A Magyar Televízió kuratóriumi elnökségének megválasztása

2003-03-06

Vita alakult ki a Fidesz és az MDF között a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségének megválasztása miatt. A Fidesz szerint az MDF lepaktált a szocialistákkal és a szabaddemokratákkal, ezért nem tudtak három jelöltet állítani a testületben. Mivel a házelnök arra kérte az MDF-et, hogy a Fidesz helyett nevezzen meg újabb két kurátort, az is előfordulhat, hogy az alig több mint 20 fős parlamenti frakcióval rendelkező MDF 4, a hétszer nagyobb Fidesznek viszont egyetlenegy kurátora sem lesz az MTV elnökségében.
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint a parlament csak az MSZP és az SZDSZ kurátorjelöltjeiről szavazhatott volna, és azzal, hogy az ellenzéki MDF delegáltjaira is voksolt, törvényértést követett el. A Fidesz azt akarta elérni, hogy a négy ellenzéki pozícióból hármat jelölhessen, az MDF viszont két szakértőt delegált a testületbe. A négy frakció háromszor tárgyalt a négy kuratóriumi helyről, ám nem tudtak megegyezni. A Fidesz szerint az MDF háttérmegállapodást kötött a koalíciós pártokkal. Herényi Károly szerint az MDF csak törvényi kötelezettségének tett eleget azzal, hogy jelölteket állított az MTV kuratóriumi elnökségébe. A politikus elmondta, hogy az MDF-nek ugyanannyi találkozója volt a kormányoldallal, mint a Fidesznek, ezért semmiféle háttéregyeztetésre nem volt szükség. Az MSZP és az SZDSZ is azt állítja, hogy a szavazás törvényes volt, és politikai alkut sem kötöttek a Demokrata Fórummal. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője szerint az előző ciklusban - mint ahogy azt Csurka István, a MIÉP elnöke utólag bevallotta - a csonka testületek megtartása érdekében bizony volt tárgyalás a MIÉP és a Fidesz között. Lendvai úgy véli: a Fidesz csak magából indul ki, ezért feltételez háttéralkukat a tárgyalások mögött.

Összefoglalás

A Magyar Televízió kuratóriumi elnökségének megválasztásával kapcsolatos vélemények:
- az MDF két kurátort szeretne küldeni, a Fidesz viszont a 3:1 arányt tartaná megfelelőnek. A parlamenti arányokat nézve ez jogos követelés, ám ha azt vesszük, hogy négy évvel ezelőtt az akkori kormánypárt kissé álszent módon azt mondta, egyezzenek meg maguk közt az ellenzékiek, akkor e logika szerint most nekik kellene megállapodniuk az MDF-fel
- a magyar demokrácia szégyene a köztelevízió; nincsen elnök, aki legitimálná a működést, a közszolgálati televízió a mindenkori kormányok játékszerévé válik; a kormányok kiéheztetik a televíziót, s a 'pénzinjekcióért' cserébe politikai befolyást kérnek; nem túl "szerencsés", hogy a hírigazgatót minden kormányváltásnál lecserélik; a köztelevízió számára az egyetlen lehetséges kiút az lenne, ha nyilvánosan átvilágítanák az intézményt
- normálisan működő demokráciában akár indokolt is lehetne a Fidesz azon követelése, hogy létszámarányosan osszák meg a kuratóriumi helyeket; az előző négy évben azonban pont ők voltak azok, akik ösztönözték a MIÉP-et, hogy ugyanannyi kurátort akarjanak küldeni, mint az ellenzékiek
- az előző ciklusban miután a liberális baloldal ragaszkodott a parlamenti erőviszonyok szerinti arányokhoz, az akkori házelnök, Áder János úgy foglalt állást, hogy ha az 'ellenzéki' MIÉP és a szociálliberális pártok nem tudnak megegyezni, csak a kormányoldal jelöltjeit terjeszti szavazásra
- ha a Fidesz nem jelöl, és szigorúan a törvényt nézzük, az MDF megteheti, hogy kitölti saját kurátoraival a Fidesz két helyét; ha megteszi, a médiapolitikában élesen szembefordul azzal a párttal, amelyik a hátán vitte be a parlamentbe; ha viszont nem teszi meg, újra csonka kuratóriumi elnöksége lesz a köztévének, kétharmados (4:2) kormánypárti többséggel
- a kuratóriumi elnökség egyébként azon túl, hogy javaslatot tehet a társadalmi delegáltakkal kibővített nagykuratóriumnak a tévéelnök személyére, dönt a köztelevíziót érintő fnntosabb gazdasági ügyekről, nagy értékű szerződésekről; ezek a határozatok jórészt kétharmados többséget igényelnek, az MDF partnerének tett javaslata elvileg azt jelenti, hogy a baloldal a Fidesz megkerülésével érvényesíteni tudja akaratát az MTV-t érintő bármely kérdésben
- Áder és csapata nem bízik az MDF-ben; ha múltkor nincs az éber társadalmi kuratórium, Baló György a Fidesz akarata ellenére az MTV elnöke lett volna; és e példánál jóval nagyobb árnyékot vet a két párt kapcsolatára az együtt töltött négy kormányzati év, s ami azóta történt; jelenleg azonban a Fidesz eszközei korlátozottak a Magyar Demokrata Fórum móresre tanításához; egyrészt azért, mert MDF-en belüli hívei elszigetelődtek, másrészt, mert pillanatnyilag sem korbács, sem mézesmadzag nincs a közelben
- nem törvénytelen, hogy az MDF a Fidesz helyett is jelöl két kurátort, így a nyolcfős testületben négy delegáltja lesz, mert a médiatörvény 55. szakaszának 7. bekezdése mondja ki: ha valamelyik képviselőcsoport a jelölésben nem vesz részt, az adott oldal másik képviselőcsoportja tehet jelölést
- a parlamenti szavazás eredménye jól mutatja, hogy kiskoalícióról lehet beszélni az MSZP, az SZDSZ és az MDF között, hiszen közösen választották meg azt a hat kurátort, akik pillanatnyilag az MTV kuratóriumi elnökségét alkotják
- a hétfőn lefolytatott választási eljárás törvénytelen volt, az így megválasztott kuratórium törvénytelen, annak minden döntése is törvénytelen lesz



Lakner Zoltán politológus szerint (In: A csonka után jöhet a kis kuratórium, Magyar Hírlap, 2003. március 4.) "lehet szidni a médiatörvényt, de a konstrukció lényege az lenne, hogy a pártok meg tudjanak egyezni. Úgy látszik, a konszenzusra képtelenek a felek. Mindenkinek az a célja, hogy minél nagyobb politikai befolyásra tegyen szert a köztelevízióban. Az 1995-ben született médiatörvénnyel csak eltolták a döntés felelősségét, a problémát a szőnyeg alá söpörték, a szemét miatt keletkezett huplikban meg folyton elbotlanak. Az MDF két kurátort szeretne küldeni, a Fidesz viszont a 3:1 arányt tartaná megfelelőnek. A parlamenti arányokat nézve ez jogos követelés, ám ha azt vesszük, hogy négy évvel ezelőtt az akkori kormánypárt kissé álszent módon azt mondta, egyezzenek meg maguk közt az ellenzékiek, akkor e logika szerint most nekik kellene megállapodniuk az MDF-fel".

Sükösd Miklós médiaszociológus szerint (u.o.) "a magyar demokrácia szégyene a köztelevízió. Nincsen elnök, aki legitimálná a működést, a közszolgálati televízió a mindenkori kormányok játékszerévé válik. A kormányok kiéheztetik a televíziót, s a 'pénzinjekcióért' cserébe politikai befolyást kérnek. Az pedig finoman szólva sem szerencsés, hogy a hírigazgatót minden kormányváltásnál lecserélik. A köztelevízió számára az egyetlen lehetséges kiút az lenne, ha nyilvánosan átvilágítanák az intézményt. Közintézményről lévén szó, az adófizetőknek jogukban áll megtudni, mi folyik a háttérben. Nem készülnek magas színvonalú műsorok, a beáramló pénz számolatlanul folyik szét. Az MTV a korrupció melegágya".

Vásárhelyi Mária szociológus szerint (u.o.) "az egész helyzetet nem lehet normális mércével mérni már. Egy torz, szomorú, szánalmas huzavona zajlik. A Fidesznek az az érdeke, hogy továbbra is destabilizálja a helyzetet, megbénítsa az MTV működését. Úgy látszik, hogy az MDF ebben nem partner. Az MSZP és az MDF között látok összejátszást, ami az ügy kimenetele szempontjából nagyon hasznos. Véleményem szerint ugyanis képtelenség, hogy egy ilyen nagy intézménynek ennyi ideig ne legyen elnöke. Talán megint csonka kuratórium lesz, ám ez nem ugyanaz, mint ami volt. Most ugyanis egy ellenzéki párt is képviselteti majd magát. Normálisan működő demokráciában akár indokolt is lehetne a Fidesz azon követelése, hogy létszámarányosan osszák meg a kuratóriumi helyeket. Az előző négy évben azonban pont ők voltak azok, akik ösztönözték a MIÉP-et, hogy ugyanannyi kurátort akarjanak küldeni, mint az ellenzékiek".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Szappanopera, Magyar Hírlap, 2003. március 4.) "ha külföldiek lennénk vagy ideiglenesen itt állomásozó marslakók, akár el is szórakoztathatna minket az abszurd szappanopera, amely a közszolgálati televízió rendbe rakása néven régóta fut. Kiindulópontként ott a rossz s ekképp önkényesen értelmezhető médiatörvény, amely csak arra jó, hogy széttárt karokkal lehet rá hivatkozni: minden baj innen ered. A politikai akaratból leváltott elnököktől kezdve az elnöki jogkörrel felruházott alelnökön át a jelenlegi megbízott elnökig. A civil kurátorok 'pártatlansága', aminek eredményeképpen még egy szakmailag támadhatatlan s a politikai kompromisszumot megtestesítő elnökjelölt is elbukott. A fideszes időkben föltalált s az Alkotmánybíróság gyönge érvelésével megerősített 'csonka kuratórium', melyet - bár erősebb érvrendszerrel - most a szocialisták módosított formában, 'kiskuratóriumként' visznek tovább. De innen ered a közszolgálat pártszolgálattá változtatása, a folyvást eltűnő milliárdok állami 'konszolidálása', a hozzáértő műsorkészítő, illetve technikai személyzet fokozatos kiszorítása, hogy helyüket elfoglalhassák a pártüdvöskék stb. stb. Jó esti mese, hogy a közszolgálati tévé működése nem 'forintosítható'. Kvázi lehetetlen megtudni, hogy a varázsdobozban mi mennyibe kerül, abból tehát bármikor bármennyiért bármilyen nyuszi előhúzható, legyen bár három füle és hat farka. Holott ma már nagyobbacska gyermek is alig akad, aki némi gondolkodás után rá ne jönne, hogy a közszolgálati tévé hol jobban, hol kevésbé a benne működő (időnként a kereskedelmi tévékbe átránduló) párt közeli mogulok spórkasszája. Mindaz, ami az MTV körül pillanatnyilag történik, sajnos csak a szappanopera sokadik epizódja. Pedig ezt a sorozatot ideje lenne már levenni a műsorról. Helyette mondjuk egy a politikai befolyásolástól illő távolságot tartó, a korrekt informálásra a magyar és a globális kultúra értékeire összpontosító, kiadásaival és bevételeivel fillérre elszámoló Közszolgálati Televíziót kéne alapítani végre. És élni hagyni".

Varsányi Gyula szerint (Tévés fügefalevél, Népszabadság, 2003. március 4.) "úgy látszik, lehet másodszor is ugyanabba a folyóba lépni. (...) Így történhet meg most szinte ugyanaz, mint ami négy éve a jobboldali kormányzat idején bekövetkezett a közmédiumokat felügyelő kuratóriumokkal. Hogy a liberális baloldalon ezerszer támadott visszás helyzetet fölidézzük, az volt, hogy az akkor éppen parlamenti pártként működő MIÉP minifrakciója egyszer csak bejelentette: nem egy, hanem két kurátort akar küldeni a közrádió és a két köztévé kuratóriumaiba. Holott az addig szokásos megoldás - a parlamenti erőviszonyokat szem előtt tartva - egy kurátor lett volna, a két nagy párt, a Fidesz és az MSZP két-két, a kisebb FKGP, MDF és SZDSZ egy-egy kurátora mellett (a médiakuratóriumok elnökségeinek legalább nyolc tagból kell állniuk). Igen ám, de a MIÉP - a Fidesszel kialakuló távlatos együttműködés reményében - e váratlan követeléssel akarta elérni, hogy ha nem is a kormányzó oldalon, de legalább a politikai jobboldalon jelölt kurátorok aránya elérje a kétharmadot, a 4x2 kurátort, szemben a baloldal 2x2 kurátorával. Miután a liberális baloldal ragaszkodott a parlamenti erőviszonyok szerinti arányokhoz, az akkori házelnök, Áder János úgy foglalt állást, hogy ha az 'ellenzéki' MIÉP és a szociálliberális pártok nem tudnak megegyezni, csak a kormányoldal jelöltjeit terjeszti szavazásra. Így jöttek létre az úgynevezett csonka kuratóriumok, amelyekről az Alkotmánybíróság azt mondta, bár nem jogszerűek, de mégis jobb így, mintha a közmédiumok felügyelet nélkül maradnak. Hogy ez a politikai kiegyensúlyozatlanság mit jelentett a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vagyoni helyzetét, műsorainak színvonalát, személyzeti politikáját tekintve, azt az elmúlt esztendőkben láthattuk. Tömören szólva, katasztrofális következményekkel járt".

Varsányi szerint "reményeket ébresztett, hogy a választások előtt az utóbb kormányra kerülő pártok nemcsak a kiegyensúlyozottság azonnali helyreállítását ígérték, hanem azt is, később kivonulásra bírják a politikát a kuratóriumokból. E helyett azonban a liberális baloldal a jobboldal korábbi politikai számtanműveleteit ismétli meg. A kormányhatalom birtokában az MSZP és az SZDSZ már nem ragaszkodik a kuratóriumi helyek parlamenti erőviszonyok szerinti elosztásához. Nem három MSZP-s és egy SZDSZ-es kurátort jelöltek, hanem kettőt-kettőt. A Fidesz azonban ragaszkodna a maga három és az MDF egyetlen helyéhez, mert így mindenképpen beleszólhatna a kétharmados döntésekbe, és nem fenyegetné az a veszély, hogy az MDF-kurátorok a kormányoldallal tartva esetleg leszavazzák. Az MDF viszont belement a játékba mondván, ha az SZDSZ két kurátor küldhet, akkor ő is annyit akar. Ha már a Fidesz politikusainak fejében megfordult, a kormányoldalon is gondolhatnak az MDF-el való kétharmados média-együttműködés lehetőségére. Ez azt jelenti, ha minden frakciónak két kurátora van, az MTV-elnök választásakor csak az MDF-fel kellene megegyezni, osztozkodni a vezetői posztokon. Vagyis a liberális baloldal most éppen úgy cicázik az MDF-el, mint a Fidesz tette korábban a MIÉP-pel. Ám ha a Fidesz nem jelöl, és szigorúan a törvényt nézzük, az MDF megteheti, hogy kitölti saját kurátoraival a Fidesz két helyét. Ha megteszi, a médiapolitikában élesen szembefordul azzal a párttal, amelyik a hátán vitte be a parlamentbe. Ha viszont nem teszi meg, újra csonka kuratóriumi elnöksége lesz a köztévének, kétharmados (4:2) kormánypárti többséggel. Amelyben helyet foglal ugyan két ellenzéki kurátor is, de csak fügefalevélként".

Szerető Szabolcs szerint (Minden gyanú felett, Magyar Nemzet, 2003. március 5.) "két dolog árt az MDF-nek: ha jobboldalról támadják, vagy baloldalról dicsérik - ismételgetik a kisebbik ellenzéki párt vezetői. Ha így van, akkor a megszokásból és a jogalkotó szándékának megfelelően máig közszolgálati jelzővel illetett Magyar Televízió (MTV) kuratóriumi elnöksége körüli legújabb belpolitikai botrány aligha tesz jót az MDF-nek. Magatartása ugyanis a hoppon maradt Fidesz soraiból szükségképpen felháborodott, a kormánypártokéból pedig elégedett morajt vált ki. Nincs mit csodálkozni ezen: a parlament hétfőn olyan elnökséget választott, amelyben a kormányoldal négy helyére két-két főt delegált az MSZP és az SZDSZ, míg az ellenzéket csupán a delegálás arányáról a Fidesszel megegyezni nem tudó MDF két jelöltje képviseli. A párt vezetése azonban határozottan cáfolja, hogy az ügyben háttéralkut kötött a koalícióval. így nincs más hátra, el kell fogadnunk, hogy a körülmények szerencsétlen összejátszása és a közszolgálati televízió működéséért érzett felelősség okán kényszerül eme önsorsrontó lépések megtételére az MDF. Értelmetlen azon merengeni, hogy miféle összeesküvés áldozatául esett a kuratórium elnökségéből kiszoruló Fidesz; napnál világosabb, hogy a történet kárvallottja a mohó és az ellenzéki szolidaritást felrúgó társaság hamis színében feltűnő demokrata fórum. Nyilván ez a látszat késztette meggondolatlan cselekedetre a szavazásról kivonuló nagyobbik ellenzéki frakciót, ám azok után, hogy az MDF - már-már önfeláldozó módon - kész az oppozíciónak járó összes helyet a saját delegáltjaival feltölteni, kétség sem férhet a szándék nemességéhez. Még szerencse, hogy Magyarországon a közszolgálati sajtó pártbefolyástól mentes, kiegyensúlyozott működését betonkemény törvényi garanciákkal sikerült körülbástyázni, így csupán elvi jelentősége van annak, hogy a megválasztott, két taggal kiegészítendő testületben nem igazán tükröződik a választók akarata".

Szerető szerint "a 178 parlamenti mandátummal bíró MSZP-t ugyanúgy két delegált képviseli, mint a hússzal rendelkező SZDSZ-t; e példán felbuzdulva próbált hasonlóképpen osztozni a 23 fős MDF-frakció a 164 fős Fidesz-frakcióval. Utóbbi féktelen mohósága miatt most verheti a falba a fejét: hű szövetségese a kényszerhelyzetre és a törvényes működés biztosítására hivatkozva egyedül is kész újabb két tag jelölésével az ellenzéki képviselet ellátására a sok vihart megélt médiatestületben. A kuratóriumi elnökség egyébként azon túl, hogy javaslatot tehet a társadalmi delegáltakkal kibővített nagykuratóriumnak a tévéelnök személyére, dönt a köztelevíziót érintő fnntosabb gazdasági ügyekről, nagy értékű szerződésekről. Ezek a határozatok jórészt kétharmados többséget igényelnek, az MDF partnerének tett javaslata elvileg - hangsúlyozom: elvileg - azt jelenti, hogy a baloldal a Fidesz megkerülésével érvényesíteni tudja akaratát az MTV-t érintő bármely kérdésben. Bár a felületes szemlélőt a mostani eset könnyen megtévesztheti, ilyesfajta alkudozásra az MDF nem hajlandó, így a Fidesz fenntartásai nem indokoltak. Most, hogy az ügy politikai és - a miniszterelnök kedvenc szavával élve - morális vonatkozásait sikerült megnyugtatóan tisztázni, maradt még néhány jogi természetű fenntartás. A médiatörvényt olvasgatva az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy az előző kuratóriumi elnökségnek megszűnt a mandátuma, így nem jelölhetők az új testületbe a korábbi tagok, ahogy azt az MDF és az SZDSZ tette. Ráadásul a törvény szerint az egyes oldalaknak kell jelölniük. Az ilyenfajta kötözködéssel szemben azonban egy volt igazságügyminiszter által vezetett pártnak nyilvánvalóan megfelelő garanciát jelent Újhelyi István és Pető Iván jogérzéke. Aki ezek után is fenntartásokkal szemléli az MDF magatartását, abban vagy túlcsordul a rosszindulat, vagy a szilárd ellenzéki egység megbontására tör".

Tamás Ervin szerint (Móres, Népszabadság, 2003. március 5.) "mivel érdekeik úgy kívánták - 2000-ben -, a fiatal demokraták egy szóval sem tiltakoztak, amikor a MIÉP kivívta magának, hogy a parlamenti erőviszonyokat figyelmen kívül hagyva, pártonként azonos számú személyt lehessen jelölni a két közmédium kuratóriumi elnökségébe. A MIÉP a médiaegyensúlyra hivatkozott, ahogyan most az MDF is ezt teszi, groteszk módon éppen a Fidesz ellenében. Persze némelyik szocialista politikus fejében is megfordult, hogy vissza kellene térni a régi gyakorlathoz, és három tagot jelölni az elnökségbe, egyet hagyva az SZDSZ-nek. Az elképzelés azonban hamar hamvába holt, még a koalíciós feszültség előszobájáig sem ért el - nem úgy a tavaszi választásokon közös listán indult Fidesz és MDF esetében. Először próbáljunk választ találni arra, hogy miért ilyen makacs a Fidesz? Vajon azért, hogy eggyel több hívének adjon szereplési és kenyérkereseti lehetőséget? Aligha. Aminek 2000-ben nem állta útját, azt most azért tartja elfogadhatatlannak, mert semmiben nem óhajt egyenrangú félként részt venni egy minden szempontból gyengébb partnerrel. Az nem az ő világa. Imádja az együttműködést, a közös fellépést, a szoros kooperációt, nem is beszélve az unióról - amíg hozzá képest alárendelt egységek logisztikailag fegyelmezett 'beszállításáról', azaz néhány helyeslő szóról és egyetértő szavazatról van szó".

Tamás úgy véli "a faramuci helyzet kialakulásától tehát alkatilag is idegenkedik a Fidesz - van azonban a kompromisszumhiánynak racionális oka is: Áder és csapata nem bízik az MDF-ben. Ha múltkor nincs az éber társadalmi kuratórium, Baló György a Fidesz akarata ellenére az MTV elnöke lett volna. És e példánál jóval nagyobb árnyékot vet a két párt kapcsolatára az együtt töltött négy kormányzati év, s ami azóta történt. Jelenleg azonban a Fidesz eszközei korlátozottak a Magyar Demokrata Fórum móresre tanításához. Egyrészt azért, mert MDF-en belüli hívei elszigetelődtek, másrészt, mert pillanatnyilag sem korbács, sem mézesmadzag nincs a közelben. Áderék - Orbán Viktor eszmei támogatásával - két dolgot tehetnek: erősíthetik a fórum 'hálátlanságának' képzetét a 'hátunkon vittük be őket a parlamentbe' történettel, illetve valamennyi övékétől eltérő politikai mozzanatot, artikulációt, mondatfoszlányt tagtársaikkal, táborukkal, polgári köreikkel úgy értékeltetnek, mintha az a szocialistákhoz való közeledés és a majdani összeborulás jegyében zajlana.(...) Dávid MDF-je máshogyan politizál, mint a most éppen nagy néppárttá duzzadó Fidesz - és Dávid MDF-je jelenleg nem is tehet mást, mint hogy önálló, de szintén konzervatív utat mutasson annak a potenciális választói rétegnek, amelyik talán öt százalék fölé tornászhatja a pártot. Ez pedig azt jelenti, hogy olyan kérdésekben nem hátrálhat, amelyek e pozíciót veszélyeztetik. Az SZDSZ két kuratóriumi jelöltje maga után húzza az MDF két emberét. Nincs engedmény. Ez nem médiapolitika - ez politika".

Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint (In: Csuhaj Ildikó: Az MDF botrány helyett közszolgálati tévét akar, Népszabadság, 2003. március 5.) nem törvénytelen, hogy az MDF a Fidesz helyett is jelöl két kurátort, így a nyolcfős testületben négy delegáltja lesz, mert "a médiatörvény 55. szakaszának 7. bekezdése mondja ki: ha valamelyik képviselőcsoport a jelölésben nem vesz részt, az adott oldal másik képviselőcsoportja tehet jelölést". Dávid szerint így is törvényes lesz a kuratórium elnöksége, "mivel megfelel a médiatörvénynek és az alkotmánybírósági határozatnak is".

Várnai Iván szerint (Kurátor leszel, katona..., Népszava, 2003. március 5.) "közepes tétbe lefogadtam volna, hogy közszolgálati televízió új kurátorainak megválasztása sem fog simán menni. Nem is ment! Most épp a Fidesz nem tudott dűlőre jutni az MDF-el a négy ellenzéki hely elosztásáról, mert fideszék 3:1-re, emdéefék 2:2-re gondoltak a mérkőzés végeredményeként. Az egészben az a különös, hogy a Fidesznek akár még igaza is lehetne, hiszen az a kifejezés, hogy létszámarányos elosztás létezik a világban, van ahol alkalmazzák is mindenféle vita nélkül. Csakhogy most pontosan azok kiáltanak skandalumot, akik annak idején az éppen hogy létezővé 'varázsolt' MIÉP-frakciót biztosították arról, hogy igenis joga van az ellenzéknek juttatott négy kurátori helyből kettőre, szemben a szocialisták és az SZDSZ egy-egy helyével. Ennyit a parlamenti arányokról és azok figyelembe vételéről. De a mi országunk nem az az ország, ahol avitt jogszabályok megakadályozhatnák a jövőbe vetett hit erősödését, a népért végzett áldozatos tevékenység folytatását. Legutóbb az se volt probléma, hogy a bíróság kimondta: a köztévé kuratóriumi elnökségének négy kormánypárti tagja nem testület, ilyetén módon nem hozhat határozatokat, vagyis nem intézkedhet. Elvileg. Mert az Alkotmánybíróság viszont úgy vélekedett annak idején, hogy a csonka kuratórium még mindig jobb, mintha csonka sincsen.(...) a legszomorúbb az egészben az - a köztelevízió várható, jóllehet mind ügyesebben álcázott további agonizálásán túlmenően -, hogy a jelölési, kuratóriumválasztási processzus kvázi eredménytelensége azt mutatja: a mi demokráciánknak, az ország házában ülő képviselőinknek még van mit tanulniuk abból a tantárgyból, amit csúnya, idegen szóval úgy hívnak, hogy konszenzuskeresés. Ezt egyébként a jelenlegi és a most felnövő kurátornemzedéknek is jószívvel ajánlom figyelmébe".

Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint (In: Csuhaj Ildikó: Az MDF asszisztál az MSZP-nek, Népszabadság, 2003. március 6.) "a Fidesz betartotta a törvényes előírásokat. A törvény egyértelműen egyeztetési kötelezettséget ír elő a kormánypártok oldalán és az ellenzéki oldalon is. A Fidesz mindvégig világosan jelezte, hogy a jelöltállításban részt kíván venni. A tárgyalások azért húzódtak el, mert 2002 nyarán a Fidesz arról állapodott meg a demokrata fórummal, hogy az MTV nyolcfős médiakuratóriumi elnökségébe 3:1 arányban delegálunk tagokat. Az MDF viszont ezt a megállapodást módosítani kívánta. Aztán derült égből villámcsapásként ért bennünket, hogy az MDF - úgy tűnik - az MSZP-vel és az SZDSZ-szel is tárgyalt, s megállapodott. (...) A parlamenti szavazás eredménye jól mutatja, hogy kiskoalícióról lehet beszélni az MSZP, az SZDSZ és az MDF között, hiszen közösen választották meg azt a hat kurátort, akik pillanatnyilag az MTV kuratóriumi elnökségét alkotják.(...) Nem zárom ki, hogy a végén mégis megállapodtunk volna a demokrata fórummal egy 2:2 jelölésről. A kuratórium létszámának emelésében ugyanakkor nem vagyunk érdekeltek, mivel a kurátorok államtitkári jogállással és államtitkári fizetéssel rendelkező személyek. Az MDF-nek lett volna lehetősége arra, hogy kivárja a kormánypárti kurátorok megválasztását, s esetleg tegyen még egy kísérletet a megegyezésre a Fidesszel. De az egyeztetések folytatása sajnos eszük ágában sem volt. (...) Az MDF-nek lett volna lehetősége arra, hogy jelezze: az ellenzéki együttműködés korábbi koalíciós partnerével, választási szövetségesével számára nagyobb jelentőséggel bír, mint hogy legyenek kurátorai. Ha az MDF a jövő héten további két személlyel kiegészíti a kuratóriumot, végképp világossá válik, hogy nem kizárólag az érdekeinek megfelelően jár el, hanem segédkezet nyújt az MSZP-nek és az SZDSZ-nek a köztelevízió kuratóriumának úgymond fidesztelenítéséhez. Ez pedig már politikai döntés.(...) Nincs értelme további egyeztetésnek. Nem politikai, hanem törvényességi szempontból. A hétfőn lefolytatott választási eljárás törvénytelen volt, az így megválasztott kuratórium törvénytelen, annak minden döntése is törvénytelen lesz".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695