Főpolgármester választás

2002-10-17

A szocialisták budapesti vezetése úgy döntött, az MSZP főpolgármester-jelöltje versenyben marad, nem lép vissza Demszky Gábor javára. Horn Gyula ezt megelőzően úgy nyilatkozott, Gy. Németh-nek vissza kell lépnie, mert minél kisebbre kell csökkenteni annak kockázatát, hogy a jobboldal támogatottja nyerjen Budapesten.
A volt miniszterelnök szerint sok MSZP-szavazó nem tudja eldönteni, melyik kormánypárti jelöltre adja a voksát. Horn Gyula attól tart, ha jelöltjük nem lép vissza, a bizonytalan szocialisták nem mennek el szavazni. Gy. Németh Erzsébet úgy nyilatkozott, Budapesten jobboldali főpolgármester nem lehet. Kijelentette, a városban a Fidesz által támogatott jelölt nem fog győzni, Schmitt Pálból nem lesz főpolgármester. Mandur László, a budapesti MSZP elnöke szerint nincs jobboldali veszély Budapesten. Gy. Németh, mint főpolgármester-jelölt végigviszi kampányát és ezzel az MSZP programját népszerűsíti.

Összefoglalás

Demszky Gábot támogató érvek:
- elkészült az M5-ös bevezető szakasza és a Bartók Béla úti villamospálya is, könnyebb lesz közlekedni, igaz, a mai motorizációs robbanással nem lehet lépést tartani csupán az úthálózat fejlesztésével, csak a tömegközlekedés korszerűsítésével, megfelelő metróhálózattal
- az Orbán-kormány évről évre kevesebb pénzt adott vissza a fővárosnak a budapestiek adójából, a kerületeknek és a fővárosnak ezt a keveset kellett egyre több feladatra elosztaniuk
- most éppen az új utak építése miatt vannak dugók, ha nem építenének, egy-két év alatt végleg megbénulna a város
- Budapest választóinak akaratából majd 12 éve egy olyan főpolgármestere van a városnak Demszky Gábor személyében, akinek a vezetése alatt a főváros jelentősen fejlődött, az utak épülnek, élhető világvárosi hangulatú utcarészek alakultak ki, a tömegközlekedés zsúfolt, de legalább már környezetbarát, s nagy pénzekből városrehabilitációs programok működnek sikerrel, ráadásképp már 4-es metrónk is lenne, ha Orbán Viktor nem akadályozza meg
- Demszky újraválasztása esetén korszerűsítené a 4-es és 6-os villamos szerelvényeit, a 2-es metrót, a szentendrei HÉV-et és az 56-os villamost; tervei között szerepel továbbá az 1-es villamos átvezetése Budára, a 3-as villamosgyűrű továbbépítése, a trolibuszpark teljes cseréje, 320 új busz vásárlása és 11 új buszsáv létrehozása
- Demszky közös MÁV-Volán-BKV bérletrendszert hozna létre
- Demszky Gábor programja teljes mértékben egybeesik Budapest már elfogadott fejlesztési tervével, sokat tehát nem kockáztat, hiszen az ígért beruházások nagy részét már meg is szavazták, egyik-másik pedig már el is kezdődött, vállalásainak költsége éppen ezért 'belefér' a keretekbe
- az elmúlt tizenkét év Budapest lendületesen fejlődött, a hid épült Lágymányoson, megújult a kisföldalatti, az színházak újjászülettek

Demszky Gábort kritizáló érvek:
- jellemző Demszkyre, hogy amikor az V. kerület megépített egy mélygarázst, Demszky azonnal megjelent a színen, s ünnepeltette magát, Karsai Károly, a kerület polgármestere nehezményezte ezt, mondván, a főváros egy fillérrel nem járult hozzá az építkezéshez, következésképpen a főpolgármesternek semmi köze az objektumhoz
- nem lelkesedik Demszkyért az SZDSZ vezérkara sem, ám rászorul a főpolgármesteri újrázásra

Schmitt Pált támogató érvek:
- jelenleg Schmitt Pál kampányol a legügyesebben, hirdetései ötletesek, konzekvensen próbálja sugallni függetlenségét, közben még arra is ügyel, hogy érzékeltesse: a szocialista szavazóbázis számíthat gesztusaira, sőt számíthatnak rá az eddig a fővárossal gyakran ütköző kerületi polgármesterek is
- Schmitt a 3-as metrójárat sűrítését ígéri - és győzelme esetén egy órával tovább járnának a metrók -, valamint lecserélné vagy felújítaná az összes metró-, busz-, villamos-, troli- és HÉV-szerelvényt
- Schmitt a fővárosiak számára hétvégén ingyenes utazást vezetne be a Budapest kártyával

Schmitt Pált kritizáló érvek:
- Schmittnek az a jelszava, hogy a budapestiek pártján és programja igen különös, egyfelől aláírta a Levegő Munkacsoport által készített környezetvédelmi javaslatot, ebben többek között az áll, hogy vezessenek be 30 km-es sebességkorlátozást Budapest teljes területén a tömegközlekedési útvonalak kivételével, másrészt az, hogy ne építsenek újabb közúti hidat a Dunán, ehhez képest Schmitt Pál a programjában hármat is ígér
- miközben egy polgári demokráciában az állam és az egyházak, továbbá az egyházak és a költségvetési pénzekből működő önkormányzatok szétválasztása evidens, Schmitt programja szerint intézményesíteni kívánja a történelmi egyházak és a főváros együttműködését
- Schmitt Demszky nyakába akarja varni az Orbán-kormány minden budapesti bűnet, a főváros elleni gazdasági politikai bosszúhadárata minden következményét, mintha a jelölt úr semmit sem tudna arról a kényszerhelyzetről, mely az Orbán-kormány idején bizonyos az önkormányzati adóbevételek megvonásából következett
- Schmitt tömegközlekedés-fejlesztési álmainak végösszege: 1293 milliárd forint



Rózsa Péter szerint (Tájkép csata előtt, Népszava, 2002. szeptember 17.) "a legkényesebb helyzetben kétségtelenül a szocialisták vannak. A tavaszi országgyűlési választásokon Budapesten hatalmas győzelmet arattak (32 körzetből 27-ben nyertek), s ez a párton belül azok pozícióját erősítette meg, akik szerint az MSZP egyszerűen nem teheti meg, hogy ne indítson jelöltet a főpolgármesteri poszt elnyeréséért. Budapest bevételét különösen a fővárosi önkormányzatban ülő MSZP-sek szorgalmazzák, hiszen nekik Demszky Gáborral s bizalmi embereivel számos súlyos konfliktusuk volt - elég, ha csak a hannoveri villamosok országos botrányt kavaró ügyére gondolunk. A párt népszerűségi mutatóit látva sok szocialista jogosan gondolhatja, hogy még soha nem volt ilyen komoly esély a győzelemre, s ezt nem lenne szabad föláldozni a koalíció oltárán. E logikusnak tetsző érvelést azonban jelentősen gyengíti az, hogy Gy. Németh Erzsébet népszerűsége nem nőtt a remélt ütemben, s jelenlegi 17 körüli támogatottsága azt jelzi, hogy a szocialista jelöltnek nincsenek komoly győzelmi esélyei. Egy esetleges fiaskó következményei pedig igen súlyosak lennének: Demszky Gábor, s általában az SZDSZ pozícióját nagyon megerősítené, ha szocialista jelölttel szemben is diadalmaskodna, annak politikai felelősségét pedig, hogy Gy. Németh Erzsébet versenyben maradása esetleg a jobboldali jelölt győzelmét, azaz a főváros elvesztését eredményezné, az MSZP egyszerűen nem vállalhatja föl. A visszaléptetés az MSZP jóindulatának gesztusaként is értelmezhető lenne".

Demszky Gábor szerint (In: Bányai György: Célegyenes, 168 Óra, 2002. szeptember 19.) "az Orbán-kormány évről évre kevesebb pénzt adott vissza a budapestiek adójából. A kerületeknek és a fovárosnak ezt a keveset kellett egyre több feladatra elosztaniuk. Remélem, ezután több pénz lesz, és kevesebb konfliktus. Viták persze mindig lesznek, hiszen minden polgármester célja az, hogy a saját kerületének több pénz jusson, és nem akar törődni azzal, mi van a kerületen kívül. Ez érthető. Nekem pedig az a dolgom, hogy egész Budapestet nézzem, és megpróbáljak minél igazságosabb rendszert létrehozni. Remélem, sikerül fair elosztási modellben megegyezni. Például csökkentenünk kell a szegényebb kerületek infrastrukturális lemaradását. Ehhez több pénzt kéne kapniuk a közösből, mint a gazdagabb kerületeknek. A szegényebb kerületeknek elő kell teremteni azt a pénzt is, amely a legrosszabb helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatásához kell. Mert rosszabb szegénynek lenni a szegény kerületben, mint a gazdagban".

Demszky szerint "a baj az, hogy négy év kimaradt. Nem épült az M0-s, nem épült körgyűrű. Nem avathattunk új hidat a Dunán. A négyes metrót megtorpedózták. Az utolsó fillért is elvették a BKV-tól. 'Kiszárítási' politika működött, ami leginkább a közlekedésen, főként a tömegközlekedésen érződik. Itt kell a radikális változás: új metró, új villamosvonal, megfelelő járművekkel, P+R parkolók (...) Most éppen az új utak építése miatt vannak dugók. Ha nem építenénk, egy-két év alatt végleg megbénulna a város. Budapestnek tempót kell váltania, s ennek a feltételei most adottak. Rég voltam ilyen bizakodó, a főváros a kormánytól és az Európai Uniótól is kap segítséget. Elkészült az M5-ös bevezető szakasza és a Bartók Béla úti villamospálya is. Október közepére Budapest a szebbik arcát mutatja. Könnyebb lesz közlekedni. Igaz, a mai motorizációs robbanással nem lehet lépést tartani csupán az úthálózat fejlesztésével. Csak a tömegközlekedés korszerusítésével, megfelelő metróhálózattal".

Ugró Miklós szerint (Városházi idill, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 30.) "a főpolgármester bejelentette, hogy a kormány bünteti a fővárost, és Demszky hisztériáit kénytelen volt együttérző megértéssel kezelni a koalíció. Tudomásul vették: a büntetés terhe alatt nyögdécselő városban nem épülhet semmi. Persze, Demszky szeret felavatni, átadni, szalagot nyiszálni, kamerák kereszttüzében vicsorogni, potyapiával koccintgatni, s ha nem is szerez ilyesmire jogosító érdemeket, a módját megtalálja. Jellemző rá, hogy amikor az V. kerület megépített egy mélygarázst, Demszky azonnal megjelent a színen, s ünnepeltette magát. Karsai Károly, a kerület polgármestere nehezményezte ezt, mondván, a főváros egy fillérrel nem járult hozzá az építkezéshez, következésképpen a főpolgármesternek semmi köze az objektumhoz. Erre Demszky odanyilatkozott, hogy minden a fővárosnak köszönhető, hiszen, ha nem emelik fel drasztikusan a parkolási díjat, akkor mélygarázs sem épül. Gyakorlatilag ennyiben összegezhető Demszky tizenkét éves városlása s a koalíció összes eredménye. Felemelték a parkolási díjat. Ehhez aligha van szükség nagy létszámú, jól fizetett, választott testületre. A szocialista és szabad demokrata képviselők érzik feleslegességüket - nem csoda, hogy egymásnak ugranak. Ki kell ábrándítanunk mindenkit, aki esetleg azt hinné, hogy a szilaj összecsapás a város érdekében történt. Ott még nem tartanak. 'Önzetlen' képviselőinknek pártos és önös érdekeltségeik vannak, az irányításuk alatt szenvedő főváros csak ürügy. Öszszekaphattak volna valamely botrányillatú témában is, mondjuk a korrupciógyanús közbeszerzéseken. Ám amikor arról esik szó, ők disztingvált úriemberként viselkednek és inkább hallgatnak. Visszafogottságra inti őket a cinkosság. Az eljövendő évek költségvetéseit súlyosan terhelő hitelfelvétel gondolatával például mintaszerűen egyetértenek. Azzal is, hogy pillanatnyilag nem kell sokat beszélni róla. A főváros eladósodása rossz kampányüzenet. Legyen ez az új közgyűlés felelőssége. Ha a szocialista, szabad demokrata többség marad, a döntés nem lehet kétséges. A fővárost megnyomorító kölcsönügyleten ők nem fognak hajba kapni".

Tamás Ervin szerint (Budapest, te csodás!, Népszabadság, 2002. október 8.) "hiába volt valószínűleg egyezség arról, hogy Gy. Németh visszalép Demszky javára, ha a felmérések ezt indokolják, s hiába állapodott meg nemrégiben a miniszterelnök a főpolgármesterrel, hogyha a szocialista jelölt kiszáll - helyettese lehet, majdnem ugyanabban az időpontban a budapesti MSZP kerületi jelöltjeivel együtt elkötelezte magát Gy. Németh mellett, s a kampánynyitón Kovács László, arcán kényszeredett mosollyal emelte magasba az aspriáns kezét. Demszky még ekkor is úgy viselkedett, mint akit nem érdekel túlzottan a dolog. Pedig már nagyon is érdekelte. Mint ahogy érdekelte Medgyessy Pétert, valamint az MSZP elnökségét is. A főpolgármesterre záporozni kezdtek a vádak, amelyek akkor is hatásosak, ha légből kapottak, akkor azonban még inkább, ha tartalmuk némileg hasonlít korábban bírált Fidesz-módszerekhez - igaz, kicsiben. De még ennél is fontosabb, hogy a jelöltek közül jelenleg Schmitt Pál kampányol a legügyesebben, s ez meglátszik a friss felméréseken is. Hirdetései ötletesek - ha nem tud is arról, kinek a pénzén került némelyik lapba, képernyőre -, konzekvensen próbálja sugallni függetlenségét, közben még arra is ügyel, hogy érzékeltesse: a szocialista szavazóbázis számíthat gesztusaira, sőt számíthatnak rá az eddig a fővárossal gyakran ütköző kerületi polgármesterek is. Miközben Gy. Németh kétségbeesetten próbál megszabadulni attól az 'ártatlan' mondattól, amit a sportdiplomata a hét végén ejtett el, miszerint őket egyazon cél vezérli, leváltani a főpolgármestert - arról nincs szó, hogy néhány napon belül visszalépjen. Persze arról sincs, hogy a szocialisták közül bárki is 'mutyizna' a jobboldallal, de Demszky nem várhatott tovább: kérnie már nincs mit, meg egyébként sem szokott; figyelmeztetnie Medgyessyéket annál sürgősebb - nincs az az önkormányzati siker, amelyiket ne árnyékolná be Budapest legrangosabb posztjának elvesztése. És ennél a pontnál észrevehetően szétválhat a kormány és az MSZP szándéka. Előfordulhat ugyanis, hogy a szocialista tábort ma jobban megviselné Gy. Németh visszalépése, mint az egész életében 'konszenzusban utazó' Schmitt győzelme. A kormány számára viszont nem csupán Budapest esetleges 'elvesztéséről' van szó, már csak azért sem, mert a közvélemény-kutatások előrejelzése szerint a 67 tagú közgyűlésben várhatóan 40-42 koalíciós képviselő ül majd. Ám Demszky Gábor második helye hosszú időre telepítene aknát a két kormánypárt közé, amit sem Medgyessy Péter, sem a két pártelnök nem tudna hatástalanítani. Arról nem beszélve, hogy Demszky mint 'szabad vegyérték' - maga az akna".

Petri Lukács Ádám szerint (Megint mindenki hibázott, Népszava, 2002. október 8.) "az ország választóinak akaratából egy olyan koalíció kormányozza az országot, amely jó eséllyel sikerre viszi uniós belépésünket, tiszteletben tartja a jogállami normákat, ad a demokrácia írott és íratlan szabályaira, továbbá - szemben az előző kormánnyal - nemzeti ideológiai szövegekbe burkolva nem csinál(-t egyelőre) korrupciós stikliket. Budapest választóinak akaratából majd 12 éve egy olyan főpolgármestere van a városnak Demszky Gábor személyében, akinek a vezetése alatt a főváros jelentősen fejlődött, az utak épülnek, élhető világvárosi hangulatú utcarészek alakultak ki, a tömegközlekedés zsúfolt, de legalább már környezetbarát, s nagy pénzekből városrehabilitációs programok működnek sikerrel. Ráadásképp már 4-es metrónk is lenne, ha Orbán Viktor nem akadályozza meg. (Most majd lesz.)"

Lukács Petri szerint "Gy. Németh Erzsébet indítása a főpolgármesteri székért nem volt okos gondolat. Amikor ez a döntés megszületett, már akkor tudta ezt Magyarország miniszterelnöke is. Nem véletlen, hogy nem ment el a budapesti szocialisták kampánynyitó rendezvényére. Gy. Németh Erzsébettel tudniillik leginkább aritmetikai problémák vannak: azt a fővárosi szocialisták is tudják, hogy nem lehet belőle főpolgármester, de azt is tudniuk kell, hogy jelölésével megakadályozható esetleg Demszky Gábor sikere, és elérhető, hogy Schmitt Pál személyében jobboldali főpolgármester legyen. Schmittnek az a jelszava, hogy a budapestiek pártján és programja igen különös. Egyfelől aláírta a Levegő Munkacsoport által készített környezetvédelmi javaslatot. Ebben többek között az áll, hogy vezessenek be 30 km-es sebességkorlátozást Budapest teljes területén a tömegközlekedési útvonalak kivételével. Másrészt az, hogy ne építsenek újabb közúti hidat a Dunán. Ehhez képest Schmitt Pál a programjában hármat is ígér. A Levegő Munkacsoporttal való megállapodásában vállalja, hogy új mélyparkolókat csak az épületek és egyéb leburkolt területek alatt fog engedélyezni, úgy, hogy azok ne veszélyeztessék a növényzetet. Ehhez képest a programja szerint a Duna alatt akar utakat építeni, és a metrót is támogatja, továbbá azt állítja, hogy a parkolás megoldására nagyon sok mélygarázsra van szükség. Miközben egy polgári demokráciában az állam és az egyházak, továbbá az egyházak és a költségvetési pénzekből működő önkormányzatok szétválasztása evidens, Schmitt programja szerint intézményesíteni kívánja a történelmi egyházak és a főváros együttműködését. A sydneyi olimpia előtt úgy nyilatkozott, elképzelhetetlennek tartja, hogy Budapest 2016 előtt kandidáljon az olimpiára. A kampány hevében már ott tart, hogy ha az EU-ba belépünk, ugyanolyan esélyeink lesznek a 2012-es olimpiára, mint például Barcelonának. De persze ennek a történetnek valójában nem a kétszeres olimpiai bajnok a főszereplője".

Lukács Petri szerint "a történet két dologról szól e percben: egyfelől arról, hogy a szocialista párt, úgy tűnik, akkor sem lépteti vissza Gy. Németh Erzsébetet, ha ezzel Schmitt Pálból csinál főpolgármestert, másfelől arról, hogy Demszky Gábor, amikor a hétvégén megértette, hogy esetleg tényleg elvesztheti ezt a választást, tett egy megengedhetetlen megjegyzést - feltehetőleg idegességében. Mi lehet a jó abban a szocialistáknak, ha jobboldali főpolgármestere lesz Budapestnek? Szerintem az égvilágon semmi. Szerintük talán két dolog is. Az egyik, hogy ha szocialista többség van a fővárosi közgyűlésben, akkor joggal remélhetik az MSZP-sek, hogy Schmitt beáll a sorba, s ők pedig kézi irányítással vezethetik a várost. Ez azt is jelentheti, hogy olyan fővárosi cégeket - BKV, Főkefe, Főtáv -, amelyeknek eddig a nem éppen tisztességes szándékú esetleges privatizációját Atkári János és Demszky Gábor megakadályozta, a városházi szocialisták most a maguk sajátos ízlése szerint esetleg privatizálják. A másik, hogy lehet nekik önmagában öröm is Demszky Gábor megbuktatása. Könnyen elképzelhető, a városházi szocialisták emocionálisan képtelenek feldolgozni, hogy egy demokratikus ellenzékből jött antikommunista vezeti a várost. A fővárosi szocialisták hibáznak, ha azt hiszik, hogy az ország és a főváros érdekeit szolgálja, hogy megbuktatják koalíciós társuk egyébként sikeres főpolgármester-jelöltjét".

Nyáry Krisztián, a főpolgármester kampányfőnöke szerint (In: Kétszázmilliót költ a kampányban a három 'nagy' Budapesten, Magyar Hírlap, 2002. október 9.) "várhatóan 60 millió forintba kerül Demszky Gábor kampánya. Ebből televíziós reklámfilmje, melyet az RTL-Klubon és az M1-en sugároznak, 15 millió forint. Az újsághirdetések újabb 15 milliós költséget jelentenek. A 250 óriásplakát és 250 úgynevezett city-light poszter elkészítése és ezek köztéri megjelenítése szintén 15 millió. A Demszky-ellenes internetes honlapon azt róják fel a főpolgármesternek, hogy a választási plakáton rosszul szerepel a tervezett metróvonal. Nyáry szerint nem történt nagy hiba, mert a sematikus ábrán az új vonalak megjelenítésén volt a hangsúly, nem pedig a pontos nyomvonalakon. A kampányfőnök szerint persze lehetnek még apró hibák, de úgy véli: igen megnyugtató, hogy csak ilyen kivetnivalót találtak az ellenfelek".

Lénárt László Gy. Németh Erzsébet kampányfőnöke szerint (u.o.) "a szocialisták fővárosi jelöltje várhatóan 30 millió forintot költ a kampányra., ez az összeg változhat ugyan, de nem nagyságrendekkel. Az önkormányzati törvény nem szabja meg, hogy mennyi pénzt költhet egy-egy polgármesterjelölt vagy képviselőjelölt a kampány során. Tízmillióba kerülnek a különböző kampányrendezvények és húszmilliót költenek a köztéri hirdetésekre (450 darab óriásplakát) és a médiareklámokra (2 darab 30 másodperces spot). Az MSZP jelöltje az M1-en és a Magyar ATV-ben hirdeti magát".

Csurka István (MIÉP) (u.o.) "a tisztesség rendszerváltása a fővárosban című kiadványában azt írja: 'Budapest máris nemzetközi város, amelyet néhány száz vagy talán ezer erőszakos, önző, nagy részben zsidó pénzember tart kezében'. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy senkit nem bánt, aki tisztességes, tartozzék bárhová. Programjában Csurka úgy fogalmaz: nem akar Budapestből világvárost építeni. A világvárosok véleménye szerint piszkosak, bűnnel terheltek és tele vannak az 'említett pénzoligarchák hazugságaival'. Ígéri, megválasztása esetén fiatal szakembereket küld elsősorban a finn építészet tanulmányozására. Nem venne fel hitelt, mert szerinte Budapest mindent meg tud termelni a saját erejéből. Minden megbízást magyar ember, magyar építész, magyar vállalkozás kapna meg. A drogkérdésben is igen határozott: az árusítókat, a terjesztőket a törvény minden szigorával büntetné, s rajtakapás esetén a legkeményebb módszereket is megengedné. Nem titkolja ellenszenvét a Pepsi Szigettel szemben. 'Nem nézem el Budapest iszonyú gyors elöregedését, lakosságának már nem is annyira lassú kihalását, ennek következtében idegenek általi elözönlését'".

Szombathy Pál szerint (Egy másféle börtön, Magyar Hírlap, 2002. október 9.) "Demszky Gábor negyedszer is nyerhet, de úgy fest, hogy a pártja Budapesten visszaszorul. Ha az SZDSZ országos sorsa nem is érdekli annyira Demszkyt - adta már ennek tanújelét -, fővárosi frakciójának a nagysága annál inkább izgathatja. Hiszen minél nagyobb az SZDSZ, annál kisebb az MSZP. Minél kisebb a budapesti szocialista frakció, annál nagyobb újabb négy évre a főpolgármesteri mozgástér. (...) Nem lelkesedik Demszkyért az SZDSZ vezérkara sem. Ám rászorul a főpolgármesteri újrázásra. A 'Budapestnek Demszky kell' kampányszlogent politikára fordítva: az SZDSZ-nek siker kell. Hogy megmaradhasson a fontosság nimbusza. Hogy létezzen továbbra is a liberális metropolis nem elhanyagolható jelentőségű szimbóluma. De mit untak meg az idén a szocialisták? A másodhegedűs évtizedes szerepét. Hiába taroltak Budapesten, nem az övék a városháza kulcsa. Lett volna rá kézenfekvő megoldás: fajsúlyos, nagyon ismert, népszerű kihívót állítani Demszkyvel szemben. Könnyű lett volna ilyet találni? Nyilván nem. (Bár a jobboldal ügyesen keresgélt: Schmitt Pál az ismertségi kritériumnak megfelel, s nem is kampányol ügyetlenül. Attitűdje, sikerkereső képessége, 'énmindenkiremosolygok' mentalitása meglepően hasonlít a Demszkyére. Amolyan ellen-Demszky ő, akinek minden korban fut a szekér.) Ha már ilyesféle jelöltet nem leltek a baloldalon, a gyengébbik, de második jó verzióhoz nyúltak. Elkezdtek felépíteni egy másodvonalbeli fővárosi politikust. Nőt léptettek fel a sármőrrel szemben. Ahogy elnézem Budapest utcáit: a pénz ezúttal nem volt akadály. Két Széchenyi terv plusz három Orbán-kampány tett volna csak ki egy Gy. Németh Erzsébet-plakáterdőt. De az igyekezet leghamarabb 2006-ra hozhatja meg a gyümölcsét. Az MSZP-nek elsőrendű érdeke most az abszolút többség megszerzése a fővárosi közgyűlésben. Ehhez eszköz a főpolgármester-jelölt asszony állva hagyása. Célba juttatása listán sok szavazatot hozhat a baloldalnak".

Bodor Pál: (A Fidelitas hamburgerjei, Népszava, 2002. október 9.) "hogyan nyerhetné el Schmitt Pál úr a fovárosi föpolgármesteri széket? Gondolom úgy, hogy megjátssza a krözépre játszót, holott a közepe üres.(...) Nem tudom, diplomatának milyen volt, de döbbenettel olvasom kampányhirdetését arról az eddigi főpolgármester mit mulasztott az elmúlt tizenkét esztendoben. éredekes, érdekes. Voltaképpen mit ró fel Demszky Gábornak? A nyakába varrja az Orbán-kormány minden budapesti bűnet. A főváros elleni gazdasági politikai bosszúhadárata minden következményét. Mintha a jelölt úr semmit sem tudna arról a kényszerhelyzetről, mely az Orbán-kormány idején bizonyos az önkormányzati adóbevételek megvonásából következett. Elvonatkaztat attól is, ahogy a különféle adók központi elvonását növelték az önkarmányzatok rovására. Meg attól, hogy a jogszerű állami támogatások mekkora részét vonták meg - és még per úján sem lehetett arra kényszeríteni a dühös kormányzatot, hogy teljesítse vállalt kötelességeit. Egyébként elvonatkoztatott a cseppet sem fair- a Fidelitas honlapjából kiírt - hirdetés azoktól a megszorításoktól is, amelyek más indíttatású, kényszerű és végül pozitív kifejletű Bokros-csomagból következtek".

Bugyinszki György szerint (Elszántak és elszálltak, Magyar Narancs, 2002. október 10.) "a legköltségesebb vállalások a metró- és hídépítések. Demszky a Bosnyák tér és a Kelenföldi pályaudvar közötti 4-es metró megvalósítását ígéri, valamint a csepeli és a szentendrei HÉV-vonalakat összekötő 5-ös metró építésének előkészítését. Gy. Németh csak egy új földalattivonalról beszél, Schmitt azonban láthatóan nem akar lemaradni Demszkytől: a 4-es metrót 1998-ban megfúró Fidesz de facto jelöltjeként mindjárt két új metró megépítését is bevállalta, bár határidőkről - magyarpolgári szokások szerint - nem ejt szót. A tömegközlekedés mindhármuk programjában központi elem: a szocialista jelölt új villamosokat, buszokat és trolikat vásárolna, a jobboldal favoritja a 3-as metrójárat sűrítését ígéri - és győzelme esetén egy órával tovább járnának a metrók -, valamint lecserélné vagy felújítaná az összes metró-, busz-, villamos-, troli- és HÉV-szerelvényt. Schmitt álmaiban minden lakótelepre gyorsvillamosok szállítanák az utasokat. A jelenlegi főpolgármester újraválasztása esetén korszerűsítené a 4-es és 6-os villamos szerelvényeit, a 2-es metrót, a szentendrei HÉV-et és az 56-os villamost; tervei között szerepel továbbá az 1-es villamos átvezetése Budára, a 3-as villamosgyűrű továbbépítése, a trolibuszpark teljes cseréje, 320 új busz vásárlása és 11 új buszsáv létrehozása. Schmitt a fővárosiak számára hétvégén ingyenes utazást ígér a Budapest kártyával, Demszky pedig közös MÁV-Volán-BKV bérletrendszert hozna létre".

"Gy. Németh két új híd építését lengette be: az egyik az M0-ás gyűrű északi részén lenne, a másik pedig Újpestet és 'budát kötné össze. Schmitt három új Duna-hidat vállal, Demszky valamivel visszafogottabb: az ő - rövid távú - álmai között csak az Aquincumi híd megépítése szerepel, de a Csepel-szigeten átívelő albertfalvai és az M0-ás híd felhúzásához is hozzákezdene. Korszerűsítené továbbá az Árpád, a Margit, az Erzsébet és a Szabadság hidat. Az útfelújítások ügyében sem szemérmesek a jelöltek: az SZDSZ-es induló 2004-ig 2x2 sávosra szélesítené a budai alsó rakpartot, megépítené a 3-as, 4-es és a 6-os út városi szakaszát, felújítaná - többek között - a Kvassay, a Fiumei és a Tétényi utat, valamint a Kőbányai út egy szakaszát. Emellett a Bartók Béla út, a Dózsa György út, a Fehérvári út, a Thököly út és a Hungária felüljáró átépítésének a befejezését is ígéri, csakúgy, mint a Moszkva tér rehabilitációját. Demszky győzelme esetén megújulna a Gellért, a Kosztolányi, a Vámház, a Kálvin, a Baross és a Boráros tér, valamint a Móricz Zsigmond körtér. A jobboldali jelölt nem kevésbé ambiciózus: 12 év alatt az összes fővárosi utat felújítaná, a dugókat pedig védett buszsávokkal szüntetné meg. Gy. Németh tervei kevésbé konkrétak: ő elsősorban a szervezettebb útépítést hangsúlyozza, de győzelme esetén vállalja, hogy a külkerületekben a földutak többsége megszűnik. A kerékpárosokra is gondolnak a jelöltek: Demszky 400 milliót költene a bicikliutakra; Schmitt általánosabban fogalmaz, ő 'zöld utat nyitna a biciklistáknak'. A parkolási káosz enyhítésére is van receptje mindhárom jelöltnek: természetesen valamennyien könnyebbé és egységesebbé tennék a jelenlegi rendszert".

Bugyinszki szerint "a fő kérdés persze a gazdasági racionalitás és a számonkérhetőség Demszky Gábor programja teljes mértékben egybeesik Budapest már elfogadott fejlesztési tervével, sokat tehát nem kockáztat, hiszen az ígért beruházások nagy részét már meg is szavazták, egyik-másik pedig már el is kezdődött. Vállalásainak költsége éppen ezért 'belefér' a keretekbe. A kihívók ígéreteinek számszerűsítése viszont már korántsem egyszerű feladat (...) Gy. Németh Erzsébet vállalásait a legnehezebb összegszerűsíteni, mivel igen kevés konkrét célt tartalmaznak (ahol mégis, az szintúgy a főváros fejlesztési tervéből való). Az olyan megfogalmazások, mint hogy 'felgyorsítjuk a belvárosi lakó- és panelházak felújítását', 'több pénzt fordítunk a környezet védelmére', vagy 'a külső kerületekben megszüntetjük a földutak döntő többségét', a gyakorlatban kalkulálhatatlanok, mivel mellőzik a konkrét számokat és határidőket. Néhány tétel azért kézzelfogható; a jelölt asszony egy új metróvonalat ígér, ez (nem hivatalos) városházi forrásaink szerint mintegy 230 milliárd forintba kerülne. Négy évben gondolkodva ez évente 57,5 milliárd pluszkiadást jelentene a fővárosnak. (A tisztánlátás kedvéért: Budapest egy évben körülbelül 300 milliárddal gazdálkodik, amelynek a 60 százaléka működési költség.) A szocialista jelölt két új Duna-hidat is ígér. Egy híd - példának okáért az M0-sé - költsége 25 milliárd forint. 50 milliárd négy évre leosztva: 12,5 milliárd. Könnyű helyzetben van Gy. Németh akkor, amikor a középiskolásoknak belengeti az ingyenes tankönyvet, nyelvvizsgát és jogosítványt, hisz ez már a kormányprogramban is szerepelt. A forrás ez esetben tehát nem kizárólag fővárosi lenne, de azért egy gyors számolást ezek az ígéretek is megérnek. Budapesten nappali tagozaton 2001-ben összesen 120 361-en tanultak (gimnázium, szakközép-, szakiskola együtt). Egy Rigó utcai középfokú, C típusú angol nyelvvizsga 9500 forint; az összes jelenlegi középiskolás ingyenes vizsgája tehát 1,143 milliárd forint, ami évi körülbelül 286 millió. Egy jogosítvány megszerzése tanfolyammal és vizsgadíjjal együtt legalább 85 ezer forint; valamennyi diák számára évente 256 millió forint. Egy középiskolás éves tankönyvcsomagja 14 ezer forint; ez évi 1,685 milliárdot kóstálna. Gy. Németh Erzsébet ingyenessé tenné a bölcsődét és az óvodát is. Ha el is tekintünk attól az apróságtól, hogy ezen intézmények üzemeltetői a kerületi önkormányzatok és nem a főváros, akkor is könnyen megállapítható az ígéret teljesülésekor 'esedékes' bevételkiesés mértéke. Jelenleg a szülőkre csupán az a napi 250 forint teher nehezedik, amelyet az étkezésért fizetnek (amihez sokan kapnak 50, illetve 100 százalékos hozzájárulást). Budapesten 7740 bölcsődés és 49 336 óvodás volt tavaly. Ha feltesszük, hogy ezek fele eddig is térítésmentesen kapta az uzsonnát, akkor is több mint 7 millió forint mínuszt jelent városi szinten a terv naponta. Évi 220 bölcsődében vagy óvodában töltött nappal számolva ez már évi 1,54 milliárdos tétel".

Bugyinszki szerint "Schmitt nemcsak tartja, de emeli is a téteket. Három híd 75 milliárdért, 2 metróvonal 460 milliárdért, és persze a teljes BKV-park cseréje. Számoljunk! Egy villamoskocsi megközelítőleg 100 millióba kerül; van belőle 770 darab, az 77 milliárd. 163 troli jár a fővárosban, 90 millióért adják darabját, ez 14,67 milliárd. Egy busz átlagosan 70 millió forint, 1398 darab jár a fővárosban, az 978,6 milliárd. Egy HÉV-szerelvény 200 millió; a szükséges 294 darab 58,8 milliárd forint. S végül: jelenleg 400 metrókocsi közlekedik a fővárosban, a két új vonalhoz - legyünk minimalisták - 150 még biztosan kell. 550 kocsi, darabja 300 millióért, az 165 milliárd forint. A polgári jelölt tömegközlekedés-fejlesztési álmainak végösszege: 1293 milliárd forint. Igaz, Schmitt 12 évben gondolkodik (...), tehát évente 'csak' 107 milliárdra lesz szüksége. Ha a járművek egy részét csupán felújítaná, akkor is évi több tíz milliárdot kellene erre költenie. Az elképesztő mértékű tervek fedezetét firtató kérdésekre Schmitt rendre azt válaszolja, hogy ki kell küszöbölni a párhuzamosságokat a gazdálkodásban, hosszú lejáratú, kedvezményes hiteleket venne fel, nagyban számít a kormány segítségére, és különben is, Budapestnek 100 milliárd forint tartaléka van".

Szabó Béla István szerint ( Budapest minden értelemben romváros, Magyar Nemzet, 2002. október 14.) "Demszky politikájára az erkölcsi értékek, a lélektani mozzanatok semmibevétele a jellemzo csöndes utcánkból kimegyek, jobbra, majd balra fordulok, s máris beleütközöm a háború nyomaiba. Nem, nem a most folyó választási harc díszlelei köszöntenek, hanem egy valódié, az 58 évvel ezelötti második világháborúé. A nagy szürke ház homlokzata golyó lyuggatta, látni, egykor melyik ablakra lott a német (?), orosz (?), magyar (?) vitéz vagy martalóc. (...) Az épület falait a tízes-húszas években húzhatták fel, negyed századot ha állt büszkén, díszes polgárházként, s immár több mint kétszer annyi idot megsebezve. Különlegesség? Valami háborús skanzen múzeumba szállítását váró kijelölt objektuma? Nem, nem ritkaság. Közönséges, átlagos fovárosi épület".

Demszky Gábor szerint (Budapestnek Kertész kell, Népszava, 2002. október 15.) "a város állt 1990-ben is, de alig élt. Az alapoktól kellett mindent újrakezdenünk. Először a város ütőereit: a közműveket, a vízvezetékeket, a szennyvízcsatornákat és az elektromos kábeleket kellett megújítanunk. Munkám első éveiben szinte többet voltam a föld alatt, mint a felszínen, a vicclapok rendszeresen védősisakban ábrázoltak. Csak ezután foghattunk a felszín rendbetételéhez: az úttestek, villamosvágányok, járdák felújításához, az új utak, felüljárók és hidak építéséhez. Mert ahol jók az utak, a közművek, megfelelő a telefonszolgáltatás, ott érdemes befektetni, kereskedni. Ahol pedig a piac megtelepül, ott az élet is megindul és a város fejlődni kezd. Látom az elmúlt tizenkét év lendületét, a szépen öltözött nőket és férfiakat, a teli kirakatokat, a hidat Lágymányoson, a régi-új kisföldalattit, az újjászületett színházakat. Nemrég az állatkertből sétáltam az Oktogonra a gyerekekkel, és megdobbant a szívem, amikor az Izabella utcában észrevettem egy gyönyörű szecessziós házat eredeti pompájában és színorgiájában. Arra gondoltam: mi, városlakók el tudjuk érni közösen, hogy belátható időn belül a régi pesti bérházak zöme ugyanígy nézzen ki. (...) Ugyanakkor látom az évente harmincezerrel több autót, a folytonos dugókat, a felújított házakra azonnal felkúszó graffitiket, a plazákban csellengő kamaszokat, az aluljárókban alvó elesetteket. Mindent - legyen az jó vagy rossz -, ami a rendszerváltást követően történt velünk. A működő, pezsgő és az elesettekkel szolidáris főváros álomképéből már sokkal többet látnánk nyitott szemmel is, ha az elmúlt négy év másmilyen. A Fidesz-kormány időszaka itt, a Városházán leginkább a leningrádi blokádhoz volt hasonlítható a számunkra: négy évig tartó folyamatos küzdelem a fennmaradásért. 1998 és 2002 között az Orbán-Torgyán-kormány nemcsak megbüntette az ellene szavazó Budapestet, de meg is alázta. Sikere azonban pürroszi volt: idén tavasszal a budapesti választók megmutatták, hogy nem hagyják magukat. Világossá tették: XXI. századi, modern európai világvárost akarnak építeni, nem a Horthy-korszak iránti talmi nosztalgiára, hanem a jövendőre kíváncsiak. Az országgyűlési választásokat az akkori parlamenti ellenzék a budapestiek szavazataival nyerte meg".

Demszky szerint "ne legyenek illúzióink Schmitt Pál sokat hangoztatott függetlenségét illetően! Ő csupán a Fidesz trójai falova. Ha valahogy beülhetne a főpolgármesteri székbe, Deutsch Tamás frakcióvezető mellett Orbán Viktor és Kövér László emberei is azonnal felbukkannának a Városházán. Azok, akik tavaszi vereségükért a pesti lumpenprolik megvásárolt voksait okolták. Egyénileg Schmitt Pálnak jelentős érdemei vannak: olimpiai bajnok, sportdiplomata, megnyerő modorú úriember. Annyira diplomata, hogy annak idején egyetlen szóval sem fejezte ki tiltakozását amiatt, hogy a magyar sportolók nem utazhattak ki az 1984-es Los Angeles-i olimpiára - hiába készültek előtte rá évekig megfeszített erővel. Schmitt Pál igazi diplomata, aki négy éve a szocialista párt budapesti vezetőivel tárgyalt esetleges főpolgármester-jelöltségéről, idén a jobboldal támogatásával szállt ringbe, hogy azután most, a kampányban csendesen bírálja az Orbán-kormány politikáját, amely nem engedett metrót építeni Budapesten. Néha eszembe jut Latorczai János és a 4-es metró- beruházás felgyorsításának fideszes ígérete 98-ban".

Rév István szerint (Farizeusok, Népszabadság, 2002. október 16.) "időutazásra ébredhetnek a budapestiek október huszenegyedikének reggelén: nyolcvanhárom évvel ezelőtt találhatják magukat, a Tanácsköztársaság Budapestjén, ahol nem kell fizetni a tömegközlekedésért, ingyen látogathatók a múzeumok és a közművelődési intézmények, az időseknek fizetség nélkül viszik házhoz az ebédet, a gyerekeknek nem kell belépőt váltaniuk az újjáépített állatkertbe. Ehhez nem kell mást tenni, csak gyanútlanul a Fidesz független jelöltjére adni a szavazatot. Nyolcvanhárom évvel ezelőtt talán még nem gondolták végig, hogy mindennek az árát valakinek meg kell majd fizetnie: nemcsak a vidék polgárainak, de a budapestieknek is. Miközben a költségvetési vitában a Fidesz - a voluntarista elődök szellemében - a mindenki számára ingyenes tankönyveket kéri számon a kormánytól, azonnali radikális adócsökkentést, a családi pótlék további emelését, a várható inflációnál jóval magasabb reálbéremelést követel - az infláció gerjesztésével, a költségvetési hiány növelésével vádolja a kormányt. A város megszerzéséért semmilyen ígéret nem túl drága: fizessenek az adófizetők, az ország, a magyar vidék, amelynek érdekeit az elmúlt négy évben állítólag éppen a vízfejű és bűnös Budapesttel szemben védte a Fidesz-kormány. A vidék érdekeinek hatékony védelmére Orbán Viktor - ha még emlékeznénk erre - Torgyán Józsefet állította a vidékfejlesztési csúcsminisztérium élére, hogy az elmaradott térségek további lezüllesztésével, a magyar mezőgazdák megraboltatásával, milliárdok elsinkófálásával találhasson ürügyet a kisgazdák fölszámolásához, a gazdálkodók pártjának beolvasztásához. A pénz, közel százmilliárd forint (!), amit állítólag a vidék számára kellett Budapesttől elvonni, egy parlagi és visszataszító politikai komédiához szolgált hamis fedezetül".

Rév szerint "a Fidesz és a magát független szakemberként föltüntető sportvezető jelöltje most ezt a százmilliárdot, a Fidesz által elvett és elherdált pénzt kéri számon a városvezetésen: a szemétégető füstgáztisztítójának késedelmes megépítését - miután a beruházáshoz szerződésben vállalt kormánytámogatást visszatartották -, a szemétégető kazánjainak kényszerűségből elhalasztott rekonstrukcióját - miután a beruházáshoz felveendő hitelekhez szükséges kormánygaranciát visszavonták -, az észak-pesti szennyvíztisztító és vízátemelőmű késedelmes befejezését és a kormány kezességvállalásának visszavonása után elmaradt vagy többéves késéssel elkezdett egyéb beruházásokat, így például parképítést, fürdőfelújítást, bevezető utakat, rakparti utat, amelyek jelentősen csökkentették volna a fővárosi levegő szennyezettségét. A Fidesz most a közlekedési dugókba szorult budapestiek megmentőjeként lép föl, miután megtagadta a minden Budapesten közlekedő számára nélkülözhetetlen négyes metró megépítéséhez járó anyagi támogatást. A főváros ez ügyben három pert nyert a Fidesz-kormánnyal szemben, míg végül az utolsó bíró, saját korábbi ítéletét megváltoztatva a Fidesznek kedvezett: érvényesnek ítélte ugyan a metrószerződést, de azt nem tartotta kikényszeríthetőnek. A Fidesz és jelöltje most a kierőszakolt bírósági ítélettel szemben metrót, kormánytámogatást, adófizetői pénzt ígér. Az előző kormány demagóg szociálpolitikai érvek örve alatt nem járult hozzá, hogy a BKV az inflációval lépést tartva emelje a tarifát, hogy veszteségeit csökkentse, hogy felújíthassa a járműveket. A kormány minden évben az előreláthatónál, a biztosan tudhatónál alacsonyabb inflációt prognosztizált és számított a költségvetés elfogadásakor, hogy a ténylegesen magasabb infláció következtében befolyó magasabb adójövedelemmel ne kelljen a parlamentnek elszámolnia, hogy a pénz ellenőrizetlenül és magánvállalkozásokon keresztül kerülhessen oda - a fővároshoz soha -, ahol már csak bottal üthető a nyoma".

Rév szerint "a kormánytámogatás elmaradása miatt nem indulhatott meg a levéltár évtizedek óta tervezett beruházása Budapesten: a főváros múltjának pótolhatatlan dokumentumait az enyészet fenyegeti. A kormány hozzájárulásának megtagadása következtében elmaradt a Szent János és a Bajcsy-Zsiliszky kórház felújítása, és most a Fidesz Budapest sanyarú egészségügyi helyzetét kárhoztatja. Csak egyetlenegy esetben kapott Budapest célzott központi támogatást, akkor is véletlenül: a vámosmikolai szociális otthon felújításához. A kormány, tájékozatlansága következtében, nem tudta elképzelni, hogy a főváros vidéken is működtet szociális intézményeket. A jobboldali kormány nemcsak megoldhatatlan feladatok elé állítani és elszegényíteni akarta Budapestet, de megalázni is.

Rév szerint "a Fidesz főpolgármester-jelöltje szerint megérett az idő a változásra. Talán igaza van: Schmitt Pál 1983 óta tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, 1988-ig főtitkára volt, 1989 óta elnöke a Magyar Olimpiai Bizottságnak. 1983-ban választották meg - élethossziglan! - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjává".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695