Kölcsönös korrupciós vádak

2002-11-22

Áder János szerint a kormány gátlástalan hazugságpropagandával igyekszik politikai ellenfeleit lejáratni. A Fidesz frakcióvezetője napirend előtti felszólalásában elmondta a Medgyessy-kormány fél éve folytat hajtóvadászatot politikai ellenfelei likvidálására, fél éve kényszeríti politikai megrendelések teljesítésére a rendőrséget és az adóhatóságot.
Áder hangsúlyozta, a törvénytelen eszközökkel folytatott politikai hajtóvadászat legfőbb célja, hogy a kormány így terelje el a választópolgárok figyelmét a 400 milliárd forintos állami vagyon előkészítés alatt lévő 'lenyúlásáról', az MSZP korábbi és mostani 'disznóságairól'. A Fidesz frakcióvezetője azt is megemlítette, hogy miközben a Fidesz politikusait vádolják korrupcióval, a száz leggazdagabb magyar között négy szocialista politikus is található: Kapolyi László szocialista képviselő, Máté László, az MSZP egykori pénztárnoka, Nagy Imre, a KISZ KB volt vezetője, valamint Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter tanácsadója. Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter visszautasította az állításokat, mondván: az embereknek joguk van megtudni azt, mi történt és mi történik az országban és felhívta a figyelmet arra, hogy a büntetőeljárások az ügyészség felügyeletével folynak, az ügyészség pedig nem a kormány irányítása alatt működik. Várhatóan decemberben kerül a parlament elé az üvegzseb programnak nevezett törvénymódosítási csomag, amely bővítené az Állami Számvevőszék jogkörét, szigorítaná a költségvetési szervek cégalapítását, valamint bizonyos értékhatár felett nyilvánossá tenné az állami cégek szerződéseit.

Összefoglalás

A Medgyessy-kormányt bíráló vélemények:
- a Medgyessy-kormány fél éve folytat hajtóvadászatot politikai ellenfelei likvidálására, fél éve kényszeríti politikai megrendelések teljesítésére a rendőrséget és az adóhatóságot
- a törvénytelen eszközökkel folytatott politikai hajtóvadászat legfőbb célja, hogy a kormány így terelje el a választópolgárok figyelmét a 400 milliárd forintos állami vagyon előkészítés alatt lévő lenyúlásáról, az MSZP korábbi és mostani disznóságairól
- miközben a Fidesz politikusait vádolják korrupcióval, a száz leggazdagabb magyar között négy szocialista politikus is található: Kapolyi László szocialista képviselő, Máté László, az MSZP egykori pénztárnoka, Nagy Imre, a KISZ KB volt vezetője, valamint Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter tanácsadója
-a jelenlegi, valóban egészségtelen méreteket öltő korrupció a nyolcvanas évek végén gyökerezik, amikor is egy bizonyos Medgyessy Péter volt a gazdaságpolitikai ügyek legfőbb irányítója, az elmúlt évtized nagy felháborodást keltő botrányai mind ekkoriban szöktek szárba; ha a rendszerváltás éveiben is ilyen komolyan veszi Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-helyettes az adófizetők pénzének gondos őrzését, akkor nagyon sok minden másképp alakul
- furcsa miért kellett egy magáncéget állami vállalatok átvilágításával megbízni, amikor e célra ott a Kehi, az ÁSZ vagy a Miniszterelnöki Hivatal ellenőrzési főosztálya
- akárhány milliárd szivárgott ki az eresztékeken, azért a tb-önkormányzatok sáskahadától, a Princz-féle postabanki társaságtól és a további százmilliárdos hiányokat eredményező kompániáktól mégiscsak az Orbán-kormány szabadította meg a közéletet
- a ProWare eddig kizárólag az informatikai piacon volt jelen, s a honlapjukon olvasható referenciáik számítástechnikai munka végzéséről tanúskodnak és a vállalkozás csak 2000 decemberében vette be tevékenységei közé a könyvvizsgálatot, és nem tagja a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának (MKVK) sem - márpedig a törvény szerint csak az MKVK tagjai foglalkozhatnak könyvvizsgálattal
- Mizsei Zsuszanna feljelentése nyomán őrizetbe vették Berkecz Máriát, és az igazi horror itt kezdődött, a volt igazgatónőt kétszer vetkőztették meztelenre és tüzetesen átvizsgálták a testnyílásait, elvették óráját és rádióját, valamint éjszaka jó gestapós módszerrel többször rágyújtották a fogdában a villanyt, nehogy aludni tudjon, hogy aztán másnap elengedjék
- a legsúlyosabb gond nem az, hogy egy szocialistákhoz közel álló céget indokolatlanul juttattak előnyhöz az állami megrendelések során s bár emellett sem mehetünk el szó nélkül , sokkal inkább veszélyezteti a demokráciát az, hogy az efféle megbízások haszonélvezői meg akarnak felelni a megrendelő politikai elvárásainak és általában mindig a megbízó érdekeinek megfelelő 'vizsgálati eredményeket' szállítanak, amelyek alkalmasak lehetnek a politikai ellenfél lejáratására

Az Orbán-kormányt bíráló vélemények:
- a Millenáris Rt. már 2001-re sem kaphatott volna megbízatást. Ugyanis elvileg csupán az a cég pályázhat a Millenáris Park közbeszerzési kiírásaira, amely referenciamunkákkal igazolja pénzügyi, gazdasági és muszaki alkalmasságát, valamint alapító okiratában szerepel a beszerzés tárgya szerinti tevékenység. Az Rt. viszont mindössze két hónappal a kiírás előtt alakult, s még alapítói (Közgép Rt. és Titanium Investment Inc.) sem igazolták alkalmasságukat. Ezen túl tevékenységi körük sem volt megfelelő. Mindazonáltal biztosra mentek. Erről árulkodik pályázati anyaguk, amely legfeljebb első olvasatra minősíthető ostobának. Másodjára már cinikusnak, vagy inkább arcátlannak
- a Millenáris Park 2001 júliusától mobil hangrendszert bérelt előbb a Pentaton Kft.-től, majd a Millenáris Rt.-től - összesen 264 millió forintért, a kht. jelenlegi vezetői birtokában lévő szakértői vélemény szerint a rendszert ennek töredékéért, 30-40 millió forintért megvásárolhatták volna
- az Országimázs Központban a jogszabályok szerinti törvényes működésnek nem voltak látható nyomai, a Széchenyi tervről kormányhatározat sem létezik, az MFB Üzletrész-hasznosító Rt. állami gazdaságokat magánosított, holott magánosításra csak az ÁPV Rt. jogosult
- mivel mind a Millenáris Rt., mind a Pentaton Kft., mind a Moira Kft. magáncég, titkait védi a jog, tehát a közpénz elköltése tételesen nem ellenőrizhető
- az autópálya-építtető megbízott szalagkorlát-építéssel egy olyan céget, amely még csak nem is adott be pályázatot ezért a megrendelésért, és azt leszámítva, hogy a munka később készült el és minőségi kifogások is felmerültek, kétszer annyiba kerüli, mint a legjobb ajánlatban szereplő 30 millió forint



Nagy József szerint (Aranyhalak a parkban, 168 Óra, 2002. október 3.) "a Miniszterelnöki Hivatal 2000 januárjában megalapította a Millenáris Közhasznú Társaságot, az ÁPV Rt. pedig a Kisrókus 2000 Kft.-t. (...) A Millenáris Kht. egyszerűbb megoldást választott: 2000-ben közbeszerzés nélkül vásárolt árukat és szolgáltatásokat. A következő évben, 2001-ben 631 millió forint értékben tett ugyanígy. Ekkor a legnagyobb falatokat, összesen 3,4 milliárdos bizniszt két vállalkozás kapta - több mint aggályos közbeszerzési eljárás után. Az egyik a Millenáris Programiroda Rt. (nem keverendő össze a már említett állami tulajdonú Millenáris Kht.-val), amely Wermer András egykori ügyvédje, Réti András felségterülete. A másik a Pentaton Művész- és Koncertügynökség Kft., amely Kolosi Tamás (Orbán Viktor miniszterelnöki fotanácsadója, a Tárki közvéleménykutató-intézet vezére) érdekeltsége. 2002-ben 'az épületkomplexum további öt hónapra történő üzemeltetésére' kiírt pályázatot ismét a Millenáris Rt. nyerte - egymilliárd forintért. (Ekkor a Moira Szolgáltató Kft.-nek is jutott resztli 'hosztesz- és idegenvezetői feladatokra', 198 millió forint értékben.) Trappban zajlott a 2002-es egymilliárdos munka odaítélése. A közbeszerzési pályázatot 2001. november 29-én írták ki, nem hirdették meg, december 5-e volt az ajánlatok benyújtásának határideje, másnap az eredményhirdetés. A Közbeszerzési Döntőbizottság vizsgálatot indított az eljárás kapcsán, amelyet 2002. január 22-én, a kht. fellebbezése után megszüntetett. Hogy miként gondolkodtak a közbeszerzésről a kht. vezetői, jól illusztrálja szakértőjük, dr. Várday György két mondata: 'Egy másik felfogás tudomásul veszi a közbeszerzés intézményét, de a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatását tartja az egyedül üdvözíto megoldásnak. Értsd alatta azt, hogy kizárólag a nyertesnek már előre kiszemelt céggel, személlyel tárgyalunk, figyelmen kívül hagyva a rendelkezéseket és a közbeszerzési törvény alapelveit, például a nyilvánosság, az esélyegyenlőség és a tiszta verseny feltételeinek biztosítását.' Világos beszéd".

Nagy szerint "az csak hab a tortán, hogy a Millenáris Rt. már 2001-re sem kaphatott volna megbízatást. Ugyanis elvileg csupán az a cég pályázhat a Millenáris Park közbeszerzési kiírásaira, amely referenciamunkákkal igazolja pénzügyi, gazdasági és muszaki alkalmasságát, valamint alapító okiratában szerepel a beszerzés tárgya szerinti tevékenység. Az Rt. viszont mindössze két hónappal a kiírás előtt alakult, s még alapítói (Közgép Rt. és Titanium Investment Inc.) sem igazolták alkalmasságukat. Ezen túl tevékenységi körük sem volt megfelelő. Mindazonáltal biztosra mentek. Erről árulkodik pályázati anyaguk, amely legfeljebb első olvasatra minősíthető ostobának. Másodjára már cinikusnak, vagy inkább arcátlannak. A feladatok, a megoldások, a programok és a szükséges források részletezése helyett a magyarságra vonatkozó elmésségekkel, jópofaságokkal szórakoztat a dokumentum. Úgymint: 'Az ország, a nemzet különleges termék. Történelme fontossá sűrűsödő pillanataiban márkává építi magát.' Gyönyörű kép. Vagy: 'Ha döglött a lovad, szállj le róla. (Dakota közmondás.)' Meg viktori. Puncs. És: 'Jó szóval és egy stukkerrel többre mész, mint csupán jó szóval. (Al Capone)' Aztán: 'Piaci lajbi (market ing.)' Ez már a Hahotába se fért volna be. Végül a legszebb: 'A szellem óriásai. Kik ők? Bolyai János, Bartók Béla, Semmelweis Ignác, Eötvös József, Tessedik Sámuel, Széchenyi István, Kármán Tódor, Neumann János, Egerszegi Krisztina' .A pályázat a lehető legmagasabb pontszámot kapta a Várhegyi Attila vezette bírálóbizottságtól. Bizonyára jól szórakoztak. Indoklásukban a többi között kifejtették: 'a rendelkezésre álló magyar és nemzetközi kapcsolatrendszer bemutatásra került, és a kiállítás magas szintű megvalósításának garanciája lehet. Pályázó a kért feladatokat maradéktalanul teljesítette, mind a forgatókönyv, mind a kreatív jegyzettervezete elnyerte a bizottság tetszését.' Ilyen értékelés után nem volt kétséges a győzelem. No meg, ez az egyetlen ajánlat érkezett".

Nagy úgy véli "nem mellékes: a benyújtott és elfogadott pályázatok mindegyike tartalmazza az ajánlattevő 15 százalékos díját. Vagyis már csupán a két év alatt elnyert 4000 milliós munka szétosztásáért 600 millió forint marad 'lepapírozva' náluk. A második csapás még sikeresebb: mivel mind a Millenáris Rt., mind a Pentaton Kft., mind a Moira Kft. magáncég, titkait védi a jog, tehát a közpénz elköltése tételesen nem ellenőrizhető. A kérdésre, hogy 'fiúk, hol a négymilliárd?', egyetlen mondat a válasz: 'üzemeltettük a parkot.' A kormányhatározatban megjelölt célok ellátására kapott közpénz ellenőrzését így kivonták az állami kontroll alól. Biztos, ami biztos: a szerződésekben is szerepel a titoktartási kötelezettség. (Az előző kormány idején hasonló módszerrel élt a Magyar Fejlesztési Bank is.)"

Nagy szerint "a Millenáris Park 2001 júliusától mobil hangrendszert bérelt előbb a Pentaton Kft.-től, majd a Millenáris Rt.-től - összesen 264 millió forintért. A kht. jelenlegi vezetői birtokában lévő szakértői vélemény szerint a rendszert ennek töredékéért, 30-40 millió forintért megvásárolhatták volna. Elegáns csavar: a Millenáris Rt. (tehát a magáncég) a választások után, 2002 júliusában levélben közölte a kht.-val: mivel ő bérli az időközben beépített hangrendszert, el kívánja szállítani a Millenáris Parkból. Félretéve nemzeti hevületüket és a millennium méltó megünneplésének vágyát. Az nem zavarta őket, hogy így a későbbi rendezvények hangosítása nem megoldható. (Az igazsághoz tartozik: a kht. új vezetése megtagadta a 2002-es számlák egy részének kifizetését, mondván, hiányzik a teljesítések igazolása.)"

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (A vizsgálat nem zárult le, Magyar Hírlap, 2002. október 8.) "a közönség csalódott. Majdnem úgy várta Keller Lászlóék sajtótájékoztatóját a kormányváltás óta folytatott vizsgálatokról, ahogyan moziban szokta várni a krimi végét. Ahol a detektívek végül kibogozzák a legbonyolultabb ügyeket is, aztán megmondják, kik hogyan lopták el és hova tették a pénzt. Keller ugyan eredményesnek nevezte az elmúlt 130 nap vizsgálatait, de lényegében csak azért, mert valóban vizsgálódtak. Ennyiben megtartották, amit a kampányban ígértek, továbbá visszaszerezték a kincstárból kikerült pénz egy töredékét. Kevés. Legalábbis korábbi ígéreteikhez képest. Más szempontból persze nagyon is sok, hiszen sajtótájékoztatójuk vissza-visszatérő motívuma volt, hogy nincsenek nyomok. Hogy például az Országimázs Központban a jogszabályok szerinti törvényes működésnek nem voltak látható nyomai. Hogy a Széchenyi tervről kormányhatározat sem létezett. Hogy az MFB Üzletrész-hasznosító Rt. állami gazdaságokat magánosított, holott magánosításra csak az ÁPV Rt. jogosult. Hogy általánosan megállapítható: a jogszabályok bizonyos fokú megsértése azon kormányhatározatok meghozatalakor történt, amelyek pénzösszegek felhasználására vonatkoztak. Rendben van, mondhatná erre a közönség, akkor keressék vissza a kormányülések jegyzőkönyveiben a személyi felelősöket. De nem mondja, mert maga is emlékszik, hogy a kormányülések hangfelvételét vagy jegyzőkönyvezését éppen az Orbán-kormány szüntette meg. Továbbá arra is emlékszik, hogy éppen Kellerék mondták el számtalanszor, még ellenzékben, amit most kormányzati hatalommal felvértezve mondtak el ismét: a vitatható döntések a törvényi joghézagokra, a rések kihasználására épültek. A vizsgálatok ettől függetlenül korántsem zárultak le, sőt több ügyben folyik a nyomozás. Egyelőre senki sem felejt el semmit, hiszen a vádak, a gyanúk továbbra is élnek. Más kérdés, hogyan lehet a törvény hézagaira épült ügyekben törvényes vizsgálatokat lefolytatni. A 'játszma' látszólag Kellerék és Áderék között folyik, utóbbiak ugyanis már Kelleréket citálnák hamis vádaskodásért bíróság elé. Az igazi 'játékosok' természetesen mi vagyunk, s a tét maga a jogállam. Ennek megteremtéséért, helyreállításáért pedig érdemes még várni egy kicsit".

Keller László szerint (In: Kunstár Csaba: Profikkal szemben nehéz a bizonyítás mondja Keller László, Népszabadság, 2002. október 9.) az Orbán-kormány "mellett működött egy 'szellemi centrum', és ennek tagjai dolgozták ki a 'lenyúlások' technikáit. A Fidesz-kormány szürke eminenciásai többnyire láthatatlanok, de az ügyek vizsgálatakor és informális háttérbeszélgetések során egyértelművé vált számunkra a jelenlétük. Ez a 'szellemi centrum' többirányú kapcsolatot tartott a kormány meghatározó tagjaival, adott esetben a végrehajtó szervekkel is. Az utóbbiak alatt különböző kormányzati szerveket vagy többségi tulajdonú állami cégeket kell érteni, akik a centrum által kiagyalt lépéseket hajtották végre. Ilyen például az MTV, az MFB vagy a Belügyminisztériumhoz tartozó egyes területek. A végrehajtók sok esetben a józan ésszel és az üzleti érdekeikkel ellentétes lépéseket hajtottak végre, amibe nyilván a félelem is közrejátszott. A milliók és a milliárdok a haszonélvezőknél jelentek meg, akiknél sokszor legalábbis jogi értelemben jóhiszeműen szerzett vagyonként csapódott le az, amit mi most keresünk. És voltak olyanok, akik a végrehajtásban is és a haszonélvezetben is egyidejűleg voltak jelen. Ide lehet sorolni az ügyvédi irodákat, amelyek irreális összegekért adtak jogi tanácsokat, vagy a Földi László nevével fémjelzett Defend Kft.-t, amely több nagy állami cégtől kapott munkát jelentős pénzekért. Ez a jól kitalált rendszer együttesen terhelte az adófizetők pénztárcáját. (...) Az Országimázs Központ létrehozásakor is volt egy ötletgazda, akinek az érdekeltsége nyomon követhető. Rájöttek arra, hogy kell egy végrehajtó szerv, ami jelen esetben az Országimázs Központ, és a lehető leggyorsabban a haszonélvezőkhöz kell vinni a pénzt, döntően magáncégekhez: Happy End, az Ezüsthajó Kft. Minden évben több milliárd forintot fizettek ki nekik különböző programok végrehajtására, propagandakiadványok, filmek készítésére. A Kehi-vizsgálat nagyon jól rámutatott a szervezetnél lévő szervezetlenségre, amely miatt a felelősöket gyakorlatilag nem lehet fellelni. (...) Tudunk olyan esetekről, hogy bizony a politika felbujtóként szerepelt. Ezt nehéz bizonyítani. Pedig presszionálták a végrehajtásban szereplőket. Emlékszem, hogy az agrárcégeknél az ÁPV Rt. és a MFB sokáig nem tudta aláírni a szerződést, mert a politikai elvárásnak nem tudott megfelelni. Vagy emlékszem arra, hogy milyen nyomást gyakorolt a Mol igazgatóságára annak idején az egyik miniszter, hogy a gázüzletágat az állam meg tudja szerezni. Ez nincsen kormányhatározatba foglalva, ezt nem írta alá egyetlen kormánytag sem. A vizsgálat sajnos azok irányába mehet, akiknek ott van a papírokon az aláírásuk, miközben elképzelhető az igazi haszon nem náluk jelentkezett".

Tihanyi Örs szerint (Keller, a szellemi inkvizítor, Magyar Nemzet, 2002. október 10.) "érdemes lenne egyszer föltenni azt a kérdést: vajon hány milliárd forinttal lenne több az államkasszában, ha a mindenkori kormányok már 1988 óta olyan módszerekkel üldözték volna az állítólagos korrupciót, mint ahogyan azt Keller László okleveles villamosmérnök és felszámolóbiztos tette az elmúlt százharminc napban? Nem kizárt, hogy amennyiben a Németh-kormányban is lett volna egy ilyen elszánt szellemi inkvizítor, akkor egészen másképp zajlik le a spontán privatizáció, és fele annyi kommunista párttitkár sem válik jól prosperáló kft.-k ügyvezető igazgatójává. 1990 után nincsenek botrányos bankügyek, és szegény Szabó Istvánnak soha nem kell lélegeztetőgépek tízezreinek az árát arra fordítania, hogy az Erős János-típusú pénzügyi zsenik áldásos tevékenységének az eredményeit eltüntesse. Nincs CW Bank-ügy, nem vándorolnak az MNB-re bízott milliók úgynevezett bolgár üzletemberek kétes hírű vállalkozásainak a feneketlen bugyrába. Princz Gábor soha nem lett volna egy sötét korszak jelképe, mert már egy év után kirepítik a postabanki fészekből; vagy ha mégis megvalósítja kolosszális szélhámosságait, akkor minimum harminc év börtönnel a nyakában került volna ki az emlékezetes, 150 milliárdos állami rekordveszteséget okozó botránysorozatból. Ha a közpénzügyeknek már korábban is van felelőse, akkor nincs olajmaffia és olajgate, az orosz adósságdollárok pedig a kórházak és az oktatási intézmények költségvetését gyarapítják, nem pedig azoknak a vagyonát, akiknek két évtizede még az volt a fő programjuk, hogy havonta egyszer elharsogják az Internacionálét a fiumei akolból kiemelkedett Kádár János tiszteletére. Tocsik Mártát még azelőtt eltiltják az ügyvédi pályától, mielőtt egyáltalán kapcsolatba lépett volna az ÁPV. Rt. vezérkarával, s a karrierjét hosszú éveken át Kovács László munkatársaként építgető Szokai Imre főprivatizátorral. A társadalombiztosítási alapok kasszái roskadoznának a milliárdoktól, a magyar egészségügy pedig soha nem kerül 1995 és 1998 között a Bokros Lajos, Szabó György, Kökény Mihály hármas fogat kezébe".

Tihanyi szerint "ha a kellerizmus már a kilencvenes években létezik, akkor nincs költségvetési hiány, mert minden egyes forint felhasználása a pénzügyi racionalitás és tisztesség jegyében történt volna. Nincsenek akkora magánvagyonok, a budai hegyoldalban az egy négyzetkilométerre eső úszómedencék és sziklakertek száma sokszorosan alulmúlná a jelenlegit, ugyanakkor nem lenne egyetlen hajléktalan sem a fővárosi utcákon. Helyette rendet és tisztaságot látnánk, mert a Demszky-féle városvezetés azzal foglalkozott volna tizenkét éven át, ami a dolga, és nem az SZDSZ politikai pecsenyéjének a sütögetésére használja a benzingőzben fuldokló, a közlekedési dugókban araszoló budapestiek bizalmát. (...) Egy ilyen virtuális, a közpénzek felhasználását és tisztaságát komolyan vevő közéletben nem válhatott volna mártírrá egy Kunos Péter vagy egy Tasnádi Péter, és persze a közszolgálati televízió is nyereségesen működne, mert egy felelős államtitkár még a Szabadság tér környékéről is elhajtja az olyan médiazseniket, akik mobiltelefonjain üzenetrögzítős formában komoly forgalmat bonyolítanak le MSZP-s vezető politikusok. Bizony, ez lenne ma a helyzet. Ki tudja megmondani, hány ezermilliárd forinttal maradt volna több az államkasszában, hány gazemberrel ülne több a börtönök rácsai mögött? De sajnos nincs így. A jelenlegi, valóban egészségtelen méreteket öltő korrupció a nyolcvanas évek végén gyökerezik, amikor is egy bizonyos Medgyessy Péter (ugye, ismerős név?) volt a gazdaságpolitikai ügyek legfőbb irányítója. Az elmúlt évtized nagy felháborodást keltő botrányai mind ekkoriban szöktek szárba, a marxi tőkét Max Weber-i tőkére cserélő vöröskapitalisták karrierje ekkor kezdődött el. Ha a rendszerváltás éveiben is ilyen komolyan veszi Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-helyettes az adófizetők pénzének gondos őrzését (...) akkor nagyon sok minden másképp alakul".

Tihanyi szerint "hiába a megszámlálhatatlan rendőrségi vizsgálat és KEHI-akció: a helyenként tényleg gondatlan és dilettáns közpénzkezelés sehol nem párosult kirívó törvénytelenséggel, talán az önkormányzati választások után Keller László is el fogja ismerni, hogy az Orbán-kormány semmivel sem volt rosszabb, mint az azt megelőző kabinetek. Sőt! Akárhány milliárd szivárgott ki az eresztékeken, azért is elmondjuk, hogy a tb-önkormányzatok sáskahadától, a Princz-féle postabanki társaságtól és a további százmilliárdos hiányokat eredményező kompániáktól mégiscsak az Orbán-kormány szabadította meg a közéletet és Keller László az, aki bizony zavarba esne, ha valaki egyszer megkérdezné tőle: meg tudná-e mondani, 1998 előtt hányszor emelte fel a szavát a föntiekben ismertetett botrányok ügyében? De akkor is izzadni kezdene a bajusza, ha esetleg nekiszegezné valaki a kérdést: mikor kezdeményez már vizsgálatot a logótervezgető, Kossuth-kultuszozó, százmilliós állami megrendeléseket összekapirgáló (és közbeszerzési eljárásokat mellőző) SZDSZ közeli cégbirodalom ügyeiben? Vagy miért nem zavarja az a tény, hogy az adófizetők pénze homályos baráti kapcsolatokon keresztül romániai plazákba vándorol? És végül mit fog szólni, ha pártja az általa megszervezett rágalomkampány ellenére mégis elveszíti az önkormányzati választást vagy a következő parlamenti megméretést ..."

Szőnyi Szilárd szerint (Munkában a közpénzügyi népbiztos, Heti Válasz, 2002. október 11.) "az 1996-ban alapított ProWare Kft., ahogy mondani szokás, dinamikusan fejlődő cég. Éves nettó árbevétele tavaly elérte a 750 millió forintot, idén még több hasznot remélnek, és imázsformálásra is jut a büdzséből: legutóbb örökbe fogadták a budapesti állatkert elefántját. A munkának meg is lett az eredménye: tavaly például NATO-beszállításra alkalmas cégnek minősítették őket. S hogy a magáncég tulajdonosai még többet apríthassanak a tejbe, arról a magyar állam megbízása gondoskodik. A Medgyessy-kormány ugyanis őket találta alkalmasnak arra, hogy kivizsgálják: az előző kabinet idején hogyan gazdálkodott a közpénzekkel a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), a Nemzeti Autópálya- és az Állami Autópálya-kezelő Rt., az In-Forrás XXI. Kht., a Konzumbank, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A cégeknél 80-100, 'előzetesen törvénybe ütközőnek minősíthető ügyet' talált a ProWare, és 400 milliárd forint 'felhasználásának módjával kapcsolatban merültek fel kétségek'.(...) A többhetes előkészítés után Keller László közpénzügyi államtitkár ezen a sajtótájékoztatón sem tudott átütő eredményekkel előállni. 'A jogszabályok bizonyos fokú megsértése azon kormányhatározatok meghozatalakor történt, amelyek pénzösszegek felhasználására, az azokkal összefüggő utasításokra vonatkoztak' - adta például hírül az MTI az egyik vádat. Az Országimázs Központtal kapcsolatban sem telt olyan általánosságnál többre, mint hogy a szervezetnél 'érdekes egyedi szerződések születtek alvállalkozókkal, amelyek túlköltekezéssel jártak'. Amikor pedig konkrétumot említettek, azzal viszonvádak megfogalmazására adtak alkalmat. A Defend Kft. az autópálya-munkálatok során lőszermentesítésre kapott megbízást, ám ez a honvédség feladata lett volna - mondták például Kellerék. Az ellenzék viszont arra figyelmeztetett: ha e kijelentésbe a Defend és a honvédség szavak helyére a ProWare, illetve az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nevét illesztjük, ugyancsak értelmes mondatot kapunk. Hiszen miért kellett egy magáncéget állami vállalatok átvilágításával megbízni, amikor e célra ott a Kehi, az ÁSZ vagy a Miniszterelnöki Hivatal ellenőrzési főosztálya?"

Szőnyi szerint "a vállalkozás eddig kizárólag az informatikai piacon volt jelen, s a honlapjukon olvasható referenciáik számítástechnikai munka végzéséről tanúskodnak. A ProWare csak 2000 decemberében vette be tevékenységei közé a könyvvizsgálatot, és nem tagja a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának (MKVK) sem - márpedig a törvény szerint csak az MKVK tagjai foglalkozhatnak könyvvizsgálattal. Erre az ellentmondásra a cégvezetőtől próbáltunk magyarázatot kérni, ám Tarjányi Péter többszöri unszolásunkra sem kívánt nyilatkozni. (Más forrásból úgy értesültünk, hogy sógornője, Tarjányi Béláné bejegyzett könyvvizsgáló, ám továbbra is kétséges, hogy a ProWare mennyiben felkészült egy ekkora munka végzésére.) A cégvezetőtől arra a kérdésre sem kaphattunk választ, hogy miért kellett több mint ötven emberrel 12 nap alatt, 24 órás műszakban átvizsgálniuk több tízezer iratot a Magyar Fejlesztési Banknál, amikor az MFB-től kapott megbízatásuk december 31-ig szól. Ellenzéki politikusok a Tarjányi által a sajtóban példaként emlegetett sietség okát az önkormányzati választások közeledtével magyarázzák. Felvetik továbbá: ha például a 800 millió forintos, kormányzati ciklusokon átívelő Tocsik-ügy végére a bíróság évek óta nem tudott pontot tenni, hogyan lehet néhány hét alatt több állami vállalat több százmilliárdos költségvetéséről hiteles képet kapni?"

Lénárt Attila szerint (Jéghegyekről, Népszava, 2002. október 14.) "aligha ért bárkit váratlanul, hogy az autópályaügyek kivizsgálása nyomán fény derült néhány szabálytatanságra, legutóbb konkrétan egy 10 millió forintos ügyletre. Ennek lényege, hogy az autópálya-építtető megbízott szalagkorlát-építéssel egy olyan céget, amely még csak nem is adott be pályázatot ezért a megrendelésért. Azt leszámítva, hogy a munka később készült el és minőségi kifogások is felmerültek, kétszer annyiba kerüli, mint a legjobb ajánlatban szereplő 30 millió forint. Valószínűleg sokan fognak még elmélkedni azon, hogy az ügylet törvénytelen, etikátlan, netán csak szabálytalan-e. És az eredmény aligha lehet más, mint az, hogy az ilyesfajta ügyek csupán a jéghegy csúcsát jelentik. Egyszerűen attól van szó, hogy ennyi látszik azokból a milliárdos panamákból, amelyek sztrádaépítés címen az elmúlt négy évben lezajlottak. Lehetséges, hogy sokkal több konkrét ügyet nem is fognak tudni előtúrni az új kormányzat illetékesei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem voltak más, nagyobb ügyletek".

Kéri J. Tibor és Haszán Zoltán szerint (Nincs happy end országimázsügyben, Népszabadság, 2002. október 16.) "a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal több jogszabálysértést tárt fel az Orbán-kormány idején működő Országimázs Központról (OK) lefolytatott vizsgálata során. A KEHI szerint az OK szerződései az államnak jelentős hátrányt okoztak, miközben magáncégek komoly haszonhoz jutottak. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) lezárta az Országimázs Központ 2001-2002-es tevékenységének vizsgálatát. Az erről szóló jelentés számos szabálytalanságra és törvénytelenségre utaló megállapítást tartalmaz. Az ellenőrzés az Országimázs Központ 13 milliárdos előirányzata felének felhasználását követte. Ebbe beletartozott a Happy End Kft.-nek kifizetett összegek 52 százaléka és az Ezüsthajó Kft.-nek juttatott közpénzek 92 százaléka. A vizsgálatba be nem vont tételek több céget érintő, kisebb összegű megbízások voltak. Az Ezüsthajó megbízatásainak jelentős részét Orbán Viktor miniszterelnök és a kormánytagok politikai tevékenységének dokumentálása tette ki. A vizsgált időszakban a cég 296 filmet, valamint fotókat készített, amelyért 469,5 millió forintot kapott. A céget megillette 30 millió forint készenléti díj is, amit azt követően is utalt az OK, hogy az Állami Számvevőszék indokolatlannak találta a kifizetést. Különösen indokolatlan volt a 'rendelkezésre állás' megfizetése a sydneyi olimpia alatt, amikor a stáb csaknem két hétig Ausztráliában tartózkodott. A KEHI a véletlenszerűen kiválasztott huszonkét Ezüsthajó-film költségvetését három szakértővel vizsgáltatta meg. Az általuk tett legfontosabb megállapítások: a felvételekre kötött eseti szerződések, valamint az ezek költségvetését tartalmazó mellékletek elnagyoltak, a vállalkozó számára egyoldalúan kedvezőek. Megállapításuk szerint a nyersanyagár, az utómunkák, a produkciós költségek túltervezettek, esetenként felszámították ugyan őket, miközben munkavégzés nem történt. Az eseti szerződésekhez csatolt költségvetésekben szereplő árakat az OK nem vizsgálta meg, a jóváhagyások is elmaradtak. A filmek elkészültét és átvételét tartalmazó teljesítésigazolások formálisak, egymondatosak. A szakvélemények szerint a szerződés szerinti feladatot csak részben teljesítette a vállalkozó, ennek ellenére az OK részéről a teljesítések igazolását korlátozás nélkül aláírták, és kezdeményezték a kifizetést. Volt olyan kazetta, amely a címétől eltérő felvételeket tartalmazott. A jelentés gyanítja: a filmeket megtekintés nélkül vették át. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az Országimázs Központ 2000-ben kiegyenlítette kilenc, valójában el sem készült film számláját is. Igaz, ezt az összeget kamat nélkül a következő évben visszafizették. A szakértők amatőr szintűeknek nevezték az elkészült anyagokat. Véleményük szerint a leadott kazetták kiegészítők híján nem tekinthetők dokumentációknak sem. A KEHI leszögezi: az OK az előnytelen szerződéskötéssel az állami költségvetésnek jelentős anyagi hátrányt okozott, miközben a magáncéget nagy profithoz juttatta".

Kéri és Haszán szerint "a legnagyobb összegű vizsgált tétel a Happy End Kft.-vel a 2001. augusztus 20-i állami ünnepség megszervezésére és lebonyolítására kötött három eseti szerződés, melyre az OK 831,4 millió forintot fizetett ki. Az OK jegyzőkönyve szerint a teljesítést igazoló anyagokat mellékelték, ezeket azonban a KEHI nem találta. Az OK az ünnepség előre nem látható költségeire 10,7 millió forintot fizetett ki a Happy Endnek. A KEHI szerint ugyanakkor a megjelölt tételek, mint a kordonok, kötelek, zászlórúd bérlete, kábelőrzés, a fellépő gyerekeknek adott pólók tervezhetőek voltak. 'Az olimpia gazdaságélénkítő hatása' kormányzati kommunikációjának megtervezésére és a célközönséghez való eljuttatására 2001-ben és 2002-ben összesen 356 millió forintos szerződést kötött az OK a Happy End Kft.-vel. A szerződés költségvetése 113,4 millió forint összegben 21 reklámfilm gyártási költségeit is tartalmazta. A filmek a dokumentációs tárban nem fellelhetőek, holott a teljesítésigazolásról szóló jegyzőkönyv szerint azokat az OK átvette. Az ellenőrzés a filmek szakértői vizsgálatát végrehajtani nem tudta. A költségvetések elfogadását az OK nem igazolta. A jelentés szerint az olimpia rendezésének reklámozása korrekt közgazdasági számítások, hatékony elemzés, megalapozott megvalósíthatósági tanulmányok nélkül indokolatlan közpénzfelhasználásnak minősíthető".

Kéri és Haszán szerint "a Széchenyi-terv (melyre vonatkozóan kormányhatározatot nem adtak ki) kormányzati kommunikációjára a Happy End Kft.-vel 2001-ben megkötött keretszerződés alapján tizenegy eseti szerződést kötöttek összesen 1,34 milliárd forintért. Az ellenőrzés a kampány végrehajtásához konkrét tervet nem talált. A szerződések mellékleteiből nem derül ki, hogy azokat melyik szerződéshez lehet csatolni, ki és mikor készítette, illetve hagyta jóvá őket. Egyetlen azonosító adatként a költségek összege szolgál, mely minden esetben pontosan megegyezik a szerződésben meghatározottakkal. A teljesítésigazolások formálisak.(...) Az ellenőrzés vizsgálta a millennium évében az augusztus 20-i, illetve szilveszteri tűzijátékokra, állami ünnepségekre kifizetett mintegy 460 millió forint felhasználását. Megállapítják, hogy a számlákból és a teljesítésigazolásokból nem lehet következtetni a tűzijátékra fordított összeg nagyságára. A KEHI erről APEH-vizsgálatot kezdeményezett. A jelentés összefoglaló következtetésként kimondja: a vizsgált esetekben túlnyomó részben jogszabályellenesen, a vállalkozások számára előnyt jelentő módon használták fel a közpénzeket. Ennek alapján állítható, hogy az OK gazdálkodását folyamatos jogszabálysértés jellemzi, a szerződések teljesítéséről dokumentumok nincsenek. Az Állami Számvevőszék javaslatára megbízott cég munkája formális volt, mert nem volt érdeke a szabálytalanságok feltárása".

Kovács Zsófia: (Millenáris terror, Magyar Demokrata, 2002. október 17.) "kilenc hónap - másfél millió látogató. Magyarország legnépszerűbb kiállítása a Millenáris Parkban tavaly márciusban megnyílt az Álmok álmodói - Világraszóló magyarok. A tárlat jövője bizonytalan. Év végén talán örökre bezár a magyar feltalálók, szellemi műhelyek remekeit bemutató kiállítás. Az Orbán-kotmány nagy hangsúlyt fektetett a magyar államalapítás 1000. évfordulójának méltó megünneplésére. Az egykori Ganz gyár budai telepét átalakították és létrehozták a millenniumi kiállítást és rendezvényprogramot, létrejött az Álnok álmodói - Világraszóló magyarok kiállítás, és az élmény hatására az emberekben megfogalmazódott, hogy merjünk nagyok lenni és merjünk nagyokat álmodni. Ezt a Medgyessy-kormány szorgos munkával próbálja kitörölni a tudatunkból. (...) A cél az volt, hogy az emberekben büszkeséget ébresszen,ösztönzést adjon a mai nemzedéknek, feléb ressze az alkotási vágyat és Magyarországot, mint problémamegoldó gondolkodás, a találékony személyiségek hazáját, a magyarokat mint a sokoldalúan tehetséges, eszes és az újítás iránt fogékony népet mutassa be".

Kovács szerint "a választások után felbontották Berkecz Mária munkaszerződét, az új ügyvezető - Mizsei Zsuzsanna, a KDNP egykori választmányi elnöke - pedig rögvest munkához látott és igyekezett teljesíteni a rábízott feledatott. Ami nem volt más, mint a teljes lejáratás, esetleges feljelentések hűtlen kezelés miatt. Berkecz Mária munkaviszonyát közös megegyezéssel szűntették meg és a törvényi előírásoknak megfelelően a még hátralévő bért, illetve a titoktartási klauza ellentételezését kapta meg a volt ügyvezető. Annyit mindenképp meg kell jegyezni: minden határozott idejű munkaszerződésnél az egész összeg megilleti a munkavállalót! Ezt, úgy látszik, Mizsei Zsuzsanna nem tudja, mert feljentésébe Berkecz Mária soknak vélt juttatásait is belevette, holott a szerződés miatt legfeljebb a Munkaügyi Bíróságnál tehetett volna panaszt. Berkecz Mária saját bevallása szerint havi hatszázezer forintot keresett, amelyet vélhetően Mizsei is megkap. Főként, hogy kijelentette: a menedzserfizetéseken nem kíván változtatni. Azt megint csak elfelejti megemlíteni, hogy Budán havi 1 millió forint értékben bérelnek neki lakást, valamint szolgálati autót. Az átvizsgálást végző 'pártatlan' könyvvizsáló cég pénzügyi ellenőrzései alapján Mizsei feljelentést tett, mely szerint munkaköri kötelezettségüket megszegve, a rájuk bízott vagyonnal nem megfelelő gondossággal gazdálkodtak Berkecz Mária munkaszerződésének módosításakor. A feljelentésben szereplő egyik kifogásolt pont egyébként a belépő mellé osztott karóra, amely a jegyeladásból rendelkezésre álló 1,5 milliárdból 650 milliós költséget képvisel. A karórának - az alapötlet szent - kettős célja volt. Egyrészt megajándékoztak vele minden látogatót, másrészt a visszatérő vendégek a továbbiakban féláron juthattak hozzá a belépőhöz. Az órát egyébként a mai napig osztják. A vádak még érthetetlenebbek, ha azt is figyelembe vesszük, bogy közbasznú társaság esetén eleve nem is lehet szó nyereséges működésről. Az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága tehát különösen nagy vagyoni kárt okozó hűtlen kezeléssel gyanusítja Berkecz Máriát, a Millenáris Kht. volt ügyvezető igazgatóját".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695