz".

Tóth úgy véli "Tabajdi Csaba szocialista országgyűlési képviselő titkárnője - az egyik győztes - biztosan nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik, én készséggel elhiszem azt is, hogy valószínűleg tökéletesen tisztában van az uniós és a hazai pénzszerzési lehetőségekkel, nyilván kitűnő pályázatíró, mégis: talán nem ő volt a legszerencsésebb választás".

Tóth szerint "persze, elvoltak eddig is valahogy a kistérségek. Megtalálták ők maguknak a pályázati forrásokat, hozzá is jutottak valahogy a pénzhez. Az igazi gond az, hogy a területpolitikai államtitkárságnak EU-konform területfejlesztési rendszert kellene kialakítania, hiszen ez a mostani - falugazdászokkal, kistérségi menedzserekkel, kistérségi megbízottakkal és még ki tudja, hány, egymással párhuzamosan működő szervezettel - nem az. A politikai államtitkár most azt mondja, hogy a következő lépés ezeknek a szervezeteknek az ésszerű integrálása lesz - csak éppen az első intézkedésével már-már hitelképtelenné teszi a következőket. Brüsszel pedig - s efelől senkinek ne legyen kétsége - figyelemmel kíséri a magyarországi fölkészülést. A kistérségi megbízottak kinevezése pedig nem EU-képes, mert - ilyen vagy olyan okokból - centralizáló gyakorlatot követ".

A Népszabadság újságírója szerint (Kormányfői vizsgálata kistérségi megbízottakról?, Népszabadság, 2002. szeptember 24.) "Pásztón az MSZP irodavezetője, Sátoraljaújhelyen a szocialisták helyi hetilapjának egyik vezetője, Szombathelyen a szocialisták fotósa, Jánoshalmán a helyi MSZP-elnök fia, Bácsalmáson Tabajdi Csaba szocialista országgyűlési képviselő titkárnője, Vasváron az egyik szocialista képviselőjelölt kampánystábjának tagja - két hónapja valamennyien megbízást nyertek a MeH Nagy Sándor által vezetett területpolitikai államtitkárságától. (...) (2000-ben) az akkori ellenzék hevesen támadta az új kistérségi megbízottakat, Lamperth Mónika például politikai komiszszároknak nevezte őket. Kimondva kimondatlanul az volt ellenük - és persze a Fidesz ellen - a vád, hogy a kisgazdák által sikeresen működtetett falugazdászi hálózat ötletét átvéve pártépítő munkát kell végezniük. A legnagyobb önkormányzati érdekvédelmi szövetség, a TÖOSZ szakmai alapon bírálta a kinevezési gyakorlatot: a szövetség szerint ugyanis alapvetően ellentétes az önkormányzatiság szellemével, hogy a megbízottak a kormány alkalmazásában álljanak ahelyett, hogy a kistérségek gyakorolnák munkáltatói jogukat. A Medgyessy-kormány megalakulása után, már júliusban pályázatot írt ki a megbízotti helyekre. Valamennyi szakmai szervezet azt hangoztatta, hogy a kinevezésekhez ki kell kérni az önkormányzatok és a kistérségek képviselőinek véleményét az elbírálás során. Ez azonban nem történt meg. A MeH területpolitikai államtitkársága figyelmen kívül hagyta azt a kívánalmat is, hogy az új megbízottak munkáltatója ne a kormány legyen. Az ellenzék hevesen bírálta a kiválasztás módszerét - a Fidesz is azt hangoztatta, amit annak idején Lamperth Mónika. Tekintettel arra, hogy az MSZP-nek létérdeke, hogy vidéken is erősítse bástyáit, a Fidesz szerint a kistérségi megbízottaknak pártszervezői feladatot kell ellátniuk. Nagy Sándor ezeket a vádakat rendre visszautasította, azt állítva, hogy a korábbiakkal ellentétben ők szakirányú végzettséggel, gyakorlattal és nyelvtudással rendelkező embereket kerestek a tisztségekre".

Nagy Sándor a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztésért felelős államtitkára szerint (Holubár Zita: Fékezni kell a szétaprózódást, Népszava, 2002. szeptember 27.) "pusztán életrajzok összehasonlításával, vélt vagy valós kapcsolatok feltárásával nem lehet bírálni a kiválasztottakat. Nem a lényegről szól az a vita, hogy ki kivel milyen kapcsolatban állt, van-e párthovatartozása. Nem az a kérdés, a jelölt korábban mit csinált vagy a pályázat benyújtásakor milyen tisztséget tölt be, hanem az, hogy miként fogja a munkáját végezni. Mindegyikük megbízatása automatikusan lejár december 31-én, ezért nekem van arra lehetőségem, hogy változtassunk, ha azt látjuk, alkalmatlan a kiválasztott a feladatára. Bárcsak ezt csinálta volna a megelőző kormányzat is ott, ahol nyilvánvalóan nem volt alkalmas a személy a posztjára".

Nagy Sándor szerint "az előző ciklusban 150 ember közül választottak ki 150-et. Mi viszont 822 pályázóból válogattunk. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy a korábbi megbízott lett volna a legalkalmasabb erre a feladatra. Nem volt egyébként szempont az elbíráláskor, hogy ki töltötte be korábban ezt a tisztet és ki nem, mint ahogy az sem, milyenek a kötődései, szimpátiái a pályamű készítőjének. Azt vettük figyelembe, hogy van-e felsőfokú végzettsége, van-e jártassága, személyében alkalmas-e az illető. Ráadásul ezek nem feltétlenül esnek egybe. Lehet, hogy valakinek van három diplomája, de egy bizonyos munkára, emberekkel való kapcsolattartásra, szervezésre nem alkalmas. Mindenkitől kértünk egy anyagot arról, mit gondol az érintett kistérségről, és mit szeretne ott csinálni. Egy személyes beszélgetéssel együtt ezek adták a kiválasztás alapját".

Petri Lukács Ádám szerint (Feleljenek magukért!, Népszava, 2002. szeptember 28.) "nem túl szerencsés önmagában sem, hogy a korporativista szemléletű, hajdani SZOT-vezérből államtitkár lett. Ám ez önmagában végső soron még respektálható, feltéve, ha elfogadjuk: csak ennek a kompromisszumnak az árán tudta a pártelnök meggyőzni belső, ultrabaloldali ellenzékét azon európai, modernizációs értékek érvényesítésének szükségességéről, amelyeket az SZDSZ, az igazságügyi miniszter és nem utolsósorban a miniszterelnök egyként képvisel a kormányban. Ugyanakkor semmi nem teszi megmagyarázhatóvá, hogy úgy tűnik, igenis igaza van az ellenzéknek: Nagy Sándor egyszerűen MSZP-s csinovnyikokra cserélte le a fideszes csinovnyikokat, amikor kinevezte az új kistérségi megbízottakat".

Juhász Gábor MSZP-s frakcióvezető-helyettes szerint (Kovács: az átalakulás fontos lépése a névváltoztatás, 2002. október 1.) "a kormányváltás óta a kistérségi menedzserek miatt kapta a legélesebb támadást a kabinet', mert a 'Fidesz legjobb embereit vesztette el vidéken".

Szarka Ágota szerint (Elbizonytalanodott kistérségek, Magyar Nemzet, 2002. október 5.) "a kistérségi megbízotti hálózat politikai indíttatású lecserélése kapcsán Nagy Sándor területfejlesztési államtitkár hangoztatta: a megbízottakat nem ellenorizte az eloző kabinet, s nem volt behatárolható feladatkörük. Mikes Éva ezzel szemben rámutatott: a hálózat ma is ugyanazon kormányrendelet alapján működik; az új kormányzat nem változtatott rajta. A volt államtitkár szerint az elbocsátások zöme az MSZP-s pártkatonák munkához juttatását szolgálta. A kistérségi megbízotti hálózattal kapcsolatban Nagy Sándor területfejlesztési államtitkár többször hangoztatta: a megbízottakat önkényesen és politikai alapon jelölte ki az előző kabinet, ráadásul nem is volt számon kérheto, behatárolható feladatkörük, és nem volt igazi ellenorzés sem".

Mikes Éva szerint (u.o.) "annak sincs nyoma, hogy pályáztatták-e oket, és miként. Úgy látja, tulajdonképpen annyi a különbség a két ciklus kinevezési eljárása között, hogy az elozo kabinet a demokratikusan megválasztott régióelnököket kérte fel, hogy tegyenek ajánlást a kistérségi megbízottak személyére. A régióelnök legitimitása nehezen kérdőjelezhető meg, hiszen két demokratikus választás során nyerték el posztjaikat: megyei közgyűlési elnökök, akiket a regionális területfejlesztési tanács választott meg régióelnöknek. Az új pályáztatási gyakorlat ezzel szemben a teljes zűrzavar képét mutatja.

Kun István szerint (Törökdúlás a resztliben, Népszabadság, 2002. október 7.) "a kistérségi megbízottak dolga mégsem olyan egyszerű. Valóban lecsupaszítható arra a szintre, hogy az egyik kormány pályázat nélkül nevezte ki pártkatonáit a rendszer végpontjaira, a másik kormány meg ugyanezt tette pályázattal. És lehet dörmögni amiatt is, hogy a pályázat elbírálása során figyelmen kívül hagyták a helyi vezetők véleményét. Az első tény mégis az - bár ezt mindkét fél elhallgatja -, hogy a kistérségi megbízottak dolga kifejezetten hatalomtechnikai ügy. Itt korántsem az önkormányzatiság szentsége a meghatározó szempont, hanem az, hogy egy kormány együtt akar-e élni a kettős hatalommal, vagy nem akar. E tekintetben teljesen mindegy, hogy pályáztatja-e az állásokat, vagy úgy húzgálja elő a kádereit, ahogy a bűvész a cilinderéből a nyulakat. Nem hiszem, hogy a pályázat mesterséges köde elrejthetné a valódi indokokat. Kötetnyi kártékonyság írható az Orbán-kormány számlájára a vidékfejlesztés címén előadott tragikomédiában, de a kistérségi megbízottak pályázat nélküli kinevezésében - szerintem - az égvilágon semmi kivetnivaló nincsen. Azokban bízott meg, akiket kinevezett. A megbízottak a kormány nevében cselekedtek, a kormány renoméját erősítették vagy rombolták. (...) A kormányzati törekvések megvalósítását egy terepen dolgozó hálózat képes lehet megakadályozni pusztán a lojalitásának hiányával - avagy a kinevezőjével szembeni vazallusi attitűddel. Ezt nevezem én kettős hatalomnak. Ami már akkor is csúf galibákat okozhat, ha csupán a valóság egy szeletkéjére vonatkozik".

Kun szerint "a kistérségi rendszer minden jel szerint éppen ott volt sikertelen és eredménytelen, ahol a sikerére és az eredményeire a leginkább szükség lett volna. Ehhez képest huszadrangú kérdés, hogy ki volt a megbízott, hogyan választották ki, és hogy pártkatona volt-e vagy szakember. És miért ragaszkodnak most néhol a régi megbízottakhoz? Miért szisszent föl néhány tucat polgármester, mint akinek a tyúkszemére léptek? Mert ama informális hatalmuk került veszélybe, amit az aláröppenő milliókkal eddig élveztek. Esetleg el is veszítették azt a hatalmat. Ám ez az állapot igencsak kívánatos. A kormány felelőssége, hogy lépésről lépésre visszafordítsa az ország szétszakadásának folyamatát. A resztli fölzárkóztatásának útját szabadon megválaszthatja, és az ügyet akár sikeressé is teheti, ám az esetleges újabb kudarc gyalázatát vállalnia kell. Minden egyéb szómenés".

Bilecz Endre szerint (Megbízottak vagy választottak, Népszabadság, 2002. október 7.) "ha a mai illetékesek legalább a saját választási ígéreteikhez komolyan tartanák magukat, aligha mentegetőznének a pályázatok kiírásának tényével. Pillanatnyi döntésük igazolásához elegendő a jogszabály is, mert a kinevezésekhez joguk volt. Morális álmagyarázatok is szükségtelenek, mert a politikában többnyire az érdekviszonyok döntenek. Nem is foglalkoznék különösebben az ellenzéki képviselők farizeus szemforgatásával, hiszen a maguk idejében ők is csak a saját politikai érdekeiket nézték. Jó lenne a fideszes politizálás sajátos erkölcsi gyakorlatát is elfeledni, de azért mégis az érdekviszonyok reális mérlegelése a legfontosabb. (...) A kormány minden egyes helyi térségi megbízottjának az új önkormányzatok régi-új vezetőivel, tagjaival kell(ene) együtt dolgoznia, lehetőleg hosszú évekig. Akkor miért nem lehetett megvárni október végét, hogy még látszat szerint se állítsák kész helyzet elé a frissen hatalomba jutott helyi választott vezetőket? Inkább növelte volna a polgármesterek, testületek tekintélyét, ha a kormányzat ővelük egyeztetve dönt a pályázatokról és a kinevezésekről. Végül kétes helyzetbe került december végéig a százötven kormányzati kedvezményezett is, mert ugyebár a helyi közvélemény előtt a szakmai alkalmasságukat nem fogják három hónap alatt bebizonyítani. És akkor még nem is szóltam sokuk szoros pártkötődéséről, sőt jelöltségükről az érintett önkormányzatokban - ami legalábbis súrolja, de inkább átlépi az öszszeférhetetlenség határát".

Bilecz úgy véli "hosszabb távú stratégiai elvárás a kistérségi és a regionális önkormányzatok politikai önállóságának, költségvetési függetlenségének növelése. Csakhogy a regionális fejlesztési tanácsok anyagi lehetőségei jelképesek, a régiók nem önkormányzati egységek, a 150 területfejlesztési kistérség pedig egyenesen a kormány akaratából és pénzéből működik. Önkéntes kistérségi területfejlesztési társulásokkal még soha sehol a világon működő helyi demokráciát nem teremtettek, intenzív gazdasági fejlődést nem gerjesztettek. Még a regionális politikai reformtervek, jogszabályok, kétharmados törvények, alkotmánymódosítások sem állnak készen, a parlamenti pártok az első szándéknyilatkozatok egyeztetésénél tartanak".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695