Magára talált az ellenzék

2003-02-17

A választások óta először januárban talált fogást a kormányon az ellenzék. Néhány sikeres kommunikációs akció, valamint a Fidesz sorainak rendeződése, Orbán Viktor polgári körös kalandjának vége jót tett a párt cselekvőképességének. Az ellenzék magára találásának tartóssága erősen függ attól, hogy meddig tart a kormány kommunikációs tétlensége.


Az új év első hónapja egyértelműen az ellenzéknek kedvezett a belpolitikában. Ennek külső és belső okai vannak. A legfontosabb külső ok, hogy a kormány és a kormánypártok az önkormányzati választások után fokozatosan átengedték a kommunikációs tér jelentős részét az ellenzéknek. Míg az első száznapos program idején a kormány gyakorlatilag korlátlanul irányította és tematizálta a politikát, addig azóta - az európai uniós kampány késlekedése és a "nemzeti közép" politikája által diktált belpolitikai következetlenségek miatt - kommunikációs vákuum keletkezett, amit az ellenzék sikeresen használt ki. Ezzel párhuzamosan mind az MDF-ben, mind a Fideszben - a kongresszusokhoz közeledve - rendeződni látszanak a viszonyok, a belső viszályok elcsitultak, kezd helyreállni a pártok belső hierarchiája. Az MDF-ben Dávid Ibolya stabilizálta pozícióját - Lezsák Sándor és Gémesi György viszszalépett az elnökjelöltségtől -, ám a párt továbbra sem képes a "Fidesszel vagy külön" vitán túlmutató üzeneteket eljuttatni a közvéleménynek.

A Fidesz számára döntő jelentőségű volt, hogy Orbán Viktor sejtetni engedte tavaszi visszatérését a párt élére. A volt kormányfő gyakorlatilag beismerte, hogy a Fideszen kívüli, attól független szervezkedés kudarcot vallott, amikor a polgári körökben aktivizálódott szimpatizánsait a jobboldali pártok valamelyikébe való belépésre szólította fel. Hosszabb távon azonban a polgári körökön keresztül érkezőkből újjászervezheti pártját, megerősítheti saját pozícióját, és új - a pártelnökhöz feltétel nélkül lojális - arcok jelenhetnek meg a Fideszben. Orbán Viktor politikai stílusán januárban nem változtatott: szerepléseinek fő témája a kemény hangú EU-kritika volt, amellyel a radikális, polgári körös szavazókat szólította meg. Habár megszólalásainak mennyisége jelentősen nőtt, a napi politikai vitákban még nem hallatta hangját. Inkább általánosabb, érzelmekre ható üzeneteket küldött saját szavazóinak ("a kormányváltás óta megfogyatkozott a magyarok boldogsága és jövőbe vetett hite", "a polgári-nemzeti érzelmű emberek közössége erősebb, mint valaha"), további szervezkedésre buzdította őket.

A Fidesz esetében januárban volt érzékelhető először a szervezettség és a stratégikus politizálás. Miután a korábbi szétbeszélés helyett nagyjából egységesítette álláspontját az európai uniós csatlakozásról ("Igen, de..."), a pártnak lehetősége nyílt arra, hogy kihasználja a kormányzati EU-kommunikációban uralkodó káoszt, és gyakorlatilag irányítsa a csatlakozással kapcsolatos közbeszédet. Ráadásul jelenleg a Fidesz az a politikai erő, amely a magyar társadalom számára releváns kérdéseket megfogalmazza EU-témában: olyan, a mindennapokat érintő problémákat vet fel, amelyekre sokan várják a választ a kormánytól, de eddig nem kapták meg.

Ez egyben a párt hosszú távú, már a tagság idejére szóló imázsépítésének is része: a Fidesz 2004-től az erősen Brüsszel-kritikus, az uniót belülről támadó és megreformálni akaró párt politikáját képviseli majd. Ezzel a Fidesz már most pozicionálja magát olyan kérdésekben, mint az unió jövője, az agrártámogatási rendszer reformja körül folyó viták stb.

Ugyanakkor a szélsőjobboldal integrálása a pártba komoly vitákat vetít előre az EU-ellenesek és a kritikusan EU-pártiak között (mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy az egyetlen jobboldali napilap szerkesztősége gyakorlatilag már most kettészakadt az igenlők és a nemre szavazók mentén). A brit konzervatív párt éppen az ilyen viták miatt került válságba, és még nem tudni, hogy a Fideszre ezek a viták milyen hatással lesznek hosszú távon.

A Fidesz talpra állását néhány jól szervezett kommunikációs akció is segítette. A miniszterelnök kubai nyaralása kapcsán indított támadássorozatot tankönyvbe illő precizitással vezényelte le a párt még az év legelején. A gyár-és iskolabezárások miatti támadások szintén defenzívába kény-szerítették a kormányt: habár mindkettőre van racionális válasz (erős forint, a gyerekszám csökkenése), az emberek legalapvetőbb félelmeire (a munkahelyem elvesztése, a gyermekem jövője) építő pánikkeltéssel szemben nehéz a védekezés.

A kormány kommunikációjában két területen érzékelhető komoly hiányosság: a már említett EU-kommunikációban, illetve a jövőbe mutató vagy a jelen akut problémáira megoldást kínáló, átfogó programok meghirdetésében. Ez utóbbi probléma a száznapos programok elmúltával vált szembetűnővé. Igaz ugyan, hogy januárban két kezdeményezés is történt: a hónap elején a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését meghirdető Kóródi Mária, a hónap végén pedig a közoktatási reformot és az iskolafelújítási programot intenzíven kommunikáló Magyar Bálint és Hiller István vált hangsúlyos szereplőjévé a politikának. Ezek a nagyszabású modernizációs programok azonban nem állnak össze egységes, jól kommunikálható kormányzati vízióvá. Sőt még az SZDSZ sem tudta kihasználni a liberális vezetésű minisztériumok aktivitását arra, hogy a párt önálló arcát megmutassa.

Habár a kormány jelentős apparátust, temérdek pénzt és elismert személyiségeket (Somody Imre) rendelt az Európai Uniót népszerűsítő kampány mellé, januárban ennek eredménye még egyáltalán nem látszott.HaH Késlekedés, káosz, szervezetlenség - az EU-kommunikációval kapcsolatban ezek a benyomások érték a választópolgárokat. Ráadásul úgy tűnt, mintha az egész kormány a kampányszervezéssel lenne elfoglalva, és másra már nem is jutott volna idő. Mindössze egyetlen, manipulatív jellegű akcióra futotta az év első hónapjában.

Két közvélemény-kutatás jelezte: továbbra is kiemelkedően magas a csatlakozás támogatottsága a részvételüket biztosra ígérő szavazók körében, bár némi csökkenés érzékelhető. Az igenre szavazók aránya tehát még mindig megnyugtatóan magas, ugyanakkor a közvélemény már árnyaltabban ítéli meg az uniós tagságot. Egyre inkább tudatosul a szavazókban, hogy az Európai Unió nem tejjel-mézzel folyó Kánaán, csatlakozásunknak lesznek negatív következményei is. Továbbá a külföldi példák mutatják, hogy a csatlakozási népszavazásokhoz közeledve egyre nő a kormánnyal szembeni protest-szavazók aránya, akik nem is Európáról, hanem inkább saját kormányuk teljesítményéről mondanak véleményt. Ezt a tendenciát használta ki a kormány arra, hogy meghúzza a vészharangot: csökken az EU-csatlakozás támogatottsága!

Ezzel két célt kívánt elérni. Egyrészt mozgósítani kívánta az igennel szavazókat, hiszen a részvételi számok legalább olyan fontosak a népszavazáson, mint az igen szavazatok aránya. Másrészt a támogatottság csökkenése miatt a Fideszt okolhatta, mondván, hogy az ellenzéki párt politikája valójában Európa-ellenes.

Míg az előbbi célt - a pánikkeltést - a média segítségével sikerült elérnie a kormánynak, a Fidesz elleni támadás rosszul megtervezett és rosszul kivitelezett volt. Mindössze egy MSZP-nyilatkozat és egy Fidesz-ellennyilatkozat hangzott el, holott egy ilyen típusú támadás zavarba hozhatta volna a megosztott jobboldalt.

A kormány szempontjából április12-e meghatározó fontosságú. Az alacsony részvétel vagy a nem szavazatok győzelme nyilvánvalóan a kabinet bukását jelentené.

A közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint azonban ennek csekély a valószínűsége. Ugyanakkor nem mindegy, hogy miként győz az igen. Ha a szavazók úgy járulnak az urnák elé, hogy egy sikeres kampányban a kérdéseikre, félelmeikre választ kaptak, tudatában vannak nemcsak a csatlakozás jelentőségének, hanem jelentésének is, akkor a kormány pozíciója stabilizálódhat, visszaszerezheti a kezdeményező szerepet az ellenzéktől (erre ráerősíthet az iraki háború, hiszen válsághelyzetekben az éppen kormányon lévők pozíciója megszilárdul - ahogy ez történt az Orbán-kormány esetében is 2001. szeptember 11. után). Ha a kampány káoszba és kakofóniába fullad, ha a szavazók rossz szájízzel ikszelik be az igent, akkor a kormány pozíciója megrendülhet, és tartóssá válhat az ellenzék megerősödése.

A fő kérdés tehát az, hogy a népszavazás másnapján a kampány vezetői és szervezői kitüntetést vagy selyemzsinórt kapnak-e.


Az Európai Uniós csatlakozás melletti legfontosabb érvek a médiában:

- A trianoni határok problémájára nem létezik más megoldás, mint az EU-hoz történő csatlakozás.
- A csatlakozás lényege nem a pénz, hanem hogy esélyt kaptunk arra: alakítsuk Európa jövőjét az európai nemzetek demokratikus közösségének tagjaként.
- 25 százalékról 55 százalékra sikerült növelni a gazdáknak járó támogatások induló szintjét.
- Az EU nem jött volna létre, ha minden tag azt várja el, hogy többet kapjon, mint amennyit befizet; szó sem esik mostanság arról a tényről, hogy a tagországok közül a nettó befizetők gyorsabban fejlődnek, mint a kasszából hasznot élvezők.

Az Európai Uniós csatlakozással szembeni legfontosabb érvek a médiában:

- Az uniós eurokratáknak sikerült megosztaniuk a csatlakozó országokat, amelyből Magyarország rosszul jött ki.
- A tíz ország számára jóval nagyobb keret állt rendelkezésre, mint amennyit ki tudott harcolni magának.
- A magyar gazdák csak az EU-s gazdáknak járó támogatás 25 százalékát kapják meg, amiből egyenes út vezet majd többségük tönkremeneteléhez és a magyar mezőgazdaság teljes leépüléséhez.
- A hazánkban működő külföldi cégek a csatlakozás után is tovább kaphatják - a magyar életszínvonal rovására - a különböző kedvezményeket.
- A lakosság többsége valószínűleg a csatlakozásnak éppen úgy a vesztese lesz, mint ahogy a rendszerváltás is a többség kárára és a kevesek hasznára történt.

Az Európai Uniós csatlakozással kapcsolatos egyéb érvek a médiában:

- Gazdasági szempontból kifejezetten rossz időszakban csatlakozunk az EU-hoz, amikor olyan kulcsországok, mint Németország gazdasági nehézségekkel küszködnek.
- A közvetlen agrárkifizetéseket leszámítva nincs "ingyenpénz": minden egyes euró elérése érdekében pályázatot kell benyújtani, a közösségi forrásokhoz pedig a hazai büdzséből társfinanszírozó forrást kell találni.
- Az EU-csatlakozás támogatottsága Magyarországon hatvan százalék feletti, de a magyarok kirívóan tudatlanok az EU-val kapcsolatban.
- Minél fejlettebb egy ország, annál kedvezőtlenebb a csatlakozás egyenlege, az Európai Unióban ugyanis alapelv a kiegyenlítésre törekvés.
- Az EU-csatlakozás sikerével kapcsolatban Medgyessy Péter nem az elmúlt tizenkét év, hanem az elmúlt tizennégy év folytonosságát emlegeti, azaz beemeli az uniós narratívába a kommunista rendszer utolsó kormányát is; az akkori kormány "beemelése" a demokratikusan választott kormányok sorába nem más, mint a szocialista rendszer és a demokrácia összemosásának kísérlete.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695