2003-as költségvetés

2002-11-27

Elkezdődött a Parlamentben a 2003-as költségvetés általános vitája. A kormányzat mindenképpen csökkenteni akarja az államháztartás hiányát, és folytatni kívánja a privatizációt, mondta expozéjában a pénzügyminiszter. László Csaba pénzügyminiszter szerint ezzel a költségvetéssel ismét lezárul egy mesterséges gazdaságélénkítési kísérlet Magyarországon. A miniszter szerint a költségvetés nem megszorító, hanem takarékos és az új gazdaságpolitika középpontjában a versenyképesség növelése áll.
Göndör István, a szocialisták vezérszónoka kiemelte, hogy nem két, hanem egyéves költségvetést terjesztenek a Parlament elé, ezzel csökkentik a bizonytalanságot. Az ellenzék szerint az állami beruházások és támogatások drasztikus mértékű visszafogása szerepel a tervezetben, így Magyarország az uniós csatlakozás előtti évben nem felzárkózik, hanem lemarad. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője az átverés, a megszorítások, a leépülés és szószegés költségvetésének nevezte a kormány javaslatát. A politikus szerint nem lesz több pénze az embereknek, sem az önkormányzatoknak, nem fog nőni számottevően a nyugdíjak vásárlóértéke. Áder szerint a munkahelyek száma csökkenni fog és jóval kevesebb pénze lesz a rendőrségnek, ezáltal romlani fog a közbiztonság is. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szerint ugyanakkor a kabinet tervezete ha nehezen is, de tartható. Kovács Árpád, ÁSZ-elnök azonban jelezte, hogy az önkormányzatok tervezett bevételnövekménye nem nyújt fedezetet a bér- és szociálpolitikai intézkedések, és a kormányprogramban megfogalmazott egyéb feladatok megvalósítására.

Összefoglalás

A 2003-as költségvetéssel kapcsolatban elhangzott főbb vélemények:
- az Európai Unióban elfogadható háromszázalékos államháztartási hiányt idén sikerül jócskán 'túlteljesíteni', a már említett kilenc százalékkal, vagyis Magyarország mint új belépő erre a 'teljesítményre' minden bizonnyal szekundát kapna a bizottságtól
- az Orbán-kormány olyan költségvetést fogadott el 2001-2002-re, amelyben a 2002-es bevételeket jócskán túltervezte, részben ennek, részben a választási költekezésnek az eredményeképpen, lényegében a kormányváltás idejére a tervezett éves költségvetési hiányt 'sikerült' száz százalékra teljesíteniük, ami annyit jelent, hogy ha marad az előző kormány, és az első öt hónap szellemében gazdálkodik tovább, feltételezhető, hogy akkor sem lett volna sokkal kevesebb a hiány; a hiány harmadik összetevője pedig az úgynevezett egyszeri konszolidációs költség, amely ugyancsak nagyrészt az előző kormány hagyatéka
- túlköltekezések után a megszorítások éve következik - ennyi már elsőre is kiolvasható a napokban előterjesztett 2003. évi költségvetési tervezetből, ez önmagában még nem lenne nagy baj - bár a lakosság erről nyilván másképp vélekedik majd -, annál aggasztóbb viszont, hogy a kormány a büdzsé fő számainak kimunkálásakor egy megvalósíthatatlannak tűnő változatra épít
- a gazdaságpolitika irányítói a jövő évi makromutatók megtervezésénél nem tudtak elszabadulni a bűvös 4,5 százaléktól: 4,5 százalékos gazdasági növekedéssel, 4,5 százalékos GDP-arányos államháztartási hiánnyal és 4,5 százalékos inflációval számolnak, márpedig e három makrogazdasági mutató együttes teljesülésének a valószínűsége a nullához közelít
- a büdzsében csak úgy hemzsegnek a jóléti intézkedések, melyek kiadási vonzata igencsak jelentős, az idei osztogatás miatt az államháztartás bérjellegű kiadásai még jövőre is tetemesen, mintegy 390 milliárd forinttal emelkednek
- a túlköltekezések megszüntetése persze dicséretes törekvés, az viszont már kevésbé, hogy a kormány nem mérlegelte különösebben az államháztartási intézmények működését, hanem valamennyiük pénzügyi lehetőségeit megkurtította
- különösen aggasztó, hogy a jövő évi költségvetési tervezetből egyértelműen kiolvasható, a kormány a hiány lefaragásához igénybe veszi a beruházások visszafogásának eszközét is
- a kormány takarékoskodik, harminc százalékkal kevesebb jut beruházásokra, a gazdálkodó szervezetek támogatása stagnál, ami reálértéken csökkentés, vagyis megszorítás; a szocialista-liberális kormányzat arra viszont ügyelt, hogy a jóléti kiadások reálértéke megmaradjon, így még véletlenül se lehessen megint rájuk sütni a bélyeget: újabb Bokros-csomagot akarnak
- a 2003. évi költségvetés valójában körülbelül 1,2 százalékpontos kiigazítást tartalmaz annak érdekében, hogy az államháztartás hiányát kezelhető keretek közé szorítsa, ez körülbelül '200-250 milliárd forint kivonását jelenti az újraelosztásból, ami fájdalmas ugyan, de nem drámai; a kiigazításra azért van szükség, mert az Orbán-kormány által 2000 után alkalmazott mesterséges gazdaságélénkítési kísérlet felborította az egyensúlyt, a 'magyar modellnek' nevezett kísérlet - amely a világgazdasági dekonjunktúra ellensúlyozására az állami költekezés növelésével válaszolt látványosan kudarcot vallott
- indokolatlan a most tapasztalható drámai mértékű beruházás-visszafogás: a választási ígéretek teljesítéséből keletkezett hiányt a kormány most az olyan kisebb érdekérvényesítő képességű területekre 'nyomja rá', mint az önkormányzatok, az államilag támogatott bérlakásépítés, a turizmus, a vasúthálózat-fejlesztés, valamint a térség- és területfelzárkóztatási célelőirányzatok



A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Szekunda, Magyar Hírlap, 2002. november 2.) "ha egy háztartás jóval többet költ, mint amennyi a bevétele, akkor két dolgot tehet. Vagy erősen meghúzza a nadrágszíjat, vagy hitelt vesz fel, és abból egyenlíti ki a hiányt. (Van egy harmadik megoldás is, növelni a bevételeket, de ez a lehetőség ritkán adódik.) Nincs ez másképp az ország háztartásában sem. Mielőtt a lehetséges megoldást elemeznénk, nézzük meg, hogyan jött (pontosabban jön majd december 31-ére) össze a GDP 9 százalékát megközelítő államháztartási hiány. Nos, az Orbán-kormány olyan költségvetést fogadott el 2001-2002-re, amelyben a 2002-es bevételeket jócskán túltervezte. Részben ennek, részben a választási költekezésnek az eredményeképpen, lényegében a kormányváltás idejére a tervezett éves költségvetési hiányt 'sikerült' száz százalékra teljesíteniük. Ami annyit jelent, hogy ha marad az előző kormány, és az első öt hónap szellemében gazdálkodik tovább, feltételezhető, hogy akkor sem lett volna sokkal kevesebb a hiány. Mégpedig azért feltételezhető, mert az (önkormányzati) választások megnyerésének hatásos fegyvere egy kormányon lévő koalíció számára nyilvánvaló: pénzt kell rakni a választók zsebébe. Ezt tette a szociálliberális koalíció, amikor betartotta száznapos programját. A hiány harmadik összetevője pedig az úgynevezett egyszeri konszolidációs költség, amely ugyancsak nagyrészt az előző kormány hagyatéka. Arról van szó, hogy például az autópálya-építésre felvett hiteleket hozzá kell adni az államháztartás hiányához. Ebben a helyzetben, ha nem kíván tovább eladósodni egy kormány, akkor (nem számítva az adóemelést) vagy drasztikus takarékossági lépéseket tesz, vagy kissé lassítja fejlesztési programjait. Úgy tűnik, hogy Medgyessy Péter a kettő kombinációjára szavazott. Megszorítás helyett kiigazítás, az állami költekezés szigorítása és az autópálya-építés, valamint az informatikai fejlesztések ütemének fékezése jellemzi a jövő évi költségvetést. Mindez persze nem változtat azon, hogy az Európai Unióban elfogadható háromszázalékos államháztartási hiányt idén sikerül jócskán 'túlteljesíteni', a már említett kilenc százalékkal. Vagyis mint új belépők erre a 'teljesítményre' minden bizonnyal szekundát kapnánk a bizottságtól".

Dutka Noémi szerint (Mennyi az annyi?, Népszava, 2002. november 5.) "ünnepel a Pénzügyminisztérium. A jövő évi költségvetési törvényjavaslatot sikerült a legfontosabb mutatóhoz, a 4,5 százaléknál nem magasabb államháztartási hiányhoz igazítani. Csak kiszenvedték. Az eredmény látványos, figyelembe véve az idén 8,4 százalékra feltornázott deficitet. Ami a pénzügyminiszter szerint valójában csak 5,7 százalék, mivel ebben az évben több, mint 500 milliárd forint az a kiadás, ami jövőre már nem terheli a költségvetést. Ez a valóságban azt jelenti, hogy a pénzügyi tárca jövőre azzal számol, hogy az állami tulajdonú társaságok veszteségeit, adósságait nem finanszírozza a költségvetés. Kérdés, miből jut majd forrás egyebek között a MÁV hiteleinek évente esedékes százmilliárdos nagyságrendű átvállalására, a BKV több mint harmincmilliárdos adósságának rendezésére, a Magyar Televízió konszolidálására, valamint a 4-es metró állami finanszírozására. A főpolgármester ugyan azt állítja, hogy a főváros saját forrásaiból elkezdődhetnek a munkálatok, de kérdés, miből lesz forrás a folytatásra. Sőt, még egy esetleges valamire való árvíz is fejtörést okozhat a kormánynak. Vészhelyzetre ugyanis csak 27,1 milliárd forintot tettek félre a jövő évre a miniszterek. Két évvel ezelőtt ennél tízmilliárddal többet 'vitt el a víz'".

Dutka úgy véli "képviselő legyen a talpán egyébként, aki kiigazodik a jövő évi költségvetési törvényjavaslaton. Kérdezem, hol van itt az átláthatóság, meg az üvegzseb, amikor továbbra sem lehet az egyes előirányzatokat az idei forrásokkal összehasonlítani, hiszen azok a tavalyi évről szóló zárszámadásban, s a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban is módosulnak.

Bauer Tamás SZDSZ-es közgazdász szerint (Ferenczi Krisztina: 'Most már csak kármentésre lehet szorítkozni', Magyar Hírlap, 2002. november 6.) "a költségvetésnél elvi kérdés, hogy a mieinknek nem szabadna olyan módosító javaslatokat benyújtaniuk, amelyek több pénzt követelnek egyes területeknek. Semmiféle kiadásnövelő javaslatot ne tegyen az SZDSZ, hanem arra sarkallja a kormányt, hogy minél kisebbek legyenek a kiadások, fékezzük meg az újabb eladósodási folyamatot, s így 2004-2005-re programunknak megfelelően megvalósulhasson az adócsökkentés. Sajnos a választások előtt féktelen ígéretverseny alakult ki a Fidesz és az MSZP között, amitől bizony az SZDSZ sem tartotta távol magát. Ez olyan méretet öltött s vált a száznapos program keretében valóra, ami veszélybe sodorja a magyar gazdaság stabilitását, versenyképességet. Az elosztott százmilliárdok kapcsán a két nagy párt azon vitatkozik, hogy kinek köszönhető az a pénz, amit most az új kormány eloszt, holott valójában azt osztja el, ami nincs, eladósodásból emelik a jövedelmeket, azt folytatva, amit a Fidesz kezdett el. Az SZDSZ-nek fékeznie kellett volna ezt, és nem magának is beszállnia. Erre a szokásos ellenvetés az, hogy enélkül nem lehetett volna megnyerni a választást. (...) Most már csak kármentésre lehet szorítkozni, megálljt parancsolni a költekezésnek. Ha a nemzetközi konjunktúra kedvező lesz, nem lesz nagy baj. A következő két évben mindenképpen szigorúbb költségvetést kell készíteni. A beruházás jellegű ígéretek teljesítésének, mint amilyen az autópálya-építés, a privatizációs bevételek lehetnek a forrásai. El kell adni mindazt, amit nincs értelme állami tulajdonban tartani - közgazdaságilag is ez a helyes. És persze hozzá kellene látni a nagy reformokhoz az egészségügyben vagy a közigazgatásban, amiről egyelőre nem hallani. Ezért lépnék fel, ha ott lennék az Országgyűlésben".

Facsinay Kinga szerint (Kudarcra ítélve, Heti Válasz, 2002. november 8.) "túlköltekezések után a megszorítások éve következik - ennyi már elsőre is kiolvasható a napokban előterjesztett 2003. évi költségvetési tervezetből. Ez önmagában még nem lenne nagy baj - bár a lakosság erről nyilván másképp vélekedik majd -, annál aggasztóbb viszont, hogy a kormány a büdzsé fő számainak kimunkálásakor egy megvalósíthatatlannak tűnő változatra épít. (...) Nem csoda, hogy a Medgyessy-kormány az önkormányzati választások előtti periódusban igyekezett minél kevesebbet kiszivárogtatni a Pénzügyminisztérium (PM) boszorkánykonyhájában készülő jövő évi költségvetési törvényjavaslatból. Amikor a tárca vezetője, László Csaba végre lerántotta a leplet a középtávú makropálya legkritikusabbnak mondott esztendejéről, egyúttal kénytelen volt töredelmes vallomást tenni az idei folyamatokról is. Az általa közölt becslések egy pillanatra még a legedzettebb elemzőket is meghökkentették. Kiderült ugyanis, hogy az államháztartás (melynek elemei: központi költségvetés, elkülönített állami pénzalapok, társadalombiztosítási alapok) ez évi hiánya az EU-ban elfogadott módszertan (ESA 95) alapján számítva eléri a bruttó hazai termék (GDP) 8,7 százalékát, vagyis mintegy 1 450 milliárd forintot. (A parlament elé terjesztett dokumentumban rejtélyes okoknál fogva már csak 8,4 százalék szerepel, de nem ez az egyetlen homályos pont a költségvetés körül.) Azt persze mindenki sejtette, hogy a PM által korábban makacsul hangoztatott hat százalék körüli GDP-arányos hiánynak nincs semmiféle realitása, de a rekordnagyságú deficit beismerése így is némileg sokkolta a piacok szereplőit. Ráadásul jövőre ezt a mutatót csaknem a felére, 4,5 százalékos szintre kívánja letornázni a kormány. A mutatvány sikere erősen kétséges".

Facsinay szerint "a helyzet megértéséhez érdemes áttekinteni az idei rekordhiányt alakító tényezőket, hiszen a deficitet nem csupán a száznapos ígérgetések finanszírozási igénye (160-170 milliárd forint) növelte. Mintegy 500-600 milliárd forinttal rontják az államháztartás mérlegét az ez évre elszámolt egyéb egyszeri kiadások, amelyek elsősorban a költségvetés adósságátvállalásaiban testesülnek meg. Közülük a legnagyobb tételt az autópálya-építés kapcsán felmerülő mintegy 300 milliárdos állami kötelezettségvállalás jelenti. E körbe tartozik például a Nemzeti Autópálya Rt. (NA Rt.) és az Állami Autópálya-kezelő Rt. (ÁAK Rt.) 60, illetve 67 milliárd forintos adósságának átvétele. További 81, illetve 17 milliárd forintot emészt fel e két cég kivásárlása a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB). A PM szerint erre azért van szükség, mivel az általuk végzett tevékenységek üzleti szempontból nem térülnek meg, folyamatos veszteségforrást jelentenek, így utánuk jelentős céltartalékot kell képeznie a banknak. Az MFB-t egyébként idén 60 milliárd forinttal tőkésítik fel a bankon keresztül finanszírozott kormányzati feladatok - javarészt a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek felvásárlásából adódó - veszteségeinek visszatérítése céljából. (...) Az államilag garantált hitelekből finanszírozott sportcélú beruházások (Budapest Sportcsarnok, Debreceni Rendezvénycsarnok, Sportfólió Kht.) átvétele 44,26 milliárd forintba kerül. A kormány 120 milliárd forint értékben átvállalja a MÁV Rt. államilag garantált tartozásait. További 2,5 milliárd forintba kerül a Diákhitel Központ Rt. kivásárlása".

Facsinay szerint "nyilvánvaló, hogy a fenti költekezések nem mindegyike olyan sürgős, hogy feltétlenül még az idén meg kellene ejteni. A kormány azonban - látva, hogy a költségvetési hiány úgyis elszaladt - úgy döntött, hogy az ez évi államháztartásba söpri be a következő években esedékes kiadásokat is. Ezért mondhatta azt László Csaba, hogy az egyszeri kiadásoktól megtisztítva jóval kedvezőbb, mindössze 5,7 százalékos (922 milliárd forint) a GDP-arányos államháztartási hiány mértéke. Valójában ehhez képest kell teljesíteni a 4,5 százalékos célt, ami már sokkal jobban hangzik, hiszen az valóban nem elképzelhetetlen, hogy 922 milliárdról 830-840 milliárdra mérséklődik a deficit. A kutatóintézetek és a piaci elemzők többsége azonban - elsősorban a világgazdasági konjunktúra késlekedése miatt - még így is túl ambiciózusnak tartja a kormány elképzeléseit. Szerintük ugyanis rossz a kiinduló feltétel, a bázis. A gazdaságpolitika irányítói a jövő évi makromutatók megtervezésénél nem tudtak elszabadulni a bűvös 4,5 százaléktól: 4,5 százalékos gazdasági növekedéssel, 4,5 százalékos GDP-arányos államháztartási hiánnyal és 4,5 százalékos inflációval számolnak. Márpedig e három makrogazdasági mutató együttes teljesülésének a valószínűsége a nullához közelít - állítja Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója".

Palócz Éva, a Kopint-Datorg tudományos vezérigazgató-helyettese úgy véli (u.o.), hogy "külső, konjunkturális okok miatt a GDP nominálértéke már idén sem éri el a PM által beállított 16 750 milliárd forintot: 3,3 százalékos bővülést feltételezve sokkal valószínűbb, hogy csak 16 200 milliárd körül alakul az ez évi GDP. Miután a külső gazdasági fellendülés még legalább egy évet késhet, 2003-ra legfeljebb 4 százalékos ütem várható, így a folyó áron számolt jövő évi GDP 17 500-17 600 milliárd forintra rúghat, jelentősen elmaradva a kormány által tervezett 18 510 milliárd forinttól. Ez esetben pedig a 830-840 milliárd forintos államháztartási hiány GDP-arányosan inkább 4,8 százaléknak felel meg a sokat emlegetett 4,5 helyett. Ez azonban önmagában még nem tragédia (...), hiszen a külföldi befektetők és a gazdasági szereplők már azt is kedvező üzenetként értékelnék, ha az államháztartás hiányát sikerül számottevő mértékben megzabolázni. Ha sikerül. A (...) megjelent adatok alapján ugyanis elég vegyes kép rajzolódik ki a takarékoskodás fő irányvonalait illetően, miközben bármiféle következtetés levonását alaposan megnehezíti, hogy (...) a felépítmény eléggé ingatag alapokra épül, és a törvényjavaslat nem tartalmaz az előző évekkel összevethető adatsorokat".

Facsinay szerint "az első probléma mindjárt ott kezdődik, hogy a büdzsében csak úgy hemzsegnek a jóléti intézkedések, melyek kiadási vonzata igencsak jelentős. Az idei osztogatás miatt az államháztartás bérjellegű kiadásai még jövőre is tetemesen, mintegy 390 milliárd forinttal emelkednek. Az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés áthúzódó hatása mellett még olyan pluszfeladat is idetartozik, mint a köztisztviselői bérek törvény szerinti emelése, amelyet még az Orbán-kormány indított el. 2003. július, illetve november elsejével 25-25 százalékkal nő a bírók és az ügyészek bére. A nyugdíjasoknak szóló juttatások 190 milliárdjába kerülnek a költségvetésnek. E körbe tartozik a 13. havi nyugdíj fokozatos (2003-ban a novemberi nyugdíj egyheti összegével megegyező mértékű) bevezetése, a nyugdíjak törvény szerinti 8,4 százalékos emelése, valamint az özvegyi nyugdíj 25 százalékos növelése. 2003-ban a családi pótlék 20, az anyasági támogatás 50, a kiegészítő családi pótlék 9,5 százalékkal emelkedik. A kormány bevezetné a 'nagymamagyest', emelné a gyermekek után járó lakásépítési kedvezményt, és lehetővé tenné azt is, hogy az apák gyermekük születését követően egyhetes szabadságra mehetnek. Ha minden igaz, 30 százalékkal emelkedik a felsőoktatási ösztöndíjkeret, a rászorultak pedig ingyen juthatnak tankönyvhöz. Az állam állítólag januártól is átvállalja a televíziós üzemben tartási díjat, ami 20,8 milliárd forintba kerül. Ráadásul egyes számítások szerint a jövő évre tervezett adómódosítások mintegy 200 milliárd forintot hagynak a magánszférában, vagyis ennyi bevételtől esik el az állam. Joggal vetődik fel a kérdés: ha a kormány szemlátomást nem meri abbahagyni a látványos osztogatást, akkor honnan szabadít fel pénzt a különféle igények finanszírozására? A jelek szerint először saját háza táján nézett körül, s az államháztartási intézményeket fogta fogyókúrára, amelyek állítólag 1 400 milliárd forinttal kértek többet a lehetségesnél. A PM - egy-két kivételtől eltekintve - nemet mondott igényeikre. A túlköltekezések megszüntetése persze dicséretes törekvés, az viszont már kevésbé, hogy a kormány nem mérlegelte különösebben az intézmények működését, hanem valamennyiük pénzügyi lehetőségeit megkurtította".

Varga Mihály volt pénzügyminiszter különösen aggasztónak tartja (u.o.), hogy "a jövő évi költségvetési tervezetből egyértelműen kiolvasható, a kormány a hiány lefaragásához igénybe veszi a beruházások visszafogásának eszközét is. Intő jel, hogy a kis- és középvállalkozás-fejlesztési célelőirányzat mindössze 20, a beruházásösztönzési 15,6 milliárd lesz. Roppant alacsony szintre állították be a tartalékok szintjét: a céltartalékba 11,4, az általánosba 27,1, a rendkívüli tartalékba csak 7,1 milliárd forint került, noha egyetlen tavaszi áradat elvihet akár 80-100 milliárdot is. Az útfejlesztési célelőirányzat 55 milliárd forint lesz, a gyorsforgalmi úthálózat bővítésére pedig a beharangozott 200 milliárddal szemben csak 79,4 milliárdot szánnak. Ez a helyzet javulhat, ha a kormány nekilát a privatizációnak, és az abból származó, költségvetésen kívüli bevételekből (jövőre ezt 100 milliárdra tervezik) finanszírozza az autópálya-építést, amint azt számtalanszor megígérte. Amíg azonban nem lehet biztosan tudni, hogy az állam melyik zsebébe teszi a privatizációs bevételeket, addig gyakorlatilag átláthatatlan az autópálya-építés finanszírozása. Az állami keresletet tehát a kormány egyértelműen visszafogja, s így próbálja csökkenteni a kiadási oldalt. Mi a helyzet az államháztartás másik oldalával? Varga Mihály az első, nyilvánosságra kerülő számok alapján felültervezettnek és megalapozatlannak minősítette a bevételi összegeket, hiszen a kormány az irreálisnak mondható gazdasági növekedés alapján számolt. (...) A kormány jövőre semmit sem ígér, de azt be is tartja - ekként összegezte Varga Mihály a jövő évi büdzsé tervezetét, amelyet szerinte bátran lehet nadrágszíj-költségvetésnek nevezni. Csak a magyar gazdaság megerősödésének köszönhető, hogy az államháztartási kiadások erőteljes visszafogását nem kell a Bokros-csomaghoz hasonló, a lakosságot közvetlenül érintő megszorításokkal párosítani. A helyzet azonban így is aggasztó, mert ma túl sok a bizonytalansági tényező. Ezek a következők: a gazdasági növekedés üteme, a bérmegállapodás, valamint az eddig elhalasztott árlépések (a villamos energia-, a gáz- és a gyógyszerár-emelés) sorsa, a költségvetést megkerülő (az MFB-hez és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez kapcsolódó) deficitnövelő döntések jövő évi terjedelme, a privatizáció nagyságrendje. Mindezek következtében az állami megtakarítási lehetőségek és a többletkiadási kényszerek egyenlege roppant bizonytalan".

A Magyar Hírlap újságírói szerint (Első látásra szép, utána már kevésbé, Magyar Hírlap, 2002. november 12.) "első látásra mindenki jól jár a jövő évi költségvetéssel, pedig ahol csak lehet, visszafogták a beruházásokat, dologi kiadásokat, annak érdekében, hogy a hosszú távon tarthatatlan mértékű hiányt csökkentsék. A kormány takarékoskodik. Harminc százalékkal kevesebb jut beruházásokra, a gazdálkodó szervezetek támogatása stagnál, ami reálértéken csökkentés, vagyis megszorítás. A szocialista-liberális kormányzat arra viszont ügyelt, hogy a jóléti kiadások reálértéke megmaradjon. Így még véletlenül se lehessen megint rájuk sütni a bélyeget: újabb Bokros-csomagot akarnak". A környezetvédelem 7,9%-kal, az egészségügy 23,5%-kal, a honvédelem: 22%-kal, az oktatás: 31%-kal, a kulturális költségvetés 30%-kal, a szociális kiadások 8,4%, az önkormányzatok: 30%, a mezőgazdaság 11-21%-kal több forrással gazdálkodhat idén. Sztrádaépítésre 74%-kal szánt kevesebb a kormány 2003-ra".

A Magyar Hírlap újságírói szerint "az uniós kötelezettségek teljesítése alapvetően befolyásolta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium költségvetésének kialakítását. Azok a területek kaptak többletforrásokat, amelyeket az európai uniós országjelentésekben, illetve a csatlakozási tárgyalásokon kifogások érték. Így létszámfejlesztésre és működési feltételeik javítására jövőre pluszpénzt kapnak a hatósági feladatokat ellátó környezetvédelmi felügyelőségek, nemzeti parki igazgatóságok. Kiemelt támogatást élveznek 2003-ban a különféle hulladékgazdálkodási (regionális lerakók építése, rekultivációs munkák) és szennyvízkezelési (csatornahálózat és új tisztítók) programok. Összességében azonban számottevően nem emelkednek a központi költségvetés környezetvédelmi kiadásai. Az egészségbiztosítási alap kiadásai - 1369,3 milliárd forint - az idénhez mérten kiemelkedő mértékben, 23,5 százalékkal emelkednek. A növekmény jelentős részét a szeptemberi ötvenszázalékos alapbéremelés viszi el. A szigorú értelemben véve vett gyógyító ellátásokra, gyógyszerekre 967,1 milliárd forint jut 2003-ban. A biztosítási járulékért cserébe kapott szolgáltatások kismértékben bővülnek, elsősorban a táppénz- és a fogászati ellátások területén. 2003 már az egészségügyi reformra való felkészülés első éve: a minisztérium egyáltalán nem titkolt célja, hogy a régiókban, helyi szinten racionalizálja az egészségügyi-ellátórendszert, ami a következő években akár leépítésekkel, bezárásokkal is járhat. Az idei 261 milliárddal szemben jövőre 310 milliárd forintot költhet el a honvédelmi tárca, ha a parlament is megszavazza. Ám hiába az inflációt meghaladó növekedés, korántsem biztos, hogy fedezni tudják a kiadásokat. Az biztos, hogy a 49 milliárd forintos többletből csak keveset fordíthatnak majd fejlesztésekre. Ebből kell ugyanis előteremteni az idén megvalósított 50-70 százalékos béremelések fedezetét. Ebben az évben az összeget csak úgy lehetett kigazdálkodni, hogy lassították a különböző beszerzéseket. Jövőre azonban fel kell gyorsítani a beruházásokat, a laktanya-felújítási programot és a 15 éves gépjármű-fejlesztési projektet is, amely 2003-ban három-ötmilliárddal terheli meg a költségvetést. A Gripen vadászgépek bérleti díjának jövőre esedékes törlesztőrészlete 35 milliárd, de a tárca csak tízmilliárdot tervezett be erre a célra".

A Magyar Hírlap újságírói szerint "a költségvetésben sem a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) mint a hazai autópályák építését finanszírozó társaság, sem pedig a Nemzeti Autópálya (NA) Rt. nem szerepelt. A Vegyépszer-Betonút sztrádaépítő konzorciumnak jelenleg több mint 300 milliárdos szerződése van, bár ebből jó néhány út, illetve híd építése csak a következő évben valósul meg. Pontosabb számok ismerete nélkül, így azt állíthatjuk, hogy a sztrádakiadások az idei 300 milliárdról 2003-ban 80 milliárdra apadnak, ami 74 százalékos csökkenést jelent. A jövő évi költségvetésben 79,4 milliárd forintot szánnak a hazai gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére. Emellett azonban a 2004. évi költségvetési keret terhére 120, a 2005. évi terhére pedig 80 milliárd forintos szerződést köthet az útépítést felügyelő gazdasági tárca. Az Oktatási Minisztérium az idei évhez képest jóval kedvezőbb pozíciót élvez a 2003-as költségvetésben, a tárca támogatása ugyanis jövőre 31 százalékkal emelkedik. Igaz ebben benne van a közalkalmazotti béremelésre szánt pénz is, ám ha ezt leválasztjuk, 2002-höz képest akkor is 18 milliárd forinttal több pénzzel gazdálkodhat a tárca. Jelentősen emelkedik az informatikai fejlesztésekre szánt összeg, a Sulinet program támogatása például a duplájára, 5,4 milliárd forintra nő. Az egyetemek és főiskolák mostani 103 milliárd forintos apanázsát is több mint 50 milliárd forinttal fejelik meg. Igaz ennek jelentős része a béremelésre megy el. A határon túli magyar oktatás támogatása 400 millió forintról 1,4 milliárd forintra nő. A kulturális tárca (NKÖM) költségvetése az idén 83 milliárd forint volt, jövőre a tervek szerint 64,2 milliárd forinttal gazdálkodhatnak. Ha leszámítjuk azokat a feladatokat - a Miniszterelnöki Hivatalhoz átkerült egyházügyek és a Nemzeti Színház építése - amelyek már nem tartoznak az NKÖM-höz, akkor kizárólag kultúrára több mint 30 százalékkal több jut jövőre, mint 2002-ben. A filmesek csaknem kétszer annyit - több mint ötmilliárd forintot - kapnak a minisztériumtól. Az Operaház és a Nemzeti Színház ugyanannyi működési támogatást kaphat, mint az idén. Az önkormányzati zenekarok csaknem a duplájából, míg az önkormányzati színházak hatvan százalékkal több pénzből gazdálkodhatnak jövőre. A közművelődési intézmények fejlesztésére egymilliárd forint jut".

A Magyar Hírlap újságírói szerint "a szociális kiadásokon nem spórolt a szocialista-szabaddemokrata kormányzat. A nyugdíjellátások januártól 8,4 százalékkal emelkednek, ez sem több, sem kevesebb, mint ami törvény szerint jár a nyugdíjasoknak. Jövő évtől bevezetik a 13. havi nyugdíjat, ami 2003-ban még csak plusz egyheti ellátást jelent - igaz ez is 32 milliárd forintba kerül. Az államháztartás kiadásainak egyharmadát - 3312 milliárd forintot - költi szociális ellátásokra, s ebben az összegben még nem szerepel sem az oktatás, sem az egészségügy. Jövő évben jelentősen - mintegy ötvenezer fővel - bővül a fogyatékossági támogatásban részesülők száma. Jövő júniustól bevezetik a 13. havi családi pótlékot, amit az idén iskolakezdési támogatásként fizettek. Emelkedik a gyes és a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege is. Az önkormányzatokat érintő költségvetési fejezetekkel kapcsolatos kritikák java része a közszférában dolgozók béremelését éri. Bár a főösszeg látványosan, 30 százalékkal nőtt, valójában ennek döntő hányadát a közalkalmazotti béremelés ellentételezése teszi ki. Jelentős előrelépés viszont, hogy a szja helyben maradó aránya ötről tíz százalékra nő. A gépjárműadó, a szabálysértési és környezetvédelmi bírságok száz százaléka a településeket gazdagítja. Mégsem lehetnek elégedettek az önkormányzatok, mert a közalkalmazotti bérnövekményt nem a közalkalmazottak száma, hanem az egyes intézmények különböző mutatókból kiszámított teljesítménye alapján kapják. Mindez különösen az egészségügyben okozhat kaotikus helyzetet. Ha szerencséje van a magyar mezőgazdaságnak - mondhatni ügyesen pályáznak a gazdálkodók -, akkor jövőre az idei 319 milliárdhoz képest 21, ha nem akkor 11 százalékkal növekedik 2003-ban az agrárbüdzsé. A kisebb szám a SAPARD programban elnyerhető pályázati pénzek nélkül, a nagyobb azzal együtt értendő. Az ágazat 2003-ban egy érettségi vizsga előtti igen szelektív rostán fog átesni: egy éve maradt minden agrárszereplőnek arra, hogy felkészüljön az EU-csatlakozásra. Ha nem sikerül, megbukik, s talán esélye sincs arra, hogy pótvizsgára jelentkezhessen. A jövő évi agrárköltségvetés mindenesetre ezt a felkészülést és az EU-ban alkalmazott támogatási rendszerekre való felkészülést és átállást akarja szolgálni".

Petschnig Mária Zita közgazdász szerint (u.o.) "a 2003-as költségvetéssel az a legnagyobb probléma, hogy a jelenlegi formájában nem elemezhető. A tervezet nem átlátható, pedig a mostani kormány politikusai teljes transzparenciát ígértek. Éppen azt nem lehet pontosan átlátni, hogy melyik területek, intézmények a vesztesek, s kik az esetleges nyertesek. Az nyilvánvaló, hogy átlagosan három százalékkal csökkennek az összkiadások jövőre, de a részleteket illetően ködösítés, elhallgatás folyik. Nem is értem, hogy az ellenzéki politikusok milyen adatok birtokában nyilatkoznak arról, mely területek kapnak többet vagy kevesebbet, mint tavaly. Általánosságban az megállapítható: reálértékben csökkennek a kiadások és növekednek a bevételek. Ez bizony megszorítás, nem pedig kiigazítás. Ezzel egyet is lehet érteni, hiszen az idei költekezés folytathatatlan".

Bod Péter Ákos egyetemi tanár szerint (u.o.) "a jövő évi láthatóan egy kényszer szülte költségvetés, amit a 2002-es folyamatok jellege határozott meg. A meglévő nagy költségvetési hiány leszorítása lenne a célkitűzés, de ez nehéz lesz, mert a kiadások nem beruházásjellegűek, hanem bérkifizetések voltak és az ebből 'kimaradt' rétegek is benyújthatják még a számlát. Belső szerkezetét nehéz megítélni, ezt nyilván az ellenzéki képviselők majd megteszik a parlamenti vita során. Az egyik bizonytalansági tényezője, hogy talán túl optimista a növekedés ütemét illetően. A másik, hogy az infláció magasabb lehet a vártnál. Nem szándékoltan ugyan, de automatikusan folytatódhatnak a bérkifizetések. A deficit kicsit több lesz. Ez okozhat finanszírozási problémákat, ugyanis romolhat az ország hitelbesorolása, ami a finanszírozási költségek növekedésével jár".

Eörsi János szerint (Jövő évi költségvetés - Elkötelezve, Figyelő, 2002. november 21.) "feszített és igencsak spórolós lesz a 2003. évi költségvetés (...) Három évi nagy bőség után jövőre vége lesz a 'többletbevételeknek'. Aligha lesz mód arra a trükkre, hogy az alátervezett források utólagos osztogatását lehessen jótéteményként feltüntetni a választók előtt. Éppen ellenkezőleg: örülhet a kormány, ha képes teljesíteni a büdzsét, és be tudja szedni az ehhez szükséges adókat. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) feszítettnek tartja az áfa jövő évi előirányzatát. Az országgyűlés internetes honlapján hozzáférhető részletes adatok alapján az a benyomás alakulhat ki: az áfán kívül a vám-, a jövedékiadó- és a járulék-előirányzatok is igen feszesek. A legtöbb adó bevételi növekedése felgyorsul az idei ütemhez képest, bár a befolyó szja és a tb-járulékok - az adósáv-határok eltolódása, az adójóváírás kiterjesztése, a tételes egészségügyi hozzájárulás (eho) csökkentése folytán - kisebb ütemben gyarapodnak a bruttó bértömeg 8,5 százalékra taksált duzzadásánál. De például az eho nélkül számítva a tb-járulékok 10,5 százalékkal emelkednének".

Eörsi szerint "bár 320 milliárd forint többlet adó- és járulékbevételt osztottak szét a nyári, 100 napos programban, ezzel még mindig nem számolták föl a bevételek alátervezettségét. Most a nyárhoz képest újabb 185 milliárddal több bevételt vár a kormány, igaz, e növekményből több mint százmilliárd a pótlólagos nyugdíjak fedezeteként eddig is el volt rejtve a büdzsében, mivel azok kifizetéséhez nem kell külön parlamenti jóváhagyás. Így is mintegy 80 milliárd a szokásos rejtett tartalék szerepét töltötte be. Jövőre további 603 milliárd forintnyi növekedést várnak az adóknál és járulékoknál, ami most már tényleg nagyon sok, 10,2 százalékos gyarapodást jelent, alig marad el a 10,5 százalékra taksált folyóáras GDP-gyarapodástól".

Eörsi szerint "három célt próbál elérni a kormány az ambiciózus bevételi tervekkel. Az egyik, hogy az államháztartás GDP-hez viszonyított hiányát 4,5 százalékra szorítsák le az idei 8,4 - illetve, az év végi, egyszeri kiadások nélkül 5,7 - százalékról. László Csaba pénzügyminiszter expozéjában hangsúlyozta: a magas kamatért, az állami eladósodás vállalati hitelfelvételeket kiszorító hatásáért a magas államháztartási hiány okolható. 'Lezárult egy gazdaságélénkítési kísérlet, amely hibásan a hazai kereslet ösztönzésével próbálta serkenteni a növekedést' - fogalmazott. A kormány 2006-ig 2 százalékra szorítaná le a hiányt az államháztartásban. Másrészt kellenek a bevételek azért is, hogy érvényt szerezzenek a kormányzati prioritásoknak, amelyek közül a pénzügyminiszter a családi támogatásokat, az oktatást, az egészségügy finanszírozását, a 13. havi nyugdíj-program megkezdését, az agártermelés segítését, a lakástámogatások fejlesztését, a közlekedés feltételeinek javítását emelte ki. Harmadrészt viszont meg kell felelni azoknak az elkötelezettségeknek is, amelyek a korábbi döntések - elsősorban persze a bér- és jövedelempolitikai intézkedések - nyomán keletkeztek. (...) A determinációk igen nagyok, meghatározzák a 2003. évi költségvetést - az első 100 nap szabadsága után. Az idén a kiadások a bevételeket meghaladó mértékben duzzadtak fel, mégpedig nemcsak a több mint 550 milliárdos (a gyorsforgalmiút-építés, a vasút, a fejlesztési bank, a diákhitel eddigi számláit rendező) év végi csomag miatt. A költségvetés kiadásai ettől függetlenül is mintegy 300 milliárd forinttal meghaladják a törvényben rögzített összeget. A központi költségvetési intézményekben dolgozók többlet-béremelése a járulékokkal együtt 176 milliárd forintot tett ki, 78 milliárddal a központi és intézményi beruházások duzzadtak fel, 63 milliárdos évközi növekedés mutatkozott az úgynevezett 'egyéb intézményi felhalmozási kiadásoknál'. Az adósságszolgálati kiadások 15 milliárddal haladták meg a tervezettet a megugró finanszírozási igény és a megnövekedett kamatok miatt. A pénzt többek között úgy 'teremtették elő', hogy 157,8 milliárd forintot elköltöttek a korábbi évekből származó - 2001 végén 390 milliárd forintot meghaladó - előirányzat-maradványokból, amelyekre rátehette a kezét a pénzügyminiszter, miután felhatalmazást szerzett a parlamenttől az összeg 'átcsoportosítására'".

Eörsi szerint "jövőre vissza kell vonulni a nagy 'költségvetői' előretörésből - de persze csak ott lehet, ahol van mozgástér, költségvetői szabadság. Nem lehet visszavenni a bérből, amelynek növekedése a büdzsében (járulékokkal együtt) 17,7 százalék. Még nagyobb az elkötelezettség az önkormányzati körben, ahol az állami támogatások és az szja átengedése együtt 254 milliárddal (29,2 százalékkal) haladják meg az ideieket, ám ezzel szemben a szeptemberi béremelés jövő évi kihatását 237 milliárd forintra becsülik. Az önkormányzatoknak juttatott központi támogatások nem fedezik teljes mértékben a kormányprogramból adódó bér- és szociális intézkedéseket - állapítja meg az ÁSZ. A közoktatásban például a bérek 29,6 százalékkal nőnek éves szinten, ehhez 182,5 milliárd kellene, ám a költségvetés csak 113,3 milliárd forintnyi támogatást nyújt. A központi költségvetésben drasztikusan lefékezik a beruházásokat, ugyanakkor erőteljesen, 185 milliárddal bővülnek az 'egyéb intézményi felhalmozási kiadásnak' nevezett tételek, amelyek felhasználásának közelebbi módjáról láthatóan nem döntöttek az illetékesek. Az is szerepet játszik ebben, hogy az uniós csatlakozással kapcsolatos programok keretösszege (...) több mint kétszeresére, 161,5 milliárdra ugrik, és az erre szánt pénzeszközök csaknem háromnegyedét 'felhalmozási kiadás' címszó alatt kötik le. Valamilyen okból 'egyéb felhalmozásnak' számít a gyorsforgalmiút-építés jövő évi 79,4 milliárd forintja is".

A Figyelő szerkesztőségi cikke szerint (Játék a szavakkal, Figyelő, 2002. november 21.) "játék a szavakkal az a vita, amely arról szól, hogy a 2003. évi költségvetés vajon megszorító-e (ahogy a Fidesz politikusai állítják), avagy csak takarékos (ahogy azt a pénzügyminiszter mondja). A 2003. évi költségvetés valójában körülbelül 1,2 százalékpontos kiigazítást tartalmaz annak érdekében, hogy az államháztartás hiányát kezelhető keretek közé szorítsa. Ez becslésünk szerint '200-250 milliárd forint kivonását jelenti az újraelosztásból, ami fájdalmas ugyan, de nem drámai. Fiskális kiigazításra lesz szükség. Mindenekelőtt azért, mert az Orbán-kormány által 2000 után alkalmazott mesterséges gazdaságélénkítési kísérlet felborította az egyensúlyt. A 'magyar modellnek' nevezett kísérlet - amely a világgazdasági dekonjunktúra ellensúlyozására az állami költekezés növelésével válaszolt - látványosan kudarcot vallott. A magyar gazdaság minden kormányzati beavatkozás dacára sem tudott ellenállni a világgazdasági trendeknek, ezért az élénkítés nem gyorsíthatta fel a nővekedést, viszont ismételten drámaian megnövelte az államháztartás, valamint a folyó fizetési , mérleg hiányát. Ezért írtuk egyik szerkesztőségi cikkünkben, hogy aki ilyen hiányt hagy maga után, az jobban tenné, ha hallgatna... A Fidesz vezetői - egyébként igen bölcsen - nem a Figyelő iránymutatásai alapján politizálnak, így most úton-útfélen hirdetik, hogy a 2003. évi költségvetés megszorító. Amiben persze igazuk van, csak az okokat és a felelősöket nem jelölik meg. Másrészről liberális közgazdászok sora bírálta a Medgyessy-kormány első (majd második) 100 napos programját, amely a választási ígéreteket volt hivatva teljesíteni, s amely alaposan megfejelte az amúgy is aggasztóan megduzzadt hiányt. Ugyanezek a szakértők - valamiféle perverz élvezettel - egyenesen arra ösztönöznék az új kormányt, hogy a tervezettnél még szígorúbb kiigazítást hajtson végre. Az államháztartási hiány, az állami újraelosztás mértékének további mérséklése valóban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a magyar gazdaság egészségesebb pályán haladjon, s növekedéséhez a hajtóerőt a magángazdaság bővülő kibocsátása adja. Ugyanakkor - minthogy az 1995-öshöz fogható vészhelyzetről koránt sincsen szó - egy jól átgondolt, tervezett keretek között tartott és következetesen végrehajtott, ütemes hiánycsökkentés a jelenlegi helyzetben sokkal hatékonyabb lehet, mint bármilyen drasztikus beavatkozás a gazdasági folyamatokba".

Dr. Csath Magdolna szerin (Medgyessy csomagja, Magyar Fórum, 2002. november 21.) "ami várható volt, bekövetkezett. Itt van újra a Bokros-csomag, valamennyi elemével: az életszínvonalat lenyomó bérviszszafogással, a nemzeti fejlődést ellehetetlenítő beruházás-visszatartással, az egyszeri béremeléseket és nyugdíjkifizetést elértéktelenítő inflációval, és a globalizáltságunkat a végsőkig fokozó, a külföldi tőke becsábítására használt privatizációval. Az egész csomagra, mint gazdaságpolitikai rendszerre pedig az van ráírva, hogy 'költségvetési megtakarítás'. Nézzük most a csomag elemeit egyenként. Kezdjük mindjárt a költségvetési hiánnyal, ami a megszorításokat indokolja. Hallottuk, hogy a költségvetés hiánya a bruttó hazai termék, a GDP százalékában 8 százalék fölé emelkedett. Ez nagyon magas érték. A Maastrichti Szerzodés szerint csak azok az országok lehetnek az 'eurozóna' tagjai, amelyek költségvetési hiányukat 3 százalék alatt tudják tartani. Ezt a megállapodást nevezik 'Növekedési és stabilitási paktum'-nak. Jelenleg azonban az EU-s országok is nehezen tudják betartani a paktum feltételeit. Németország, melynek a gazdasága az EU motorja, közelíti a 3 százalékot. Miért? Azért, mert a német gazdaság is hanyatlásban, recesszióban van. Recesszió esetén pedig az állam többlet-költségvetési kiadásokkal megpróbálja élénkíteni a gazdaságot és ezzel elkerülni a tömeges munkanélküliséget. A németek is ezt teszik. Kényszerítve vannak rá, ugyanis a gazdaság növekedése ebben az évben várhatóan csak 0,75 százalékos lesz. Jelenleg már 4 millió körül van a munkanélküliek száma. Ez csökkenti az állam adóbevételeit, miközben többletkiadásokat - például a megnövekedett munkanélküliség miatti terheket - ró rá. Ezért felbomlik a költségvetés egyensúlya: kevés a bevétel, sok a kiadás és így nő a hiány. A hiányt pedig finanszírozni kell, amit általában kölcsönök segítségével, eladósodással oldanak meg".

Csath szerint "nálunk a hiány sokkal nagyobb értékre rúg, mint a Maastrichti Szerződés által engedélyezett 3 százalékos érték: mint tudjuk, meghaladta idén a 8 százalékot. Ezt akarja a kormány jövőre 4 százalék körülire, tehát a felére lefaragni. Ehhez pedig kegyetlen megszorításokra van szükség. De hogyan is alakult ki ez az óriási hiány? A jelenlegi kormány erről nem beszél világosan, bár azt sugallja, hogy az okokat többségében az előző kormány gazdaságpolitikájában kell keresni. Mit tett azonban a jelenlegi kormány hatalomra kerülése óta a költségvetési hiány csökkentéséért? Valójában semmit. Sőt inkább sok olyan lépése volt, amellyel tovább nővelte a költségvetés hiányát. Ezek közül csak egy volt az egyébként indokolt közalkalmazotti béremelés, amelynek értékét jövőre már jelentősen lerontja az infláció és a tervezett bérvisszafogás. Növelték viszont a költségvetés terheit olyan tételek is, amelyekre semmi szükség nem volt: a mobiltelefon- és a bútorbeszerzések, a miniszteri fizetésemelések, a kormányhivatalok létszámának felduzzasztása, a nagyszámú szakértői-baráti kör jól fizető munkákhoz juttatása, és az előző kormány szakemberei békés eltávolításának költségei, a végkielégítések és a hosszú fizetett szabadságok. (...) A költségvetési hiány megugrásához tehát nyugodtan kijelenthetjük - a kormány indokolatlanul pazarló magatartása is hozzájárult. A képlet pedig ismétlődik: ahogy már a rendszerváltás előtt, ugyanennek a kormánynak az elődpártja, az MSZMP tudatosan és tervezetten belevitte az országot az adósságspirálba, aminek azután a Bokros-féle restrikciós spirált köszönhettük, ugyanúgy tesz ma is: a növekvő hiányt finanszírozni és megtakarításokkal csökkenteni kell. Újra itt van ezért a Bokros-csomag és valószínűleg; nőni fog eladósodottságunk is. Melyek a régi-új Bokros-csomag, elemei? Rögtön. az első, a bérbefagyasztás, amelyet a pénzügyminiszter már pozíciójába kerülése után azonnal előrevetített, amikor így fogalmazott: jövőre a teljesítményeknek jobban kell nőniük, mint a béreknek. Ez magyarul azt jelenti, hogy egyre többet kell dolgoznunk egyre kevesebbért. (...) Miért is kellenek és kinek jók az alacsony bérek? Természetesen az itt működő külföldi cégeknek, amelyek az olcsó magyar munkaerő segítségével hatalmas extraprofitokat tudnak termelni. Mivel pedig az esetleges EU-s csatlakozásunk után még 7 évig a magyar munkaerő a fejlett EU-s országok többségében nem vállalhat majd munkát, ezért a külföldi cégek továbbra is élvezhetik majd az itthon maradásra kényszerített olcsó munkaerő valamennyi előnyeit. A másik a globális cégeknek kedvező csomagelem, a privatizáció. (...) A privatizásiós bevételek egy részével majd befoltozza a kormány a hiány okozta lyuk egy részét. A lyuk nagyobbik része azonban marad, ezért további megszorításokra is szükség lesz. Már csak azért is, mert a kormány képviselői további költségvetési kiadásokra, nevezetesen a katonai kiadások növelésére tettek ígéretet USA-beli látogatásuk alkalmából. De hol lehet még megtakarításokat elérni? Az egészségügyben további visszafogásokra vetemedni már egyenlő lenne a tudatos nemzetirtással. (...) Az oktatástól és a kutatás-fejlesztéstől sem lehet sokat elvenni, ugyanis jelenlegi színvonaluk már veszélyezteti az ország megfelelő szakemberekkel való ellátását és a tudásszint megőrizhetőségét. Az infrastrukturális fejlesztések és az önkormányzatok támogatásának alacsony szinten tartása ugyancsak sérti az ország hosszú távú gazdasági érdekeit, és növeli a munkanélküliség megugrásának esélyeit. Mindezek ellenére a 2003-ra tervezett költségvetésben a beruházások szintje alacsony. A hiány csökkentéséhez azonban valószínűleg az alacsonyan tartott bérek, a beruházások visszafogása, a privatizáció és az áremelések sem lesznek elegendőek, ugyanis ezek együttes hatása várhatóan csökkenti a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét, ami viszont csökkenti a költségvetés bevételi forrásait. Ezért újabb és újabb takarékossági hullámokra lesz szükség, vagyis kialakul majd a restrikciós hullám. Ezzel együtt pedig a hiány finanszírozásához hitelek felvételére is szükség lesz.'Ez növeli eladósodottságunkat és függőségünket, ami szintén a globális cégek és a nemzetközi pénzvilág érdekeit szolgálja. A képlet tehát működik: a Világbank és az IMF - a Nemzetközi Valutaalap - neoliberális, megszorításokon alapuló, külföldi érdekeketszolgáló gazdaságpolitikáját egyre nagyobb lendületre kapcsolva alkalmazza ránk az uralmon lévő koalíció".

Varga Mihály (Fidesz) volt pénzügyminiszter, a költségvetési bizottság elnöke szerint (In: Bugyinszki György: Pénzfeldobás, Magyar Narancs, 2002. november 21.) "nyár óta nő a munkanélküliség, mert a munkahelyteremtés terén tavasz óta nem történt semmi. Varga indokolatlannak nevezte a most tapasztalható drámai mértékű beruházás-visszafogást: szerinte a választási ígéretek teljesítéséből keletkezett hiányt a kormány most az olyan kisebb érdekérvényesítő képességű területekre 'nyomja rá', mint az önkormányzatok, az államilag támogatott bérlakásépítés, a turizmus, a vasúthálózat-fejlesztés, valamint a térség- és területfelzárkóztatási célelőirányzatok. A makrogazdasági mutatókkal kapcsolatos várakozásokról Varga kifejtette: egyetlen gazdaságkutató intézet nem jutott ilyen optimista következtetésekre. Az expénzügyminiszter azt sem tartja elfogadhatónak, hogy a közszférában az idei 50 százalékos bérnövekedés után jövőre nem lesz emelés; úgy véli, ez azt üzeni az embereknek, hogy a gazdasági növekedéstől függetlenül, kizárólag a kormány kénye-kedvén múlik az emelés". Varga Mihály szerint "ami május óta az államháztartásban történik, az elképesztő, 'mintha a kormány szabályszerűen lapátolná ki a pénzt a kasszából'. Az exminiszter szerint a magas hiányt nem lehet a Fidesz-kormány nyakába varrni. Hozzátette: a kormány azért helyezte ilyen indokolatlanul optimista alapokra a költségvetést, hogy a hiányt 'betakarja'. 'A kormány nem érdekelt az infláció leszorításában, sőt éppen ellenkezőleg, mert az állami kiadásokat így lehet inflálni, vagyis a költségvetésben többletforrásokhoz jutni".

László Csaba a kritikákra válaszolva elmondta: (u.o.) "összeegyeztethetetlen az, hogy egyrészről osztogatásról, másrészről pedig megszorításokról beszél az ellenzék. Visszautasította a közalkalmazottak inproduktívnak nevezését, és rámutatott: például az oktatásban dolgozók bérének rendezése a gazdaság hosszú távú versenyképességéhez elengedhetetlenül fontos. Elismerte, hogy egyes tételeknél komoly mértékű a csökkenés, de arra is felhívta a figyelmet, miszerint nem kizárólag a támogatás mértéke mutatja, hogy egyes területeken milyen jól végzi a dolgát a kormány. A Széchenyi-tervvel kapcsolatos kritikákra azt válaszolta: az, amit e program keretében az előző kormány a gazdaságba pumpált, aprópénz volt más, elhibázott gazdasági döntéshez - például a reálkamat irreálisan magasan tartásához - képest. A gyakorlat az volt, hogy egy szigorú monetáris politikához laza költségvetés párosult, most viszont - éppen az infláció csökkentésének igényét szem előtt tartva - egy szigorúbb, takarékosabb büdzsére volt szükség".

Demszky Gábor budapesti főpolgármester a tervezet nyilvánosságra kerülésekor sérelmezte (u.o.), hogy "az Orbán-kormány fővárosellenes diszkriminatív intézkedéseinek jó része az idei büdzsében is megtalálható. A budapesti illetékbevételek fele például továbbra is a megyéknek megy, és hiába emelkedik a személyi jövedelemadó 5-ről 10 százalékra, ezt a pénzt elviszi a közalkalmazotti béremelés. Sem a BKV normatív állami támogatásának visszaállítása, sem a vállalat 35 milliárdos adósságának átvállalása nem szerepel a tervezetben. Nincs benne továbbá egy fillér sem a 4-es metróra, az új Duna-hídra és a 2-es metró felújítására sem. Demszky szerint a BKV konszolidációjára felhasználandó 10 milliárdos többletigény mellett legalább még egyszer 10 milliárd kellene Budapestnek".

Ugró Miklós szerint (Harminc óra, Magyar Nemzet, 2002. november 21.) "érdekes, bár nem meglepő jelenség, hogy a 'független' lapok még nem szedték darabjaira, nem zúzták porrá a jövő évi költségvetés tervezetét. (...) Egy költségvetésnek vannak alapelvei, prioritásai és realitásai. A 2003. évi költségvetés alapelvei szocialisták, a prioritásai liberálisak, a realitásai jobboldaliak. (...) Vizsgáljuk meg, miként érvényesül a 'több pénzt az embereknek' jelmondat úgy is mint szocialista alapelv. A 100 napos programban meghirdetett és ez év őszén végrehajtott béremelések jövőre 240 milliárd forint többletterhet rónak az önkormányzatokra. A költségvetés 117 milliárd forintot biztosít a 240 milliárd kifizetésére, ami a legliberálisabb számítások szerint sem éri el a szükséges oszszeg felét. Ha valami elképesztő gazdasági fellendülés előtt állana az ország, akkor az önkormányzatoknak lenne esélyük kigazdálkodni a hiányzó részt. De elképesztő fellendülést még a szocialisták sem ígérnek, így az emelt bérek körül valami hibádzik. Vagy mindenki fele annyit kap, mint amit ígértek neki, vagy egy réteg nem kap semmit. Tudományos szempontból az utóbbi verzió látszik igazságosabbnak, hiszen a 'több pénzt az embereknek' jelmondat nem vonatkozhat mindenkire. Vannak visszamaradott egyének, akik az emberré válás folyamatában még nem jutottak arra a szintre, hogy több pénzt kapjanak azoktól a szocialistáktól, akik nem egyszerűen csak a különleges emberek egyenesági leszármazottai, hanem köztudottan a törzsi fejlődés (evolúció) csúcsproduktumai is. A filozófiai antropológia így válik a szocialista gazdaságtan segédtudományává, hogy azt ne mondjuk, szolgálóleányává. Ám térjünk vissza a szürke hétköznapok gyakorlati talajára, mert a költségvetés tervezetének akadnak kevésbé fennkölt hiányosságai is. Például egy fillért sem különítettek el az ellenzék üldözésére és lejáratására. Pedig azt is fizetni kell valamiből, hiszen egy-egy, minden alapot nélkülöző rágalom előállítása is százmilliókba kerül. Milyen pénzből finanszírozzák az elmúlt kormányzati ciklus gazdasági viszszaéléseit kurkászó 'független', külsős cégeket, s miből fizetik az ezen cégek ellen lefolytatandó vizsgálatokat. Az eddig felmutatott eredményeket látva gyanítjuk, a katasztrófaalapból".

Hommer Tibor szerint (Tények, számok, Magyar Nemzet, 2002. november 23.) "a 2003-as költségvetési törvénytervezethez csaknem 1600 módosító indítványt nyújtottak be a honatyák. Az ezt közelítő, legmagasabb szám 851 volt, amikor Magyarország történetében először kétéves költségvetést nyújtott be a polgári kormány a parlamentnek. A módosító indítványok tömege azt jelzi, hogy az országgyűlési képviselők elégedetlenek a Medgyessy-kormány által összeállított jövő évi költségvetéssel. A civil szervezetek, szakmai szövetségek, önkormányzatok nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, az említettek a parlamenten kívül, saját eszközeikkel próbálják jobb belátásra bírni a kormányt. A 2003-as a Magyarország európai uniós csatlakozása előtti utolsó költségvetés. A helyi önkormányzatok a kormány által meghatározott béremelésekhez szükséges összegeknek csak hatvan százalékát kapják meg. A maradékot saját zsebből kell kipótolniuk. Mindaközben, hogy készen kellene állniuk az uniós támogatások fogadására, amelyre csak úgy nyílik lehetőségük, ha a megjelölt fejlesztésekhez saját forrást is biztosítanak. Decemberre elkészül a Nemzeti fejlesztési terv, viszont az országban sehol nincs fejlesztésre fordítható pénzösszeg, hiányzik az önerő. Eltűnt. A félezermilliárd forintos költségvetési rést tapasztja be vele a kormány. A jövő évi költségvetést az idén éltük fel, a választási győzelem utáni adakozás révén. A 2003-as költségvetésben az eddigiekhez képest 25 százalékkal kevesebb összeg áll a kis- és a közepes vállalkozások támogatására. Olyan időszakban, amikor megtört a gazdaság növekedési lendülete, tehát kifejezetten lanyha piaci viszonyok között kell boldogulniuk a cégeknek. Mindemellett a választási kampányban elhangzottakhoz képest több százszor, az eddigiekhez képest pedig hatvan százalékkal jut kevesebb pénz a fizikai infrastruktúra, az utak, a hidak, az autópályák, a vasút fejlesztésére, építésére. Bérlakások létesítésére feleannyit fordít a kormány 2003-ban, mint tette azt elődje 2001-ben és 2002-ben. A szükséges juttatások lefaragása mellett eltűnik a piacról az eddigi legnagyobb vevő, megrendelő, az állam is. A 2003-as adótörvényeket változatlan adókulcsokkal komponálta a szocialista-szabad demokrata kormány. Az Országos Érdekegyeztető Tanács még nem hozott határozatot a jövő évi béremelésekről, viszont a munkaadók támogatják a kormány négyszázalékos javaslatát, a munkavállalói érdekképviseletek viszont tíz százalék magasságában stabilizálták tárgyalási alapjukat. Csalódniuk kell majd, a tervezett személyi jövedelemadó-bevételek arról tanúskodnak, hogy a kormány nem kíván tágítani álláspontjától. A minimálbérek nem (sem) emelkednek. Összeszorított gatyamadzaggal kell csatlakoznia Magyarországnak áz Európai Unióhoz. Sem az ónkormányzatoknak, sem az embereknek, sem a cégeknek nem jut több pénz. Még ki sem heverte az ország jószerével a rendszerváltást, a spontán privatizációt, a Bokros-csomagot, ismételten üres kasszával kell szembenéznie egy újabb megrázkódtatással, a csatlakozással".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695