Koppenhága: csúcsra járatott EU-politika

2002-12-18

Koppenhága után a politikai kommunikációban semmi váratlan sem történt: az ellenzék bírálja a tárgyalódelegációt, kétségbe vonja az alkudozások eredményességét, míg a kormány sikerről beszél. Tartalmilag valóban nem tudott a magyar kormány átütő sikert elérni, de ez feltehetően nem is volt lehetséges. Ésszerű kompomisszum született Koppenhágában, és a megállapodás ténye a kormányzati politikát, az MSZP és az SZDSZ kommunikációját erősíti rövid távon. Az ellenzék - elsősorban Orbán Viktor - folytatja hosszútávú taktikáját: a mostani kritika is az EU-csatlakozás utáni nem várt negatívumok politikai kihasználására épül. A Fidesz-MPP 2004-ben gondolkodik, stratégiája akkorra beérhet, ha a kormány által tervezett felvilágosító és tájékoztató kampány nem készíti fel a magyar lakosságot az EU-tagság minden várható következményére.

HÍR: December 13-án Koppenhágában megszületett a megegyezés az Európai Unió 15 jelenlegi és 10 jövőbeli tagállama között. A csatlakozási tárgyalások lezárásával biztossá vált, hogy 2004. május 1-én Ciprus görög része, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia válik az Unió tagjává. A híradások szerint a magyar tárgyalódelegáció a legutolsók között, késő este egyezett meg az Unióval és véglegesítette hazánk csatlakozási feltételeit. Az 1998. végén elkezdett tárgyalásokat befejezve eldőlt, milyen kondíciók mellett léphetnek be az egykori keleti blokk országai az egységes Európába.

ELEMZÉS: A megállapodás kapcsán az alku végeredményének elemeit, ennek kézzelfogható vonatkozásait, illetve a politika reakcióit érdemes számba venni.

Sokak szerint Törökország ugyan "ellopta a show-t" Koppenhágában a csatlakozásra váró országok elöl, ennek ellenére az Unió döntése és a megállapodások történelmiek. Az Európai Közösséghez még csak megközelítőleg sem csatlakozott ennyi - tíz - ország, és a politikusok egybehangzó nyilatkozatai szerint véget ért Európa második világháború óta tartó megosztottsága.

Az Európai Tanács, illetve az utóbbi fél évben ennek elnökségét ellátó Dánia korábban közölte a belépés feltételeit, valamint hozzátette: aki a koppenhágai csúcsig nem zárja le a tárgyalásokat, az meghívást sem kap a dán fővárosba. Az álláspont később enyhült, és kiderült: még az utolsó pillanatban is lehet alkudozni.

Magyarország december elején lezárta a versenyjogi fejezetet. Ennek eredményeképpen a külföldi vállalatok számára nyújtott adókedvezmények szabályai 2003-tól változnak meg, azaz az előzetes uniós tervekkel ellentétben nem kell visszamenőlegesen szigorításokat bevezetnie Magyarországnak 2001-ig. Koppenhágára így a magyar tárgyalódelegációnak két jelentős feladata maradt: jobb feltételeket elérni az agrártámogatások, illetve a költségvetési visszatérítések terén. A kormány prioritása a mezőgazdasági juttatások növelése volt. Bár a visegrádi országok (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) megegyeztek abban, hogy a pénzügyi kérdésekben egységfrontot alakítanak ki az Unióval szemben, ez nem valósulhatott meg teljesen az eltérő nemzeti érdekek miatt. Míg a rossz költségvetési helyzetben lévő Lengyelország elsősorban a büdzsét illetően igyekezett engedményeket elérni, addig Magyarország - a már említetteknek megfelelően - az agrárium területén kívánt jobb feltételeket kialkudni. A négy állam helyzete annyiban is különbözött, hogy míg Lengyelország nélkül területi és lélekszámbeli nagysága miatt elképzelhetetlen a bővítés (ezt Koppenhágában Gerhard Schröder német kancellár is elismerte), addig a "kicsik" problémás esetben ki is maradhattak volna.

Magyarország, valamint a többi belépő számára az Unió ajánlata úgy szólt, hogy a mezőgazdasági támogatások a belépéstől kezdve a tagállamokhoz képest 25 százalékról indulnak, majd 10 év alatt érik el a közösségi szintet. Végül a 25 százalék maradt, azonban ezt Magyarország saját költségvetéséből kipótolhatja még 30 százalékkal, így a támogatások a két forrásból együttesen már 6 év után elérik a 100 százalékot. A költségvetési támogatások összegét az első három évben 56 millió euróval sikerült magasabbra srófolni.

A sokak által szűkösnek ítélt bővítési költségvetés oka valójában a "sok" csatlakozó. Amikor 1997-ben Luxemburgban döntött az Unió a bővítésről, akkor még 6 ország - Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia - felvételével számoltak. A kandidánsok száma azóta bővült négy országgal, a bővítési alap (40 milliárd euró) azonban nem változott.

A magyarországi reakciók tulajdonképpen egybeesnek a cseh- és a lengyelországi értékelésekkel. A kormányoldal dicséri alkuképességét és sikerességét, az ellenzék pedig eredménytelennek és bátortalannak festi le a koalíciót. Orbán Viktor szerint nem történt más, minthogy az EU engedélyt adott arra, hogy a pénzünket arra fordítsuk, amire akarjuk az agrártámogatásokat illetően. szerint nem történt más, minthogy az EU engedélyt adott arra, hogy a pénzünket arra fordítsuk, amire akarjuk az agrártámogatásokat illetően. Mivel az Unióban külön szakpolitika az agrárium (CAP), ezért a közösség minden tagállama számára megszabja, hogy e területre milyen és mekkora forrásokat fordíthat. Orbán Viktor azt is kifogásolta, hogy míg Csehország és Lengyelország jelentős eredményeket ért el, addig a magyar kormány nem harcolt ki plusz forrásokat. A volt kormányfő szerint a megállapodás alapján a jövő évi költségvetés is korrekcióra szorul. Martonyi János volt külügyminiszter azt kifogásolta, hogy az Unió bővítésének történetében először fordul elő, hogy az új tagállamok sem befizetés-csökkentési, sem visszatérítési kedvezményt nem kapnak. volt külügyminiszter azt kifogásolta, hogy az Unió bővítésének történetében először fordul elő, hogy az új tagállamok sem befizetés-csökkentési, sem visszatérítési kedvezményt nem kapnak.

A kormányoldal többnyire sikerpropagandát folytat a tárgyalások kapcsán és a jobb pozíciók kiharcolásáról vagy az ellenzék ok nélkül való akadékoskodásáról beszél. Kovács László külügyminiszter a magyar politikai élet "rossz szellemének" nevezte Orbán Viktort.

Koppenhága után másfél év átmeneti időszak következik.
A feltételek már nem változnak, a szerződések aláírása, ratifikálása és a csatlakozásról szóló népszavazások következnek. Az új belépők igényeiket legközelebb már csak az új költségvetési ciklus kezdetén, 2007-ben, az Unió tagjaként fogalmazhatják meg.

KOMMENTÁR: Koppenhága után a politikai kommunikációban semmi váratlan sem történt: az ellenzék bírálja a tárgyalódelegációt, kétségbe vonja az alkudozások eredményességét, míg a kormány sikerről beszél. Tartalmilag valóban nem tudott a magyar kormány átütő sikert elérni, de ez feltehetően nem is volt lehetséges. Ésszerű kompomisszum született Koppenhágában, és a megállapodás ténye a kormányzati politikát, az MSZP és az SZDSZ kommunikációját erősíti rövid távon. Az ellenzék - elsősorban Orbán Viktor - folytatja hosszútávú taktikáját: a mostani kritika is az EU-csatlakozás utáni nem várt negatívumok politikai kihasználására épül. A Fidesz-MPP 2004-ben gondolkodik, stratégiája akkorra beérhet, ha a kormány által tervezett felvilágosító és tájékoztató kampány nem készíti fel a magyar lakosságot az EU-tagság minden várható következményére.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695