Ünneprontók

2003-01-08

Decemberben ismét a külpolitikai, EU-csatlakozással kapcsolatos témák voltak a politika meghatározói. Az ellenzék két, számára kudarcos esemény kapcsán is az ünneprontás kockázatos technikáját alkalmazta. Először Orbán Viktor a december 12-i koppenhágai EU-csúcson született megállapodást támadta, mondván, hogy a magyar delegáció "nem ért el semmit", rossz alku köttetett. A csatlakozással kapcsolatos részletkérdésekben nem túl járatos választókat két vizuális impulzus érte: egyrészt a megállapodást széles mosollyal bejelentő, sikerről, hatalmas történelmi eseményről beszélő, európai kormányfőkkel kezet rázó Medgyessy Péter, másrészt a rögtönzött sajtótájékoztatón kudarcról beszélő Orbán Viktor. A másik - kisebb jelentőségű - ünneprontó alkalmat Medgyessy Péter moszkvai látogatása teremtette meg a Fidesz számára. Az Orbán-kormány számos külpolitikai kudarcának egyike a magyar-orosz viszony mélypontra kerülése volt. A puszta tény, hogy Putyin elnök fogadta a magyar kormányfőt, már siker a jelenlegi kormány számára. A Fidesz kényszerpályán mozgott: vagy nem szólal meg, vagy előnytelen kommunikációs helyzetbe kerül. A legnagyobb ellenzéki párt azonban eddig a "minden nyúlra lövünk" taktikáját alkalmazta, és egyetlen kormányzati lépést sem hagyott kritika nélkül, így a decemberieket sem.

A múlt év utolsó hónapjának egyik legérdekesebb vitája egy pénzügypolitikai kérdés körül zajlott. A rendszerváltás óta eddig három, gazdaságpolitikával kapcsolatos kifejezés futott be politikai kommunikációs karriert és vált a közbeszéd részévé. Az első, még a Horn-kormány idején elhíresült fogalom - a közgazdászokat kivéve - kevés pozitív asszociációt ébreszt, és nem kitervelt politikai marketingakció terméke: a Bokros-csomag. A Fidesz vezette koalíció a gazdaságpolitikai kommunikáció terén is tudatosan élt a marketing eszközeivel: a 2001-ben végrehajtott gazdaságpolitikai fordulatot "magyar csodának" vagy "magyar modellnek" keresztelték el, ennek egyik eszköze, az állami finanszírozású vállalattámogatási program pedig Széchenyi-tervként vált ismertté. A Medgyessy-kormány eddig nem élt ezzel az eszközzel, ám mégis egy új kifejezéssel ismerkedhettek meg a közgazdaságilag nem túl felkészült magyar választók: az erős forinttal.

December 5-én Széles Gábor, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, más munkaadói szervezettel közösen lemondásra szólította fel Járai Zsigmond jegybankelnököt, mivel az erős forint, az inflációletörésre összpontosító monetáris politika miatt az exportra termelő magyar vállalkozások nehéz helyzetbe kerültek. Ez az akció egy 2001 óta húzódó, ám eddig csak gazdasági szakmai berkekben vitatott problémára hívta fel a közvélemény figyelmét.

Ha az ügyet kizárólag kommunikációs szempontból elemezzük, az erős forint körüli polémián belül külön kell választani Járai Zsigmond és a forint árfolyamának szerepét. A 2001-ben végrehajtott gazdaságpolitikai fordulat mögött nem csak gazdasági érveket sorakoztatott fel az Orbán-kormány. A mindenkori magyar jobboldali kormányok gazdaságfilozófiáját a külső hatásoknak ellenálló, mesterségesen felpörgetett belső kereslettel és határozott kormányzati befolyással megerősített belgazdaság eszményébe vetett hit határozza meg. Az előző kabinet politikájában is az "erős állam, erős gazdaság, erős forint" elve köszönt vissza, így a forint árfolyamát politikai és kommunikációs kérdésként is kezelték. Vagyis az árfolyam problematikája átpolitizálódott.

Ehhez a helyzethez társul Járai Zsigmond, az előző kormány pénzügyminiszterének szerepe. A jegybankelnök már a választások után magára haragította a vele szemben amúgy is fenntartásokat megfogalmazó Medgyessy-kormányt. Miközben a leköszönő Orbán-kabinet utolsó napjaiban korlátok nélkül költekezett a költségvetésből, az MNB elnöke hallgatott. Amint összeállt a Medgyessy-kormány és meghirdette a 100 napos programot, a jegybankelnök hirtelen szükségét érezte, hogy kifejezze aggodalmát az elharapódzó költségvetési hiány miatt. Tovább fokozta a bizalmatlanságot 2002 júniusában a nemzeti bank ellenőrzésére szolgáló felügyelőbizottság felállítása körüli vita.

De Járai Zsigmond más szempontból is kedvezőtlen kommunikációs helyzetben van. Egyrészről a jegybankelnök szakmai tekintélye alacsony. Míg elődje, Surányi György több ízben is a világ legjobb jegybankelnökének címét nyerte el a nemzetközi pénzügyi világtól, addig Járai Zsigmond nagyon rossz osztályzatokat kap évről évre. Másrészről Járai Zsigmond kommunikációjában kizárólag szakmai érveket tud felsorakoztatni, ellenben az erős forint kritikusai emocionális érveket, elsősorban a munkanélküliséggel való riogatást használhatják. A kritikusok kommunikációját erősíti az elmúlt hónapok látványos gyárbezárásai, ezrek utcára kerülése, külföldi nagyvállalatok kivonulása Magyarországról. Végül nem segíti a jegybankelnököt a jobboldali média sem, amely ismét antikapitalista (ráadásul logikailag hibás) érvet hoz fel Járai mellett: a gyenge forint a külföldi nagytőkések zsebét gazdagítaná.

A kormány nem nyíltan támadja a jegybankelnököt, inkább a munkaadók mögé bújik: egyetért aggodalmukkal és az MNB elnökét érő támadások idején csöndben marad, nem védi meg függetlenségét. Ezzel a Medgyessy-kormány gyakorlatilag elődei politikáját folytatja, igaz, burkoltabban.

Az erős forintról szóló vitának van egy pozitív aspektusa is: a magyar választók gazdasági tudatosságának, tájékozottságának javulása, a pénzügyi kérdések iránti fogékonysága növekedése.

Az elmúlt két hónapban új szempontból mutatta be a miniszterelnök és az MSZP, mit is ért a "nemzeti közép kormányán". A fogalmat még 2001-ben vezették be a köztudatba a szocialisták. Eredetileg a Fidesz háborús, megosztó politikájára válaszul született a kampány idejére, ám kormányváltás után más értelmet nyert. Egyrészt azt jelenti, hogy bizonyos parlamenti szavazásokon az MSZP nem koalíciós partnerére, hanem az ellenzék szavazataira támaszkodik (ügynöktörvény módosítása), más kérdésekben pedig a konszenzus érdekében enged a jobboldalnak (drogtörvény enyhítése, alkotmánymódosítás az EU-csatlakozásról, katonák helyett orvosok küldése Afganisztánba). Sőt, a Terror Háza költségvetési támogatása ügyében Medgyessy Péter volt az, aki az MSZP és az SZDSZ álláspontja ellenére a jobboldali politikai szimbólum anyagi megsegítésére sietett.

Háborús időszak alatt (kampány), illetve amíg a Fidesz kitart téves helyzetértékelésen alapuló politikai stílusa mellett, a békepolitika jó taktika. Ha azonban a helyzet megváltozik, fennáll a veszélye annak, hogy céltalanná és karakter nélkülivé válik a kormányzás. Fontos döntések ugyanis aszerint születnek meg, hogy úgymond mi a "nemzeti közép" álláspontja. Ez bizonyos esetekben akár a kormány gyengeségét is sugalmazhatja a választópolgároknak.
Végül említésre érdemes a hónap két, kisebb politikai botránya. Az egyikben, a hattyúházi irodabérlet ügyében a kormány válságkommunikációja jól működött: nem engedték eszkalálódni az ügyet, és gyorsan pozitív kommunikációval (a közbeszerzések szigorításával) oldották meg a helyzetet. Így a kormánynak nem, a hírbe hozott és az MSZP-n belül visszaszorult Nagy Sándornak azonban sokat ártott az ügy. A másik botrány egy Fidesz-képviselőt, Kovács Zoltánt érintette, aki kisebb baleset után - a helyszínelő rendőr intézkedése ellenére - mentelmi jogára hivatkozva tagadta meg az alkoholszondát, majd eltávozott. A Fidesz pechjére az eset karácsonykor került a hírekbe, így gyakorlatilag az ünnep egyetlen hangsúlyos politikai témájává vált. A párt nem először kerül kínos helyzetbe felelőtlen politikusai miatt. A részeges bolti randalírozó, a festményre lövöldöző kabinetfőnök vagy a szondát megtagadó gázoló: ezek mind olyan ügyek, amelyek rendkívüli módon rontják a párt imázsát. Amikor a Fidesz politikusai a választási vereség okait keresgélik, az ilyen ügyeket az elsők között jegyezhetik fel.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695