Magyarország az EU-csatlakozás előtt (1. rész - folytatás)

2002-11-11

Az integrációs bizottság tizenegy igen szavazattal, tíz tartózkodás mellett általános vitára bocsátotta az EU-csatlakozással kapcsolatos alkotmánymódosítási törvényjavaslatot. Hörcsik Richárdnak, a bizottság fideszes alelnökének nyilatkozata szerint, az ellenzék politikai és szakmai aggályait fejezte ki a tartózkodással. A politikus szerint az alkotmánymódosítás a ciklus legfontosabb törvényhozási feladata, ezért furcsállja, hogy az egyeztető tárgyalásokra ilyen rövid idő állt rendelkezésére.
Áder János, a Fidesz alelnöke ezzel egyetértésben mindenképpen indokoltnak tartja a négy frakcióvezető és az általuk fontosnak tartott szakértők bevonásával tartandó egyeztető tárgyalások további folytatását. Ezáltal konszenzusos javaslat kerülhet az Országgyűlés elé. Szent-Iványi István az integrációs bizottság SZDSZ-es elnöke ugyanakkor üdvözölte az ellenzék magatartását és egyetértett a másik oldallal abban, hogy a parlament és a kormány uniós ügyeket érintő viszonyában további egyeztetésekre van szükség.

Összefoglalás

Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozását támogató érvek:
- az EU-tagság olyan érték, amely pusztán pénzzel nem mérhető; szabadság, béke, biztonság - ezek a sokszor elvontnak ható értékek azok, amelyekre a közös európai állam álma épült, a szabadság, béke, biztonság sokkal közelebb lesznek, ha Magyarország tagja lesz a szervezetnek és még némi pénz is áll a házhoz
- - még ha semmit sem sikerül javítani tárgyalási pozíciónkon, akkor is le kell zárni a tárgyalásokat decemberben, és gyorsan be kell lépni az unióba, egyrészt a kompenzáció révén Magyarország már a csatlakozás első évében több pénzhez juthat, mint azt megelőzően, másrészt a belső piac megnyílásával nagy lehetőségek várnak a magyar gazdaságra is, és akkor még nem is beszéltünk arról a pszichés hatásról, amelyet az a tudat jelent, hogy ismét egyenlő rangú állampolgárai vagyunk Európának, szabadon utazhatunk, tanulhatunk, bármelyik tagállamban élhetünk, ott egészségügyi és szociális ellátásra vagyunk jogosultak, részt vehetünk az európai parlamenti választásokon, és képviselőink ott lesznek a legfőbb döntés-előkészítő és -hozó testületekben

Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozását vagy az EU-csatlakozás kapcsán a kormányt kritizáló érvek:
- a csatlakozás egyik kulcskérdése az agrárpolitika, a családi gazdaságok támogatása, a magyar gazdák a csatlakozás után csak akkor tudják sikeresen állni a versenyt, ha addig megerősödnek, ezért elhibázott és Európa-ellenes politika, ha leállítják az agrárhiteleket, amint az a nyáron történt
- a polgári kormány éppen azért alkotta meg a Széchenyi-tervet, hogy a magyar kis- és középvállalkozók 2004-től, amikor a teljes piac megnyílik, kiemelten azokon a területeken, amelyek Magyarország számára különösen fontosak, mint például a lakásépítés, turizmus, agrárium, ne váljanak a nagyon kemény uniós verseny áldozataivá.
- a Széchenyi-terv leállítása, illetőleg elhalasztására tett kísérletek annak az esélyét csökkentik, hogy egy dinamikus és erős Magyarország csatlakozzon az Európai Unióhoz, s azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy a tagság első évei megrázkódtatással járhatnak
- az EU-hoz később csatlakozó, korábban gyenge gazdaságú Görögország, Portugália és Spanyolország, tagságuk ellenére a mai napig nem zárkóztak fel, és ezen országok gazdasági versenyképessége sem javult kellő mértékben, pedig eddig éppen ezek voltak azok az országok, amelyek a legtöbb támogatást kapták; az EU-hoz való csatlakozás automatikusan nem biztosítja sem gazdasági versenyképességünk javulását, sem pedig életszínvonalunk felzárkóztatását, még akkor sem, ha a kormány ezt szeretné elhitetni velünk
- nem mondják meg a népnek, hogy a földünk elvesztése árán csatlakozunk, akár öt, akár tíz, akár tizenöt év múlva veszítjük el a földünket, az halálos csapás nemzetünkre, mert már másunk sincs, csak ez: a magyar föld; az a nemzet, amelynek nincs saját földje: kiszolgálgatott, halott, gyarmati nép
- EU-s támogatást csökkentő tényező lehet a régióhatárok megállapításának módja
- a támogatások csak olyan fejlesztésekre használhatók fel, amelyeket az EU is elfogad, és fontosnak tart, viszont egyáltalán nem biztos, hogy a magyar gazdaság fejlesztése szempontjából az a legfontosabb beruházás
- törvényhozásunk egy része merő formalitás lesz, a brüsszeli törvényekhez kell igazodnunk, és ez nemzeti arculatunk végső, teljes elvesztéséhez fog elvezetni
- ha Romániát nem veszik fel velünk egyidejűleg, márpedig erre még szándék sincs, akkor Magyarország és Erdély közé, magyar és magyar közé schengeni határsorompó csapódik
- az unió tagállamai a pénzek eddigi gyenge felhasználására hivatkozva - s ebben igazuk van - az első években kevesebbet fizetnek ki a tagjelölteknek, mint amennyire kötelezettséget vállaltak, az új tagoknak viszont az első évtől kezdődően le kell szurkolniuk a teljes tagdíjat, amit az adott ország gazdasági teljesítménye alapján számítanak ki és így állhat elő az a helyzet, hogy egyes tagjelöltek az első évben esetleg többet fizetnek be, mint amennyi támogatást kapnak Brüsszeltől
-a csatlakozás igazi veszélyét abban van, ha az embereket nem készítik fel arra, hogy bizonyos termékek előállításával már nem érdemes foglalkozniuk, ezért váltaniuk, változtatniuk kellene, és beláthatatlan következményekkel jár az is, hogy a lakosság képzettségi szintje (nyelvtudása és számítástechnikai ismerete), gondolkodása és a honi munkaerő-piaci kínálat elmaradottsága továbbra is fényévekre van az uniós követelményektől
- csatlakozás igen, de nem minden áron: nem akkor, ha abban Szlovákia és Románia nincsen benne, mert ez Trianon népszavazással történő megerősítését jelentené; nem akkor, ha a magyar parasztnak csak a földje kell, és ha ő tartja el az osztrák, francia, bajor parasztot, láttuk, pénzügyileg ez így lenne; nem, ha ez jelentős eladósodással járna, ami az életszínvonalat jelentősen csökkenti; nem, ha ez csak a politikai elit hatalmának a fenntartását jelenti; és végül nem, ha ez csak a nemzetközi bankoknak az érdeke (államadósság kamatai)
- az országjelentésben vannak olyan javaslatok, amelyek jelenlegi formájukban elfogadhatatlanok Magyarország számára, és amelyek nemzeti érdekeink komoly sérülésével járnak, ilyen pl. a védzáradék, amely lehetőséget nyújt az uniós tagoknak, hogy az újonnan belépőkkel szemben vélt vagy valóságos problémák kezelésében megkerüljék az unión belüli bírói jogorvoslati gyakorlatot, ez a javaslat az egyenlő elbánás elvének olyan sérelmét jelenti, amelyet egy kellő önbecsüléssel és a nemzeti érdekek védelme mellett elkötelezett ország ebben a formában nemigen fogadhat el



A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Észhez kellene térni, Magyar Hírlap, október 18.) "aki nem Magyarország politikailag hiszterizált légkörében él, talán el sem hiszi, ami az utóbbi napokban az európai uniós csatlakozás ügyében zajlik. Itt állunk egy majdnem olyan kaliberű döntés kapujában, mint amikor Szent István a kereszténység fölvételével bevezette a nemzetet Európába, s akkor a közös erőfeszítések, öröm és összefogás helyett kisstílű acsarkodások, fenyegetések, zsarolások tanúi vagyunk. Legalábbis a 'magas politikában'. Mert a civil lakosok döntő többsége minden bizonytalansága közepette is igent mondana a csatlakozásra. Kicsiben és rövid távon természetesen az acsarkodásban részt vevő szereplőknek is megvan a maguk vélt vagy valós igazsága. A kormánytól valóban elvárható lett volna, hogy az alkotmánymódosítás téziseit időben eljuttassa az ellenzéknek. Az ellenzék azonban régóta birtokában van minden fontos ismeretnek - hiszen ezek nagy részét még az ő kormányzásuk alatt dolgozták ki. Ha ezzel az ürüggyel mégsem megy el az első négypárti tárgyalásra, azzal valóban hátráltatja a dolgok menetét, ám annyira mégsem, hogy emiatt előrehozott választással kellene fenyegetőzni. Már amennyiben ez fenyegetés egy olyan ellenzék számára, amely máig szeretné elhitetni, hogy csak bizonyos 'csalafintaságok' miatt nem nyert a tavaszi választáson. Zsarolás egyik oldalon és a másikon. Orbán Viktor például olyan feltételeket szabna a csatlakozáshoz, mintha az unió akarna belénk lépni, és nem mi őbelé. Dacos, kurucos, sőt populista húrokat penget, melyek kedvesek lehetnek hívei fülében, ám a realitásokhoz, a kölcsönös kompromisszumokhoz kevés a közük. Észhez kellene térniük a politika szereplőinek, mondja Kuncze Gábor, hogy belássák, ez a játék nem folytatódhat tovább, és vissza kell térni a tárgyalóasztalhoz. Magunk is így gondoljuk, hozzátéve, hogy az uniós csatlakozásról egyébként bármilyen napon lehet szavazni. Erre kellően emelkedett nap lehet március idusa is. Egy olyan ünnep napja ez, amelynek egyformán lényege volt haza és haladás. Ám ha az ellenzéknek ez nem elfogadható, a megegyezés érdekében megjelölhető más nap is. A lényeg: a csatlakozás".

Kovács László külügyminiszter mondta: (In: Új választás vagy alkotmánymódosítás?, Magyar Hírlap, október 18.) "attól, hogy egy országban előrehozott választások vannak, még semmi sem sérül. Sokkal kedvezőtlenebb hatásai lehetnek, ha a népszavazáshoz, illetve az uniós tagsághoz szükséges alkotmánymódosítást nem szavazzák meg. Kovács lát esélyt arra, hogy a Fidesz is belátja ezt. A legnagyobb ellenzéki pártnak így mérlegelnie kell majd azt is, ha ellenállásával előrehozott választásokat kényszerít ki, abba könnyen alul maradhat a jelenlegi közvélemény-kutatásokat figyelembe véve".

Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese úgy látja (u.o.), hogy "a Fidesz minden lehetőséget megragad, hogy rontsa külföldi megítélésünket azzal, hogy belpolitikai harcok színterévé kívánná tenni a csatlakozás kérdését. A lakosság 75-80 százaléka támogatja az EU-tagságot, ami azt jelenti, hogy a Fidesz-szavazók csaknem fele is. Azt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az EU-csatlakozáshoz szükséges harminc fejezetből huszonkettőt az előző kormány tárgyalt végig és zárt le, így ha nem tetszenek nekik az eredmények, a saját munkájukat köpik le. Az SZDSZ támogatja a március 15-ére tervezett népszavazást. A Fidesznek pedig egyértelműen állást kell foglalnia az európai uniós csatlakozásról. Támogatják vagy nem, de különböző feltételekhez kötni nem lehet. Ez olyan volna, mint ha Vazul a kalandozásokból származó nettó jövedelemhez kötötte volna a keresztény Európába való belépést".

Áder János, a Fidesz ügyvezető alelnöke szerint (u.o.) "az arcátlanság netovábbja, amit Kovács László, a szocialista párt elnöke mondott, a kampány ismét elvette a józan eszét (...). Áder szerint az egy hónappal ezelőtt kötött négypárti megállapodáskor is a csatlakozás mellett tett hitet a Fidesz. Az ellenzéki politikus szerint egészen biztos, hogy nem lesz március 15-én népszavazás, de hozzáfűzte, nem ez a legfontosabb kérdés. A Fidesz frakcióvezetője hangsúlyozta, az európai uniós nagybizottsági ülés óta nem egyeztettek a kormányzó pártokkal, az alkotmánymódosítás pedig szintén egyeztetés nélkül került a kormány elé. Ezért furcsállta, hogy Kovács László a Fideszt vádolja az elmaradt egyeztetésért. Áder idézte a júliusban kézhez kapott csatlakozási menetrendről készített tervezetet. Ebben első helyen még a nemzetközi szerződés ratifikálása áll, ezt követi az alkotmánymódosítás, majd a népszavazás, végül a szerződés parlamenti jóváhagyása".

Kuncze Gábor SZDSZ-elnök sürgette (u.o.), hogy "a pártok a nemzet sorsát meghatározó kérdésekben tegyék félre pártpolitikai érdekeiket, és a nemzet érdekeit szem előtt tartva térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz. Kuncze szerint a népszavazásra március 15-e megfelelő dátum, szimbolikusan jelezné, hogy a mostani törekvések az 1848-as reformnemzedék törekvéseinek folytatásai".

Rockenbauer Nóra szerint (Már csak tőlünk függ, Magyar Hírlap, 2002. október 28.) "még ha semmit sem sikerül javítani tárgyalási pozíciónkon, akkor is le kell zárni a tárgyalásokat decemberben, és gyorsan be kell lépni az unióba. Egyrészt a kompenzáció révén Magyarország már a csatlakozás első évében több pénzhez juthat, mint azt megelőzően. Másrészt a belső piac megnyílásával nagy lehetőségek várnak a magyar gazdaságra is. És akkor még nem is beszéltünk arról a pszichés hatásról, amelyet az a tudat jelent, hogy ismét egyenlő rangú állampolgárai vagyunk Európának. Szabadon utazhatunk, tanulhatunk, bármelyik tagállamban élhetünk, ott egészségügyi és szociális ellátásra vagyunk jogosultak, részt vehetünk az európai parlamenti választásokon, és képviselőink ott lesznek a legfőbb döntés-előkészítő és -hozó testületekben. Persze ez már tőlünk függ, hogy valóban élni tudunk-e a lehetőségekkel. Nem elég ugyanis a markunkat tartani. Az uniós támogatásokat csak szigorú feltételek mellett lehet valóban megszerezni. Az idejében el nem költött pénzek pedig visszakerülnek a közös kasszába. Csatlakozásukat követően a spanyolok, a portugálok és a görögök is évekig képtelenek voltak felhasználni a rendelkezésükre álló pénzeket. A tagállamok most jóváhagyták, hogy 2004-ben a jelöltek előre kapják meg a regionális támogatások három százalékát, de ezt a pénzt az Európai Bizottság szerint képtelenek leszünk elkölteni. Ezt bizonyítják a SAPARD és a regionális intézményi rendszer kiépítése során tapasztalt nehézségek. Rá kell hát kapcsolnunk. Még az idén el kell készülnie a nemzeti fejlesztési tervnek, elegendő munkatársat kell kiképezni a pályázatok előkészítésére, elbírálására. Az önkormányzatoknál is intenzív felkészítést kell kezdeni, és biztosítani, hogy legyen saját forrásuk az uniós támogatások elnyeréséhez szükséges önrész finanszírozására. Ráadásul 2004 januárjában, amikor várhatóan megnyílnak az új uniós források, már sok-sok kidolgozott pályaműnek kellene készen állnia. A kompenzáció ugyanis nem vonatkozik az általunk elszalasztott lehetőségekre, ha pedig sok pénzt hagyunk a közös kasszában, akkor mivel a befizetéseinket teljesítenünk kell, a végén még valóban nettó befizetőkké válhatunk".

Kovács László külügyminiszter szerint (Bugyinszky György: 'Nem hagyjuk zsarolni magunkat', Magyar Narancs, 2002. október 31.) "Orbán Viktor eredeti feltételei egyrészt nehezen kvantifikálhatóak, másrészt pedig nincsenek kapcsolatban az unióba való belépéssel. Az az igény például, hogy a csatlakozást követően a versenyszférában ne legyen kisebb a bérnövekedés évi 3 százaléknál, konkrét számot tartalmaz ugyan, de nem éppen etikus követelés. A Fidesz kormányzása alatt volt olyan év, amikor a gazdaság több mint 5 százalékkal nőtt, a bérek viszont kevesebb mint 2 százalékkal. Különös, hogy Orbán Viktornak éppen most lett fontos ez a cél. Azóta viszont született egy négypárti megállapodás, amelyben a Fidesz visszakozni látszik Orbán feltételeitől. Ez a dokumentum már általánosabban fogalmaz, és azt mondja, a csatlakozásnak együtt kell járnia az állampolgárok életszínvonalának növekedésével. Ezt mi készséggel elfogadjuk, bár ez nem annyira feltétele, mint inkább következménye lesz a csatlakozásnak. Jellemző egyébként, hogy míg ezt a közös nyilatkozatot én a tévékamerák előtt írtam alá, addig a jobboldali pártok zárt ajtók mögött, szinte titokban. Ez persze az irat érvényességén mit sem változtat. A retorika szintjén a Fidesz hol rugalmasnak, hol pedig kérlelhetetlennek mutatkozik Orbán Viktor feltételeivel kapcsolatban. Nehezen tudom értelmezni ezt a kettősséget: egyszer radikálisok, máskor pedig kompromisszumkészek. A Fidesz csatlakozási politikája szerintem nem egy átgondolt stratégia egyik eleme, sokkal inkább utal a párt parlamenti frakciójának tagjai és a vezető elit, elsősorban Orbán Viktor közötti ellentétekre".

Medgyessy Péter szerint (In: Miklós Gábor, Nagy Csaba: Medgyessy Péter Egyenes válasz kell EU-ügyben, Népszabadság, 2002. november 2.)"korábban már a négy parlamenti párt elfogadott egy közös nyilatkozatot, miszerint valamennyien akarjuk a csatlakozást. Ez azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy lesz nemzeti konszenzus. Azt persze természetesnek veszem, hogy az ellenzék teszi a dolgát, és módosító javaslatokkal áll elő. De a dolgok végén igent vagy nemet kell mondani. Lesz egy olyan pillanat, amikor a pártok a társadalom elé állnak, és bejelentik: támogatják vagy ellenzik az EU-csatlakozást. Azt gondolom, hogy az alkotmány-módosítást minél előbb meg kell tenni. Ezzel is bizonyíthatjuk elkötelezettségünket az Európához való csatlakozás mellett. Megjegyzem, hogy a tízek közül többen már réges-rég elfogadták a szükséges alkotmánymódosításokat. Szomszédaink közül például Szlovákiában. Elfogadhatatlan, hogy egyes magyar pártok kétértelműen politizáljanak ebben. Nem bonyolult módosításokról van szó, nem lenne tisztességes, ha a mostani módosításba belevarrnánk mindazokat a változtatásokat, amelyekre szükség lenne. Az én demokráciafelfogásom szerint csak akkor írhatom alá a csatlakozási jegyzőkönyvet, ha erre előzőleg felhatalmazást kapok a magyar választóktól. A NATO esetében is ez volt a sorrend. Miért ne kellene ezt a szabályt betartani az EU-csatlakozásnál is? Nem állíthatom a polgárokat kész helyzet elé azzal, hogy már egy aláírt szerződésről, nemzetközi kötelezettségvállalásról kelljen igennel vagy nemmel szavazniuk. A sorrend tehát a következő: ez év végéig lezárjuk a tárgyalásokat, és megkapjuk a meghívást a csatlakozásra. Az egyes fejezetek lezárásával már kialakulnak tagságunk főbb keretei. Ezt követően elkészül a csatlakozási jegyzőkönyv végleges, ezeroldalas szövege magyarul is. Azon leszünk, hogy minden érdeklődő számára hozzáférhetővé tegyük, minden bizonnyal februárban. Olvasható lesz az interneten, kiadvány formájában. Ilyen az Európai Parlament logikája is: először szavaznak a szerződésről, ezzel hatalmazzák fel az EU képviselőjét az aláírásra. Akkor mi miért választanánk más utat? Nos, mindez márciusban megtörténik. Nem lehet tehát arra hivatkozni, hogy ismeretlen szövegről kérünk véleményt. Ezután lesz a népszavazás, majd következhet az aláírás. Miért ajánlottam a népszavazásra március 15-ét? Azért, mert hosszú távú nemzeti sorskérdésben döntünk majd. Szerintem szimbolikus, ha kötődik egy jelentős nemzeti sorsforduló napjához. Ha az ellenzék nem érzi át ennek az alkalomnak a magasztosságát, vagy esetleg nem lesz meg időben a teljes szöveg, akkor valamivel később is meg lehet rendezni a referendumot. De mindenképpen az aláírás előtt. Ez így tisztességes, így demokratikus".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Kézjegy a csatlakozási okmányon, Magyar Hírlap, 2002. november 4.) "igencsak képzeletdús az ellenzék. Még csetlenek-botlanak a négypárti tárgyalások az alkotmánymódosításról és az EU-csatlakozási népszavazásról, de máris megszületett az újabb javaslat. Ha elérkezik az ünnepélyes pillanat, és 2003 tavaszán Brüsszelben alá kell írni a szerződést, ne Medgyessy Péter, a kormányfő kanyarítsa az okmány alá a nevét, hanem Mádl Ferenc köztársasági elnök. Különös. Több szempontból is az. Magyarország az alkotmánya szerint parlamentáris köztársaság, és nem elnöki rendszer. Az államfőnek 'gyönge' a hatásköre, nemzetközi megállapodásokat a törvényhozástól fölhatalmazott miniszterelnök írhat alá. Miként Európában csaknem mindenütt. Göncz Árpád elnökségének tíz esztendeje alatt egyszer sem kívánta a kormányfőt pótolni, nem irigyelte el Orbán Viktortól a NATO-csatlakozás szentesítését sem. Földrészünkön jószerivel csak Párizs és Moszkva teljesen prezidenciális, mindenütt másutt kormányfő képviseli az országot. Kivétel talán Csehország, ahol Václav Havel a benesi hagyományokat követi, a lengyel Kwasniewski meg Pilsudskiét. Ettől függetlenül nem a levegőben lebeg az ellenzéki javaslat. Elvben és jogilag volna rá mód, hogy a parlament egyszeri fölhatalmazással Mádl Ferencre bízza a brüsszeli aláírást, de politikailag a partnerek előtt vetődne föl a kérdés, hogy miért. Gyanút kelteni a jövendő partnerekben? Ország-világ elé tárni, hogy a tavaszi választások után alkalmazott módszerekhez hasonlóan, az ellenzék őszi, még súlyosabb vereségét követően is 'illegitimnek' tartja a többségi kormányt, és ezért küldené Medgyessy helyett Mádlt? Vagy revánsként azért, mert nem fideszes politikusnak adatott meg Európához csatlakozni, a történelembe szocialista államférfi vonul be ezzel az aktussal? Bármi is most az indíték, jó volna, ha az ellenzék újabb javaslatának indoklásához tartaná magát. Jelesül ahhoz, hogy az ország integrációján eddig öt különböző kormány munkálkodott, így a csatlakozás nem köthető egyik párthoz sem. Kár is lenne viszályt szítani egy mindenki által elismerten össznemzeti ügyben. Bizonyára képviselőik mind ott lesznek Brüsszelben, erősítve ezzel az éppen funkcióban lévő miniszterelnök mindannyiunk számára sorsdöntő aláírását".

Aczél Endre szerint (Most a Fidesz a nyúl, Népszabadság, 2002. november 4.) "Fidesz sorscsapásnak fogja, fel, hogy a Medgyessy-kormány viszi be Magyarországot az unióba, s valahol a presztízsfronton remél egalizálni egy keveset. Innen, ebből a tüzelőállásból értelmezendő az a sajátságos hét végi ötlet, hogy a csatlakozási szerződést ne a miniszterelnök, hanem a Fidesz közeli államfő írja alá. A Fidesz evégett, csak azért, hogy elvegye Medgyessy örömét, még a - kétharmados - törvényt is átírná, noha ő maga lőtte ki a március 15-i népszavazás ötletét egy - másik kétharmados - tilalomra (népszavazás nem írható ki nemzeti ünnep napjára) való hivatkozással. Akkor még szent volt a törvény. De van ennél jobb illusztrációm is. Lám, 1999 tavaszán, amikor hivatalossá lett csatlakozásunk a NATO-hoz, a Fidesznek eszébe sem jutott, hogy netán Göncz Árpádnak kellene aláírnia az idevonatkozó szerződést, nem pedig Orbánnak, a miniszterelnöknek. Most meg Mádlt 'hajtja', egy ikerileg hasonló esetben".

Sebes György: (Aláírás, Népszava, 2002. november 4.) "képzeljük el egy pillanatra, hogy még mindig Orbán Viktor a miniszterelnök, a köztársasági elnököt viszont továbbra is Göncz Árpádnak hívják. Ez az idő-játék csak azért merülhet fel - egy pillanatra -, mert közeledik az uniós csatlakozás ideje. Többek között alá kell írni az erről szóló szerződést. Na most képzeljük el, hogy az ellenzék - amely ez esetben ugyebár a 'régi jó kommunistákat' jelenti - egyszerre csak előáll egy kósza ötlettel. Ugyan már, ne a miniszterelnök írja alá azt az iratot, hanem az államfő. És akkor képzeljük el, miket mondanának a kormánypártiak. Leszámítva a gúnyoros megjegyzéseket, bizonyosan hivatkoznának az alkotmányra, amely - óh, milyen sajnálatos - nem teszi lehetővé, hogy megvalósítsák ezt az egyébként is halvaszületett ötletet. De nyilván szóba kerülne az is, hogy a polgári erők - élükön Orbán Viktorral, aki személyesen is - mennyit tettek Magyarország uniós tagságáért. A dicsőséget meg learatnák mások. Még mit nem. És most vissza a valósághoz. Amikor a Fidesz - és nyomában az MDF - képviselői a négypárti tárgyalásokon azt javasolták, hogy az államfő írja alá a csatlakozási szerződést, bizonyosan tisztában voltak vele, hogy lehetetlent ajánlanak. Talán nem is gondolták komolyan. De vajon elgondolkoztak-e akkor és azóta azon, hogy ők is - sőt elsősorban ők - tehetnek róla, hogy egy ilyen ötletet napjainkban mindenképpen a halvaszületettek közé kell sorolni. Hiszen tény, hogy az alkotmány szerint 'a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét'. De az is tény, hogy már régóta nem fejezi ki. Hivatkozni lehet az alaptörvényre, de ettől még a mindennapi gyakorlat nem változik. Tegyük hozzá: sajnos".

Sebes szerint "Mádl Ferenc például vállalhatott volna szerepet az uniós csatlakozásról immár hónapok óta húzódó vitában. Nem tette. Nem ajánlotta fel a parlamenti pártoknak, hogy legalábbis megpróbál közvetíteni köztük, egyeztetni velük a jövő eme kulcskérdéséről. Nem szólalt meg. Amiképpen beszédesen hallgatott előtte, midőn Orbán Viktor a köztévé sorsa feletti aggodalmait osztotta meg vele. Kifejtette viszont álláspontját a kormánytagok múltját vizsgáló testület - a Mécs-bizottság - működéséről. Azt mondta, alkotmánysértőnek tartja működésüket. A dolog szépséghibája, hogy Mádl Ferenc - mint az Antall-kormány művelődési minisztere - érintett volt a testület vizsgálódásaiban. Az államfő az új kormány megalakulása óta egyszer tartotta szükségesnek, hogy konzultáljon a pártok vezetőivel: miután nyilvánosságra került a miniszterelnök ügynök-múltja. Ennek eredménye egy semmitmondó közlemény lett, de már előtte Pokorni Zoltán - akkori Fidesz-elnök - tolmácsolta meglehetősen egyoldalú véleményét. Mindezek legalábbis kérdésessé teszik, kifejezi-e most az államfő 'a nemzet egységét'".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695