Országos Cigány Önkormányzati választás

2003-01-15

Január 11-12-én rendezték az Országos Cigány Önkormányzati (OCÖ) választást. Az elektorok két táborra szakadtak: a Horváth Aladár vezette baloldali Demokratikus Roma Koalícióra és a Lungo Drom híveire.
Utóbbi szervezet élén a fideszes országgyűlési képviselő, Farkas Flórián áll. Az OCÖ-t 1995 óta vezeti a Lungo Drom politikusa. A szervezet már a választás alatt kifogást emelt, mert véleménye szerint több szavazat érkezett, mint amennyi elektor érkezett a voksolásra, valamint úgy vélik, kampánytevékenységnek számított, hogy a baloldal hívei fehér sállal és vörös szegfűvel érkeztek. Mivel kérésük ellenére az OVB nem függesztette fel a szavazást, ezért a Lungo Drom hívei elhagyták a választási pavilont. Ennek eredményeképpen a Demokratikus Roma Koalíció 52 mandátumot szerzett az 53 fős Országos Cigány Önkormányzatban. A Lungo Drom új választás kiírását követeli a Legfelsőbb Bíróságtól.

Összefoglalás

A Lungo Dromot támogató vagy a Demokratikus Roma Koalíciót kritizáló vélemények:
- fehér sálat és vörös szegfűt osztogatni egy választás előtt a "mieinknek" súlyos demokratikus deficitre utaló jel, mint ahogy a különféle konzervkampányok, kokárdademonstrációk is azok voltak
- a jövőre nézve nem túl biztató, hogy a nem csupán a mindenkori kormánnyal, de a többségi társadalommal is együttműködésre kész, mérsékelt roma vezető helyett a kormányfő tanácsadójaként is dolgozó, fundamentalista, a konfrontatív érdekképviseletet előnyben részesítő Horváth Aladár koalíciója került most nyerő pozícióba
- választási csalás történt, mert a Demokratikus Roma Koalíció nevében olyanok is szavaztak, akik erre nem voltak jogosultak
- az önkormányzati testület megválasztása a Lungo Drom távozása után nem lehetett érvényes volt, mert nem csak a gyűlés kezdetekor, hanem a végső szavazáskor is jelen kellett volna lennie legalább 2300 elektornak

A Demokratikus Roma Koalíciót támogató vagy a Lungo Dromot kritizáló vélemények:
- ez a sok ezer elektort mozgató választási szisztéma alkalmatlan a demokratikus cigány érdekképviselet létrehozására, ezért a legnagyobb felelősség a jogalkotókat terheli, amiért csaknem tíz éve nem változtattak érdemben a törvényen, de felelősség terheli Farkas Flóriánt is, aki - a hatalom sáncai mögött biztonságban érezve magát - nem követelte a módosítást
- önmagában az, hogy fehér sálat és szegfűt viseltek sokan, nem számít jogellenesnek; így vagy úgy, a felek élni szoktak a lélektani hadviselés formáival
- szükség van arra, hogy a közös politikai csoporthoz tartozó emberek azonos jelképpel különböztessék meg magukat ellenfeleiktől; a fehér sál viselete a cigányoknál egyébként ünnepi szokás és ezúttal a roma politika öntisztulásának jelképeként viselték
- négy, illetve nyolc éve a regisztrációkor épphogy megvolt a határozatképességhez szükséges létszám, akkor senki nem figyelte, hogy a szavazások alkalmával határozatképes-e a testület; a határozatképesség meglétét, de a kisebbségi választási törvény szerint csak a regisztrációkor kell vizsgálni
- Farkas Flórián azért ragaszkodik foggal-körömmel pozíciójához, mert joggal tart a gazdasági átvilágítástól

Az Országos Cigány Önkormányzati választással kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- a baj a választási rendszerrel van, mert aligha lehet demokratikus egy olyan választási metódus, amely végül az egyik riválisnak juttatja az összes mandátumot
- ami szombaton az OCÖ megválasztása körül történt, az mindenekelőtt a magyar országgyűlés - a nem cigány többség - szégyene, hiszen a választásról szóló törvény rossz, és ez nem most derült ki, hanem már nyolc évvel ezelőtt
- különös véletlen: az országos cigány önkormányzati választást 1995-ben, 1999-ben és most, 2003 januárjában is az a roma szövetség nyerte, amely ellenfeleinél jobb kapcsolatot ápolt a kormányzattal, kétszer a Lungo Drom, a napokban a Demokratikus Roma Koalíció győzött
- valószínűleg nem lehetséges megfelelő méretű és kellően felszerelt intézmény nélkül bonyolult szabályok alapján, több ezer ember részvételével zajló országos cigány választást tartani, mint ahogy nem várható el egy távoli vidéken élő elektortól, hogy kora hajnalban útnak eredjen, buszozzon hat-nyolc órát, aztán egész nap viselje el a választási procedúrával járó kellemetlenségeket, hogy aztán csak éjszaka induljon vissza



A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Roma választás, magyar szégyen, Magyar Hírlap, 2003. január 13.) "fehér sálat és vörös szegfűt osztogatni egy választás előtt a 'mieinknek' súlyos demokratikus deficitre utaló jel, mint ahogy a különféle konzervkampányok, kokárdademonstrációk is azok voltak. Ám az országos cigány önkormányzat megválasztása körül mégis csak a kisebbik rossz, hogy a roma rendszerváltásra készülő Demokratikus Roma Koalíció egy (szocialista) pártjelképpel demonstrálta különállását. Az is csak amolyan szépséghiba, hogy a 2700 küldött képtelen volt kulturáltan viselkedni. Nem azért, mert cigányok, hanem mert 2700 hatalomféltéssel és revánsvággyal fűtött ember között aligha számíthattunk másra. A baj a választási rendszerrel van, nem a cigányokkal. Mert aligha lehet demokratikus egy olyan választási metódus, amely végül az egyik riválisnak juttatja az összes mandátumot. Amelynél már a jelölőlistára kerüléssel eldől minden. Ezek után - kívülállóként - nehéz sikernek tekinteni azt, hogy nyolc év országlás után az eddigi romakirályt, Farkas Flóriánt letaszították a trónról, mert vele együtt a Lungo Drom összes jelöltje is kiesett. Nyolc év egyeduralom után most újabb négy egyeduralom következik - a Farkas-ellenesek egyeduralma. Miért kellene elhinnünk pusztán bemondásra, hogy ez a roma koalíció majd demokratikus lesz, és képviseli azoknak az érdekeit is, akiket most teljesen kiszorított?"

A Magyar Hírlap álláspontja szerint "ami szombaton az Országos Cigány Önkormányzat megválasztása körül történt, az mindenekelőtt a magyar országgyűlés - a nem cigány többség - szégyene. A választásról szóló törvény rossz, és ez nem tegnapelőtt derült ki, hanem már nyolc évvel ezelőtt. A hatályos jogi szabályozásból ugyanis legfeljebb akkor eredhetne a demokratikus elveknek megfelelő végeredmény, ha sok kicsi cigányszervezet versengene, s kizárnák a koalíciókötés, a tömbösödés lehetőségét. Ugyanezen szabályokat a nagypolitikára alkalmazva oda jutnánk, hogy ma csak szocialista képviselő ülne a parlamentben, mint ahogy az elmúlt ciklusban minden mandátumot a Fidesz vitt volna. Vajon mikor veszi a fáradságot a magyar országgyűlés, hogy végre demokratikus választási szabályokat kínáljon a kisebbségeknek? A kisebbségi politika ugyanis nem a kormányprogramoknál, hanem a tisztességes képviseleti rendszernél kezdődik".

Szerető Szabolcs szerint (A kisebbség kiesebbsége, Magyar Nemzet, 2003. január 13.) "aligha az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) botrányos alakuló ülése az az esemény, amely rádöbbentette a közvélemény érdeklődő részét a kisebbségi önkormányzatok működését szabályozó jogszabályi háttér hiányosságaira, a rendszer anomáliáira. Ami ugyanis szombaton történt, nem előzmények nélküli; több volt ez, mint egyszeri kisiklás vagy zavar az egyébként jól működő gépezetben. 1993-ban, az MDF vezette kormány idején alkotta meg az Országgyűlés a kisebbségi önkormányzatok - az akkori méltatások szerint - egész Európa számára példaadó rendszerét. A rejtett aknák csak később kezdtek működésbe lépni, az októberi önkormányzati voksoláson azonban már a kisebbségi testületek megválasztása volt az egyes számú botránykő. Ha máskor nem, hát ekkor mindenki számára bebizonyosodott, hogy a rendszer alapvető korrekcióra szorul. Persze egy jól működő országos önkormányzat önmagában nem gyógyír egy olyan kisebbség összetett problémáira, mint a magyarországi cigányság".

Szerető úgy véli "végső soron semmi meglepő nincs abban, hogy a tavaly április óta dübörgő jóval több mint kormányváltás elérte a legnagyobb hazai kisebbség választott testületét. Ehhez képest érthetetlen, hogy a Fidesz-szel kötött választási szövetség óta a baloldal célkeresztjébe került Farkas Flórián milyen tehetetlenül szemlélte az egyre leplezetlenebb kormányzati nyomulást. A Lungo Drom nyolc éve tartó egyeduralmának megtörésére szánta el magát a koalíció, így vált a kisebbségi önkormányzati rendszert létrehozó jogalkotói szándékkal ellentétesen pártpolitikai (lásd vörös szegfűs kampány) erőpróbává a szombati tanácskozás. Miután a Farkas vezette szövetség igen jól szerepelt októberben, az aggasztó jelek ellenére mindvégig magabiztos nyilatkozatok helyett erőteljes kampánnyal, a manipulációs szándékok leleplezésével és hatástalanításával elkerülhető lett volna a fordulat A nyilvánvaló taktikai hibák következtében a Lungo Drom szombaton egyedül az Országos Választási Bizottságtól (OVB) remélhette a törvényes és tisztességes eljárás biztosítását. Ez a múlt év tapasztalatainak fényében elképesztő naivitás volt: az OVB annak rendje és módja szerint le is söpörte a hibás dátummal kiküldött meghívók vagy a szavazási procedúra visszásságai miatt benyújtott panaszokat".

Szerető szerint "a jövőre nézve nem túl biztató, hogy a nem csupán a mindenkori kormánnyal, de a többségi társadalommal is együttműködésre kész, mérsékelt roma vezető helyett a kormányfő tanácsadójaként is dolgozó, fundamentalista, a konfrontatív érdekképviseletet előnyben részesítő Horváth Aladár koalíciója került most nyerő pozícióba. Ne gondoljuk azonban, hogy a cigány társadalom ezt a politikát támogatja. Az OCÖ alakuló ülésére - a távirati iroda tudósításaiban szereplő adatok szerint - 4588 elektor kapott meghívót, közülük 2700-an regisztráltatták magukat. Farkasék kivonulása után 1347-en vettek részt a szavazáson, Horváth mindössze a 26. helyet szerezte meg a listán. Persze a történelemből ismerünk példát arra, hogy valaki hasonló legitimációval szerezzen magának teljhatalmat".

Czene Gábor szerint (Különös véletlenek, Népszabadság, 2003. január 13.) "az országos cigány önkormányzati választást 1995-ben, 1999-ben és most, 2003 januárjában is az a roma szövetség nyerte, amely ellenfeleinél jobb kapcsolatot ápolt a kormányzattal. Kétszer a Lungo Drom, a napokban a Demokratikus Roma Koalíció győzött. Különös véletlenek adódnak. Farkas Flórián, a Lungo Drom vezetője a választás megismétlését követeli, és azt állítja, bizonyítani tudja, hogy csalások történtek. Talán igaza van, de hát négy és nyolc évvel ezelőtt is történtek csalások. Vagy fogalmazzunk óvatosabban: szabálytalanságok. Előfordult például, hogy olyan személy került be az Országos Cigány Önkormányzatba, akinek a törvényi rendelkezések szerint el sem lett volna szabad indulnia a választáson. Az akkori vesztesek szintén bizonyítani tudták az igazukat, csak nem értek vele semmit. Akár formai, akár tartalmi okok miatt, de óvásaikat rendre elutasították. Újabb különös véletlenek tehát. Fordult a kocka".

Czene szerint kérdés, hogy "megfelelő méretű és kellően felszerelt intézmény nélkül egyáltalán meg lehet-e tartani a bonyolult szabályok alapján, több ezer ember részvételével zajló országos cigány választást. Valószínűleg nem. Kérdés az is, elvárható-e egy távoli vidéken élő elektortól, hogy kora hajnalban útnak eredjen, buszozzon hat-nyolc órát, aztán egész nap viselje el a választási procedúrával járó kellemetlenségeket, hogy aztán csak éjszaka induljon vissza. Valószínűleg nem".

Czene szerint a "mindenkori kormányunkat ismerve nem lehet kizárni a lehetőséget, hogy a háttérben - netán egészen nyíltan - befolyásolni szeretné a legrangosabb roma testület összetételét. Ám nincs szükség politikai manipulációkra, fülekbe súgott ajánlatokra és zsebekbe dugott borítékokra ahhoz, hogy a választás menetébe becsússzanak kisebb-nagyobb, esetleg a végeredményt is befolyásoló bakik. Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és mások - közöttük roma politikusok - számtalanszor elmondták már, hogy ez a sok ezer elektort mozgató választási szisztéma alkalmatlan a demokratikus cigány érdekképviselet létrehozására. A legnagyobb felelősség a jogalkotókat terheli, amiért csaknem tíz éve nem változtattak érdemben a törvényen, de felelősség terheli Farkas Flóriánt is, aki - a hatalom sáncai mögött biztonságban érezve magát - nem követelte a módosítást".

Kolláth György alkotmányjogász szerint (Etnikai önkormányzat, Magyar Hírlap, 2003. január 15.) "Csal(l)óköztől visszhangzik az ország. Választási csalást emlegetnek azok, akik félidőben levonultak a pályáról. Csapat ezzel még sehol, sose nyert. Működik a szerecsenmosdatás is: törvényhibáról, össznépi szégyenről értekeznek ott, ahol nem kívánnak felelőst találni. A baj, a botrány előre látható volt. Aki figyelemmel kísérte a közelmúlt roma politikáját, nem mondhatja, hogy pusztán a törvény mondott csődöt. Végsőkig elfojtott indulatok, szende szűznek maszkírozott, mohó gerillák követelései és akciói, gátlástalan törvénysértések, belterjes mutyik és nagypolitikai sumákolások maradtak következmény nélkül. Úgy indult tíz éve a kisebbségek saját jogú önkormányzatisága, hogy az példát mutat országnak-világnak autonómiából. Aztán fokozatosan kiveszett a pártsemleges, civil és önkormányzati szellem, a hatalom és a pénz megszállott vonzalma maradt. Tényleg mindent vagy semmit alapon mérkőztek meg egymással a nemes küzdő felek január 11-én. Világos, hogy mi jö(hete)tt ki belőle".

Kolláth szerint "ha választási csalás történt, akkor e bűntettért a Btk. 211. § alapján három évig terjedő szabadságvesztés jár. Ilyen például, ha valaki jogosultság nélkül szavaz, jogosulatlanul aláír, hamis adatokat tüntet fel, arra jogosultat a választásban akadályoz, anyagi juttatással befolyásolni törekszik. Minden elképzelhető ugyan, de ilyen súlyú vétket senki sem igazolt, e tárgyban feljelentés nincsen. Sokan tudják, ám kevesen veszik komolyan: nem csak csalni tilos, hanem mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolni sem szabad. Komolyan latolgatni, mi több: bizonyítani azt érdemes a protestálóknak, hogy törvénysértés történt, méghozzá olyan mértékben, hogy az az eredményre számottevő kihatással járt. Általános felvetés, megfoghatatlan hivatkozás, politikai nyilatkozat törvénysértést nem verifikál. Ilyennek számítana, ha en bloc a választások tisztaságát vonnák kétségbe, vagy a választási szervek elfogultságára hivatkoznának. Szabad bizonyítási rend van, tehát szinte bármilyen eszköz alkalmas lehet a jogsértés bizonyítására: videofelvétel, irat, fénykép, jegyzőkönyv, hangszalag stb".

Kolláth szerint "önmagában az, hogy fehér sálat és szegfűt viseltek sokan, nem számít jogellenesnek. Így vagy úgy, a felek élni szoktak a lélektani hadviselés formáival. Izgalmasabb, érdekesebb az a felvetés, hogy (ha tényleg) hiba csúszott a voksok összeszámlálásába. Ez lehetett szerencsétlen baki, ám tudatos manipuláció is. Ennek megítélése azon áll, hogy megfelelő időben és módon jelezték-e a hibát, s azután mit tettek annak korrekciója érdekében. Aki állít, bizonyítani is tartozik. A bíróság a nem konkrét, kellően nem bizonyított, próba-szerencse alapú kifogást elutasítja".

Kolláth szerint "a választási sikernek - e körben is - négy peremfeltétele volna: legyen tiszta és korrekt a cél, társuljon hozzá jó jogi keret, környezet, együtt is működő vetélkedők legyenek a riválisok, végül a hibaelhárítás csatornái, garanciái épek legyenek. Egyikre se mondhatjuk, hogy teljesen megvolt, illetve hiányzott. Mindebből írásom csak egy elemet tekint át. Vitatom, hogy a cigány kisebbség országos önkormányzatának választása a 'roma választás, magyar szégyen' szlogennel leírható - mint a január 13-ai MH-álláspont címében olvashatjuk. Könnyen kap rasszista megbélyegzést, aki bírálni merészel. Mégsem hiszem, hogy az ország(gyűlés) szégyene, ami történt. Itthon szokatlan a több ezer fős, elektori rendszerű, közvetett választás. Pedig roppant demokratikus, hiszen minden érintett labdába rúghat. Nehéz 2-4 ezer embert együtt tartani, de hát nem éppen az ő, 4 évenként egyszer fontos döntésükről van szó? Kinek fontos, ha nekik sem? Azután, miért lenne hiba a tömbösödés? Komolyan gondolja valaki, hogy több ezer ember spontán hullámzása ígéretesebb? A választás módja: technika. Jóra és rosszra egyaránt alkalmas. (...) ezek a közjogi önkormányzatok - tisztelet a kivételnek - monopolhelyzetüknél, befelé fordulásuknál fogva, sok esetben művi úton képződő és működő szervezetek. Hamar elidegenednek választóiktól, hatalmi manírokat vesznek fel, azt keresik, kik jelenthetnek velük szemben nem 'autentikus' konkurenciát. Nem sok jogkör és közpénz összpontosul náluk, de azok nyitott, felelős, közérdekű felhasználása sem mindig tapasztalható. Kevés helyen sikerült a saját jogú kisebbségi önkormányzatnak a közéletben rangos helyet kivívnia, miközben a plurális, önszervező civil sokaság sorvad, hiszen neki még annyi mozgástér, figyelem és támogatás sem jut, mint kiemelt reprezentánsának".

Horváth Aladár szerint (In: Patay Gábor, Szalay Tamás Lajos: Horváth Aladár szerint a romák számára is meg kell teremteni a jóléti rendszerváltást, Népszava, 2003. január 15.) "a demokratikus koalíció példát mutatott abban, hogy miként kell ünnepélyesen, egy rossz választási törvény dacára végigkínlódni a választási procedúrát és demokratikusan megnyerni egy választást. A kínlódást nemcsak az elektorok 'egy akolba terelése' okozta. Farkas Flóriánék tudatos obstrukciója és provokatív fellépése idézte elő a szégyenteljes jeleneteket. Ugyanis a levezető elnökök személyére leadott első szavazás rádöbbentette Farkasékat arra, hogy ezt a választást elbukták. Kiderült, hogy a demokratikus koalíciót 470 fővel többen támogatják. Ettől kezdve fizikailag próbálta megakadályozni, hogy tovább folytatódjék az ülés. Többször előfordult, hogy támogatóival megindult a baloldali szektorok felé és csak az itt ülő emberek nyugalmának köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj. Egy szikra hiányzott ahhoz, hogy tömegverekedésbe torkoljon az OCÖ választás. Ezért egyedül Farkas Flóriánt terheli a felelősség. Felajánlottam Farkas Flóriánnak, hogy adjanak ők is és mi is két-két elnökjelöltet, és a négy levezető elnököt együtt válasszuk meg, hogy folytatódhasson az ülés. Ám egyórás gondolkodási idő után tovább folytatta a pankrációt, további óriási károkat okozva ezzel a cigány közélet presztizsének".

Horváth a választás tisztaságát megkérdőjelező vádakkal kapcsolatban elmondta "szükség van arra, hogy a közös politikai csoporthoz tartozó emberek azonos jelképpel különböztessék meg magukat ellenfeleiktől. A fehér sál viselete a cigányoknál egyébként ünnepi szokás és úgy gondoltuk, hogy ezúttal a roma politika öntisztulásának jelképeként viseljük. Mi egy rendszerváltoztató elektori gyűlésre mentünk, és a különállásunkat szerettük volna hangsúlyozni azoktól, akik az eddigi 'basáskodó' cigánypolitikát kívánták folytatni. (...) Négy, illetve nyolc éve a regisztrációkor épphogy megvolt a határozatképességhez szükséges létszám, akkor senki nem figyelte, hogy a szavazások alkalmával határozatképes-e a testület. Tény, hogy a parlamentben folyamatosan vizsgálják a határozatképesség meglétét, de a kisebbségi választási törvény szerint csak a regisztrációkor kell vizsgálni".

Horváth szerint az a vád sem állja meg a helyét, mely szerint "a meghívóként és utazási szelvényként kiküldött sárga szavazólap rossz dátuma miatt körülbelül 400 elektor nem tudott Budapestre utazni" és "ez jobban érintette őket, mint a Pest megyei, illetve budapesti szavazóbázissal rendelkező Demokratikus Roma Koalíciót", mert szerinte "ha mindenki ugyanolyan lapot kapott, akkor az ugyanúgy érintett minket is. Annál is inkább, mert többen vagyunk. Másrészt az elektorok többségét az Országos Választási Iroda szállíttatta fel buszokkal a megyeszékhelyekről, emellett tájékoztatta a közlekedési vállalatokat a dátum elírásáról. Egyébként Budapestnek összesen 110 elektora van, tehát szavazataink 90 százalékát vidékről kaptuk".

Horváth elmondta, hogy első lépéseik egyike az lesz, hogy nyilvánossá teszik az önkormányzat üléseit, illetve megszüntetik "a 24 millió forintos elnöki keretet, amelyet eddig Farkas Flórián saját belátása szerint használhatott fel. A demokratizálás az OCÖ struktúráján belül úgy fog megvalósulni, hogy szétválasztjuk a politikai döntéshozatalt a végrehajtástól. A testület 53 tagja dönt majd minden fontos kérdésben, melyeket a 13 fős operatív csoport hajtja majd végre. Az OCÖ három frakciója az előzetes megállapodások szerint delegálnak tagokat e testületbe, ők pedig szakmák szerint képviselnének egy-egy területet. A jóléti rendszerváltozás lehetősége az OCÖ és a kormányzat együttműködéséből következik. Ez azt jelenti, hogy olyan jogszabályok szülessenek, amelyek általában teszik lehetővé a leszakadó rétegek integrálását a magyar társadalomba. A településektől függő cigány önkormányzati rendszer ugyanis hitelesíti azt a szegregációs nyomást, amely a települési önkormányzatoktól érkezik a romák felé. Újra kell gombolni a mellényt. Véleményem szerint meg kell teremteni a kisebbségi önkormányzatok pénzügyi függetlenségét és világosan körül kell írni azokat a jogi lehetőségeket, amelyek alapján működnek. Szerintem Farkas azért ragaszkodik foggal-körömmel pozíciójához, mert joggal tart a gazdasági átvilágítástól. Információim szerint a zárakat lecserélte és elkezdte a dokumentumokat megsemmisíteni".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695