Magyarország az EU-csatlakozás előtt (7. rész)

2003-03-18

Magyarország elfogadta az EU pénzügyi ajánlatát. Ezzel véglegessé vált, hogy hazánk - kilenc másik csatlakozni kívánó országgal együtt - az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Medgyessy Péter sikeresnek ítélte a tárgyalásokat és megköszönte az ország népének az uniós felkészülésért tett erőfeszítéseket.
A miniszterelnök szerint nagyon kemény küzdelmekben sikerült elérni az eredményeket, amelyek mindenki számára valamivel jobb feltételeket biztosítanak. A magyar agrárium a tárgyalások nyertese, amely kétszer nagyobb támogatási és fejlesztési forrásokhoz juthat - mondta Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Kovács László külügyminiszter a tárgyalások legfontosabb eredményének tartotta, hogy 2004-től az eredetileg ajánlott 25 százalék helyett a magyar gazdák a nemzeti kiegészítéssel együtt az uniós versenytársaiknak jutó támogatások 55 százalékát kaphatják majd kézhez. Ez évente öt százalékkal fog emelkedni, tehát kilenc helyett hat év alatt hozzák be a hátrányokat a magyar mezőgazdaságban dolgozók. Magyarország ezen kívül 2005-re és 2006-ra összesen 56 millió euró költségvetési kompenzációt is kiharcolt magának.

Összefoglalás

Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozását támogató vélemények:
- nem igaz, hogy komolyabb áremelkedés várható, hiszen a szomszédos és EU-tag Ausztriában például kevesebbet kell fizetnie egy háziasszonynak a hétvégi bevásárláskor, mint nálunk
- a csatlakozás után a kevésbé fejlett EU-tagállamok mindegyikében megkezdődött a keresetek felzárkózása, emelkedésük pedig maga után húzza a nyugdíjakat is
- egyéb körülményeket változatlanoknak tekintve a gazdasági integrációk sokkal előnyösebbek a kis országoknak, mint a nagyoknak. Múltbeli tapasztalatok alapján a nyugat-európai integrációból sokkal többet profitáltak a kiemelkedő világgazdasági nyitottságú, sőt sebezhetőségű kis nemzetgazdaságok, mint a közepes vagy nagy országok

Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozását vagy az EU-csatlakozás kapcsán a kormányt kritizáló vélemények:
- 2004-2006 között 350 milliárd forinttal többet kapunk a szervezettől, mint amennyit befizetünk annak kasszájába; 350 milliárd három évre, nem nagy durranás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a remélt plusz könnyen lehet mínusz is; csak a befizetés tarifája biztos, a támogatásokért folyamodni kell
- ha minden rendben lenne a csatlakozás körül, ha a csatlakozás valóban a nemzet érdekeit szolgálná, akkor már rég lefordították volna és nyilvánosságra hozták volna a koppenhágai megállapodás részleteit, akkor a mezőgazdaság jövőjével foglalkozó titkosított anyag nyilvános lenne, és akkor a média nem kínai nagy falként gátolná meg, hogy a csatlakozás várható problémáit a lakosság megismerhesse
- a koppenhágai tárgyalásokon elfogadott a The Economist nevű brit lap szerint is 'csapnivaló feltételek' miatt a belépés után nem is másod-, de sokadrangú állampolgárok lehetünk csupán

A Fideszt vagy az Orbán-kormányt kritizáló vélemények:
- a Fidesz vezető politikusai az Európai Unióval kapcsolatban kétszínű magatartást tanúsítanak: úgy érvelnek, hogy 'igen, de...'; a szavazólapon azonban nem lehet ilyen választ adni - csak igent, vagy nemet; az 'igen, de...' a Fidesz-vezetők szóhasználatában azt jelenti, hogy nagyon sok embernek rosszabbra fordul majd a sorsa a csatlakozás után; a csatlakozás mellett szóló konkrét érveket nem említik, és arról sem szólnak, hogy mit veszítene az ország, ha kimaradnánk, annál többször tesznek fel álnaiv módon aggódó kérdéseket
- a Fideszhez szorosan kötődő polgári körök és más jobboldali mozgalmak már egyértelműen a csatlakozás ellen kampányolnak. Olyan elképesztő felhívást is megjelentettek, amely szerint azokat a politikusokat, akik Magyarország uniós csatlakozása mellett érvelnek, minél többen jelentsék fel hazaárulásért
- ne tévedjen senki: a volt kormányfő azzal számol és akarja is, hogy áprilisban igent mondjon az ország az EU-tagságra; számára az lenne az ideális, ha alig több mint a szavazók fele voksolna igennel, legyen az arány minél közelebb az ötven százalékhoz, mert ez egyszerre két dolgot jelezne: az őt éltetők komoly erőt képviselnek, és a csatlakozást követő ellentmondások, feszültségek jelentkezésekor simán besöpörheti azt a rokonszenvet, amely annak a politikusnak jár, aki úgy kezdheti majd beszédeit, hogy 'Ugye, megmondtam?
- ha igaz az az állítás, hogy Magyarország azért csatlakozik rosszul az Európai Unióhoz, mert a gazdaság, de különösen a mezőgazdaságszereplői szinte semmit nem tudnak az eljövendő körülményekről, akkor az is igaz, hogy ebben a legnagyobb bűnös bizony a mai magyar ellenzék, merthogy az eljövendő körülmények oroszlánrésze (kb. 99,99 %-a) hajszálpontosan ismerhető volt a 'polgári kormány' idején is



Kovács László, az MSZP elnöke: (Buják Attila: Igen!, 168 Óra, 2003. február 13.) "már korábban feltűnt, hogy amikor Orbán Viktor ellenzékben volt, nem tartotta sem igazán fontosnak, sem sürgősnek az uniós csatlakozást. Az 1998-as választások előtt nem sokkal egyenesen azt állította: lehet, hogy egy későbbi időpontban jobb feltételekkel csatlakozhatunk az unióhoz, mint ha sietünk. Ezt én akkor is hibás feltevésnek tartottam. Az uniós tagság Orbán Viktor számára akkor lett halaszthatatlan, amikor megnyerték a választásokat, és ő lett a miniszterelnök. Attól kezdve néha már szinte agresszívan siettette az unió döntéshozóit: határozzák meg egyértelműen a csatlakozás dátumát. Most, hogy újra ellenzékbe került, ismét kevésbé tekinti időszerűnek a csatlakozást. Ennél is nagyobb baj, hogy a Fidesz vezető politikusai az Európai Unióval kapcsolatban kétszínű magatartást tanúsítanak.(...) Úgy érvelnek, hogy 'igen, de...'. A szavazólapon azonban nem lehet ilyen választ adni - csak igent, vagy nemet. Az 'igen, de...' a Fidesz-vezetők szóhasználatában azt jelenti, hogy nagyon sok embernek rosszabbra fordul majd a sorsa a csatlakozás után. A csatlakozás mellett szóló konkrét érveket nem említik, és arról sem szólnak, hogy mit veszítene az ország, ha kimaradnánk. Annál többször tesznek fel álnaiv módon aggódó kérdéseket. Mi lesz az árakkal, a bérekkel és a nyugdíjakkal, mi lesz a mezőgazdasággal? Miközben pontosan tudják, hogy nem várható komolyabb áremelkedés, hiszen a szomszédos és EU-tag Ausztriában például kevesebbet kell fizetnie egy háziasszonynak a hétvégi bevásárláskor, mint nálunk. Azt is tudniuk kell, hogy a csatlakozás után a kevésbé fejlett EU-tagállamok mindegyikében megkezdődött a keresetek felzárkózása, emelkedésük pedig maga után húzza a nyugdíjakat is. Amit a Fidesz politikusai tesznek, azt nem tájékozatlanságból csinálják, hanem azért, hogy elbizonytalanítsák az embereket, érdemes-e igennel szavazniuk. Persze számolnak azzal, hogy az igen szavazatok így is többségben lesznek, de jól jönne nekik a kormányellenes érveléshez, ha viszonylag csekély lenne a többség".

Kovács szerint "a Fideszhez szorosan kötődő polgári körök és más jobboldali mozgalmak már egyértelműen a csatlakozás ellen kampányolnak. Olyan elképesztő felhívást is megjelentettek, amely szerint azokat a politikusokat, akik Magyarország uniós csatlakozása mellett érvelnek, minél többen jelentsék fel hazaárulásért".

Tamás Ervin: (Igenek, nemek, talánok, Népszabadság, 2003. február 15.) "Mi lehet a mozgatórugója Orbán Viktor viselkedésének? Mi történhetett vele néhány hónap alatt, hiszen a tagságig tartó út kétharmadát ő tette meg, a 31 fejezetből 22-őt az ő kormánya zárt le? 2001 nyarán még annak örült, hogy minden párt nagy sikerként értékelte a nizzai csúcsot, 'és megadta a lehetőséget ahhoz, hogy az abban foglalt lehetőségeket ki is aknázhassuk, hogy a legfontosabb kérdésekben támogattak, és ott, ahol egyébként nem értettek egyet azzal, hogy kompromisszumot kellene kötni, elfogadták, hogy a kormánynak az a dolga, hogy az egész ország számára ésszerű megoldásokat érjen el'. Mára az unióhoz csatlakozást kritika nélkül pártolók Orbán számára moszkovitákból brüsszelitákká alakultak, akik ismét valamiféle alattvalói státusba süllyesztenék a nemzetet, a koppenhágai alkut pedig a megalkuvás tipikus példájaként említi, holott tény, hogy a sarokszámok 2002 elejétől ismertek voltak, és a tárgyalások utolsó harmada a pénzek elosztásán és az agrárkvóták keretszámain zajló kemény és az utolsó pillanatig tartó vitájával telt el. Az is tény, hogy 2004 és 2006 között az EU-val szemben Magyarország 1,38 milliárd eurós pozitív szaldóra számíthat".

Tamás szerint "ne tévedjen senki: a volt kormányfő azzal számol és akarja is, hogy áprilisban igent mondjon az ország az EU-tagságra. Azt viszont nagyon nem szeretné, ha mindezt úgy tenné, mint 1997-ben, a NATO-belépéskor tette: igaz 41 százalékos részvétel mellett, de 85 százalékos többséggel. Számára az lenne az ideális, ha alig több mint a szavazók fele voksolna igennel. Legyen az arány minél közelebb az ötven százalékhoz, mert ez egyszerre két dolgot jelezne: az őt éltetők komoly erőt képviselnek, és a csatlakozást követő ellentmondások, feszültségek jelentkezésekor simán besöpörheti azt a rokonszenvet, amely annak a politikusnak jár, aki úgy kezdheti majd beszédeit, hogy 'Ugye, megmondtam?'".

O. Horváth György: (Paraszti hivatalok, Magyar Hírlap, 2003. február 19.) "Szerintem nincs itt olyan lemaradás, amit Brüsszelnek szóvá kellene tennie - fogalmazta meg véleményét Orbán Viktor leköszönt kormányfő jó egy hete a közszolgálati rádiónak adott interjújában. Hozzátette, hogy anno a kormányüléseken rendre felmerült a kérdés, vajon milyen ütemben fejlesszék a hazai intézményrendszert, s úgy döntöttek, hogy sok esetben felesleges a sietség. Aztán emlékeznünk kell arra, hogy Orbán mostanában hányszor foglalta veretes mondatokba a gazdák iránt érzett aggodalmát, mondván, a mai kormány gyenge szerződést kötött Brüsszellel, kevés a kialkudott agrártámogatás. Jövő májusban kiderülhet, hogy a két vélemény nem áll távol egymástól. Kiderülhet, hogy nem lesz behozható az intézmények fejlesztésének lemaradása a csatlakozásig hátralévő 13 hónapban. Akkor aztán baj lesz. Nem lehet majd ugyanis a nagy nehezen kialkudott 25 százaléknyi uniós közvetlen kifizetés mellé adható harmincszázaléknyi magyar forráskiegészítést sem lehívni, sem szétosztani. S ennek két oka is lehet. Elképzelhető, hogy a paraszt nem lesz képes pályázni - mert nem tanulhatta meg -, másrészt, hogy nem lesz működőképes intézményrendszer, amely kiutalja a magyar mezőgazdaságnak szánt pénzeket, ellenőrzi jogosságukat, Brüsszel felé pedig pontos és sokrétű adatszolgáltatást végez. Azért, mert az előző kormány 2002 májusáig szinte egyetlen lépést sem tett. A regisztrációban csupán minden ötödik magyar gazdálkodó szerepelt, az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer nem volt sehol, tavaly nyárelőn csupán a parcellák három százalékát ismerte a nyilvántartás, nem létezett állat- és termelésnyilvántartás sem. A SAPARD Hivatal felállítása és mintegy harmincmilliárd forintnyi uniós támogatás lehívása 2000 helyett a csatlakozók közül utolsóként nálunk, 2002 végén kezdődhetett el. Ahogyan a magyar paraszt felkészítésére sem történt gyakorlatilag semmi. Az ellenzék poszt nélküli vezére most már viszont a jelenlegi kormányt vádolja azzal, hogy tétlen, s azt várja el az állampolgároktól, hogy április 12-én 'EU-tudatlanul' szavazzanak. Orbán hiányolta a világos beszédet és a középtávú programokat. Nos, kormánya négy éven keresztül sértette meg - tegyük hozzá, ezzel a mostani kormány is adós még - az 1997-ben született agrártörvényt, mert nem készített el középtávú agrárstratégiát. És tette ezzel lehetetlenné a kiszámítható gazdálkodást".

O. Horváth szerint "az előző kormánynak úgy sikerült több mint ötszázmilliárd forint agrártámogatást elköltenie, hogy csökkent az ágazat versenyképessége, az átlaghoz képest fokozódott a paraszti jövedelmek elmaradása, s évente tíz-húszezer ember munkahelye szűnt meg. Orbán ma már azonban megoldást is kínál a bajra. Felszólít: Védd a magyart, vedd a magyart! Egyelőre csak az 599-es vonalkódot kell figyelnünk, de nem hagy kétséget a folytatásról sem. Leszögezi: 'azt mondjuk, ne azt nézd, hogy külföldi tulajdonban van-e a cég, vagy nem, úgysem tudod kideríteni, ez majd a következő lépés lesz.' Orbán kérdi, vajon mi lesz a paraszttal, amikor majd a mezőgazdasági termékeknél és élelmiszereknél a vámok eltörlésével az import nyer teret? A válasz egyértelmű: alkalmazkodik aki tud, s több ezer ma még működő atomizált termelő hagy fel a gazdálkodással. Orbán Viktor kormánya írta alá szerződést Brüsszellel - teszem hozzá gyorsan, hogy nagyon helyesen - több tucat uniós agrártermék és élelmiszer liberalizált kereskedelméről. Ma már az uniós termékek előtt szabad a magyar agrárpiacnak jóval több mint a fele, és viszont. Ezért felesleges a riogatás, ahogyan nem reális az élelmiszerek árrobbanásával való fenyegetés sem. Azt sem szabad viszont elhallgatni, ha lesz áldozatokkal megterhelt ágazat az EU-tagság első éveiben - úgy 2006 körül -, az éppen a mezőgazdaság lesz. Akkor Brüsszel a mostani lemaradást remélhetően nem Orbán Viktoron fogja majd számon kérni".

Losoncz Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője szerint (A kis országok és az Európai Unió, Népszava, 2003. február 20.) "egyéb körülményeket változatlanoknak tekintve a gazdasági integrációk sokkal előnyösebbek a kis országoknak, mint a nagyoknak. Múltbeli tapasztalatok alapján a nyugat-európai integrációból sokkal többet profitáltak a kiemelkedő világgazdasági nyitottságú, sőt sebezhetőségű kis nemzetgazdaságok, mint a közepes vagy nagy országok. Gazdasági téren korlátozott erőforrásaik, csekély alkuerejük miatt a kis országok a nagyoknál jóval nagyobb mértékben szorulnak rá az ingrációs ernyő védelmére. Az Európai Unió, illetve jogelődei kis tagállamai külkereskedelmében jóval nagyobb a többi tagországgal lebonyolított, integráción belüli forgalom aránya, mint a nagy nemzetgazdaságokéban. Az integráció az alacsonyabb fejlettségű kis tagállamok (Írország, Portugália, Görögország) szerkezeti korszerűsítéséhez és gazdasági felzárkóztatásához is kiemelkedő mértékben járult hozzá. A tárgyalási alkuerő aszimmetriája miatt a gazdasági integrációra, azon belül a közösségi intézményekre történő támaszkodás jelentősége különösen erőteljesen domborodik ki a kis országok és a transznacionális nagyvállalatok közötti kapcsolatokban. A kis országok nemzetközi összehasonlításban csekély alkuerejét a közösségi intézmények és együttműködési mechanizmusok ellensúlyozhatják. Ugyanakkor az integráción belüli döntésekben a kis országok gazdasági és demográfiai súlyuknál nagyobb mértékben hallathatják hangjukat. Az Európai Unió döntéshozatali rendszerében benne rejlik az a lehetőség, hogy a régi és új kis tagállamok megakadályozzák a többség elképzeléseinek a végrehajtását. Többek között a kis tagállamok integráción belüli alkuerejének a felértékelődését bizonyítja, hogy például Írország az első, 2001 júniusi sikertelen népszavazással megakadályozta a Nizzai Szerződés hatályba lépését, ezáltal bizonytalanságot okozott az Európai Unió bővülésében. Az EU jövőjét illetően nem éppen megnyugtató, hogy a jelenlegi feltételek között kevesebb, mint 4 millió lakosú Írország vagy Észtország megakadályozhatja a 460 milliós Európai Unió várhatóan 2004-2005-ben elkészülő új alkotmányának hatályba lépését".

Losoncz szerint "a nyugat-európai integráció döntéshozatali rendszerében mindig is nagy súlyt kapott a kis országok érdekeinek megfelelő védelme. A legfőbb jogalkotó szervben, az Európai Unió Tanácsában, amelynek rendelkezései a reálgazdasági szférát érintik elsősorban (különös tekintettel az egységes belső piacra, valamint a versenypolitikára és versenyjogra) olyan döntéshozatali rendszer van érvényben, amely többségi szavazás esetén megakadályozza azt, hogy a nagy országok egyoldalúan ráerőltethessék akaratukat a kis tagállamokra. (...) A kis és a nagy országok közötti aszimmetria az Európai Parlamentben is érvényesül az előbbiek javára. Amíg az NSZK-ban vagy az Egyesült Királyságban 800 ezer szavazatra lesz szükség egy európai parlamenti képviselő megválasztására, addig Luxemburgban kevesebb, mint 80 ezerre. Ráadásul a lakosság számától függetlenül mind a 25 tagállamnak joga van biztost delegálni az Európai Bizottságba. Minden biztosnak egy szavazata lesz az ún. bizottsági kollégiumban, amely az Európai Bizottság irányító szerve. A biztosok ugyan közösségi érdekeket képviselhetnek csak, nemzeti érdekeket nem, a kis EU-tagállamok mégis körömszakadtáig ragaszkodnak ahhoz, hogy miden tagállamból legyen egy biztos a Bizottságban. Ez nyilvánvalóan nem függetleníthető attól a ténytől, hogy a kis országok a Bizottságban, mint nemzetek feletti szervben látják jogaik és érdekeik hatékony védelmét, főleg harmadik, kívülálló országokkal szemben".

Losoncz szerint "a közösségi szintű monetáris politikáért felelős Európai Központi Bank legfőbb irányító szervében, a Kormányzótanácsban nem érvényesítették a súlyozott szavazatok elvét. A kis országok jegybankelnökeinek ugyanúgy egy-egy szavazata van, mint a német vagy a francia jegybankelnöknek, országaik lélekszámától és gazdasági potenciáljától függetlenül. Ugyancsak az egy ország egy szavazat elvet alkalmazzák az Európai Unió második pillérjében formálódó, az utóbbi időben egyre erősödő közös kül- és biztonságpolitikában".

Losoncz szerint "Magyarország és a többi tagjelölt a csatlakozási tárgyalásokon a Bizottság és a tagállamok egységes frontjával állt szemben, alkuereje és mozgástere az EU-csatlakozás feltételeink a módosításában minimális volt. A taggá válás után sok területen (így például a külgazdasági politikában) a magyar érdekek képviseletét az Európai Bizottság veszi át. Az Európai Unión belüli ügyekben Magyarország hatékonyan lesz képes érdekeit önállóan is, főként pedig a hasonló adottságú kis országokkal együttműködve képviselni. Az integráción belüli érdekképviselet hatékonysága az Európai Parlamentbe választott magyar képviselők és az Európai Unió Tanácsának munkájában résztvevő magyar miniszterek és más közigazgatási szakemberek munkájától, annak minőségétől függ. Rajtuk az ország szeme".

Ugró Miklós szerint (Nekünk nyolc, Magyar Nemzet, 2003. február 21.) "az MSZP nyolc pontban gyűjtötte össze a belépés mellett szóló érveket. (...) Vegyük sorra a pontokat, nehogy kimaradjunk valamiből. 'Az ország érdekeinek érvényesítésére jobbak az esélyeink, ha azt egy 25 tagállamból álló nagyhatalom részeként tesszük.' Az Európai Parlamentben nem egészen háromszázaléknyi mandátumunk lesz. Tudtommal három százalék még az EU-ban sem jelent többséget, ezért az érdekeink érvényesítésére akkor növekszik az esélyünk, ha a másik 24 tagállam lemond a saját érdekeiről. Ennek csekély a valószínűsége, így feltételezhető, hogy a három százalékunkkal hol az egyik, hol a másik nagyhatalomhoz csapódunk, akik jó esetben egyszer-egyszer hálásak lesznek nekünk. Viszont soha nem felejtik el, ha ellenük szavazunk. Második pont: 'Az ország számára előnyösebb, ha a szervezet tagjaként mi magunk döntünk a minket érintő ügyekről, mintha mások döntenének rólunk, nélkülünk.' No, ezért felesleges belépni az unióba. Ha kívül maradunk, biztos, hogy magunk dönthetünk a saját ügyeinkben. Megértem, hogy a szocialistáknak ez felfoghatatlan, hiszen ők még soha semmiről nem döntöttek önállóan. Az első két pont alapján nem sok biztatót mondhatunk azoknak, akik az ország függetlenségét féltik. 'Magyarország gazdasága esélyt kap a felzárkózásra. 2004-2006 között 350 milliárd forinttal többet kapunk a szervezettől, mint amennyit befizetünk annak kasszájába.' 350 milliárd három évre, nem nagy durranás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a remélt plusz könnyen lehet mínusz is. Csak a befizetés tarifája biztos, a támogatásokért folyamodni kell. A kéregetésben (nevezhetjük érdekérvényesítésnek is) való sikerünk egyben meghatározza a negyedik pont igazságtartalmát. 'Emelkedni fog az életszínvonal. A béremelkedés magával vonzza a nyugdíjakat.' Ha sikerülne mind a 350 milliárd forintnyi többletet megszereznünk, akkor sem várható robbanásszerű életszínvonal-emelkedés. 'Javul az élet minősége' - mondja az ötödik pont. Maradjunk annyiban, hogy változik. A szigorú uniós előírások, szabványok, normák átalakítják hétköznapi életünket. Ezek mélységét, mennyiségét, minőségét nincs szerencsénk ismerni. Hála az MSZP és az SZDSZ felvilágosító kampányának. A hatodik pont szerint 'Felzárkóztatjuk az agráriumot.' Sajátos logika. Ezek szerint, ha a gyengébb negyedannyi támogatást kap, mint az erősebb, akkor nem növekszik közöttük a különbség, hanem csökken, aki lassabban halad, az nem lemarad, hanem felzárkózik. Az oktatásügyre is nagy feladatok várnak abban az unióban. Hetedik pont: 'Az unió hatékonyabban lép fel a szervezett bűnözés, a nemzetközi terrorizmus és a kábítószer terjedése ellen.' Ez igaz, csak az a baj, hogy a bűnözők, a terroristák, a kábítószeresek is hatékonyabbak az unión belül. Sőt, az egész unióban ez a társulat a leghatékonyabb. Végül a nyolcadik pont, mindennek a koronája: 'A csatlakozás másnapjától 24 másik országban telepedhetünk le.' Ez a pont önmagában megér egy külön elemzést, most csak annyit, hogy tudtommal azért akarunk az unióhoz csatlakozni, hogy itthon, magyar földön, a hazánkban boldoguljunk. Az MSZP kampányának végkicsengése szerint ez nem fog sikerülni".

Martonyi János, volt külügyminiszter, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke szerint (In: Megyeri Dávid: Az EU-kételyekkel komolyan kell foglalkozni, Magyar Nemzet, 2003. február 25.) "a Horn-kormány valóban szem előtt tartotta a kontinuitást, és kétségtelenül megvalósult bizonyos mértékű nemzeti egyetértés, s végső soron sikeresen vitte tovább az integrációt. Ennek eredményeként 1998. március 31-én meg is indultak a csatlakozási tárgyalások. Ezek a tárgyalások azonban igen lassan haladtak előre, másfél-két évig alig történt valami. Ekkor mondta azt Orbán Viktor, a polgári kormány miniszterelnöke, hogy Európán kívül is van élet. Miért mondta ezt? Mert így akarta kifejezésre juttatni az elégedetlenségét a tárgyalások lassúsága miatt. Természetesen baloldalról azonnal támadások özöne zúdult rá, pedig az események őt igazolták. A csatlakozási folyamat felgyorsult, s 2001 júniusában Göteborgban valódi áttörés történt, lezártuk a négy szabadság fejezeteit és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket, és megkaptuk az igényelt átmeneti mentességeket. Nem véletlenül mondta Verheugen bővítési főbiztos, hogy ha mi akkor nem alakítunk ki bizonyos megoldásokat, és nem történik meg az áttörés, akkor nincsen 2004-ben bővítés. Az EU-ellenesség vádja egyszerűen nevetséges, s csak azt bizonyítja, hogy az MSZP-SZDSZ milyen mértékben beemelte a külpolitikai és integrációs kérdésekbe is a kampányelemeket, a belpolitikai, pártpolitikai megfontolásokat".

Dr. Csath Magdolna szerint (Felejtsük el Koppenhágát - legalábbis a népszavazásig!?, Magyar Fórum, 2003. február 27.) "felejtsük el Koppenhágát - legalábbis a népszavazásig!? Ezzel a képtelen ötlettel állt elő Jürgen Köppen, az Európai Bizottság hazánkba küldött képviselője. Érdekes tanács! Felejtsük el azt a koppenhágai megegyezést, aminek részleteit a mai napig nem ismerhettük meg? Töröljük ki a fejünkből azt a gyanút, hogy a koppenhágai megegyezés alapján a mezőgazdaság jövőjéről készült 30 oldalas kormányanyagot - valószínűleg nem véletlenül - minősítették 'nem publikusnak', vagyis - magyarul - titkosították. Nyilvánvaló, hogy a titkosítás legalább a népszavazásig tart majd, utána ugyanis úgyis minden kiderül. Csak addig ne tudjuk meg, mibe viszi bele az országot a kormány! Erre utal Köppen figyelmeztetése is. Ha pedig a nemzet - félrevezetetten és tudatlanul - igent mond a népszavazáson, akkor a belépést erőltetőknek már nyert ügye van: ugyanis, ha már egyszer belül leszünk, hiába tudjuk meg az igazat, hiába nyílik ki a szemünk, késő lesz! Kifelé ugyanis nem vezet út: ebből a közösségből kilépni nem lehet. Éppen úgy, mint a KGST idején. Az egész rendszernek kell darabokra hullania ahhoz, hogy tagjai újra függetlenek lehessenek. Erről azonban egyetlen EU-s politikus sem beszél. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a titkolódzás közös érdek: az EU sem bánja, hogy a magyar lakosság nem tudja, valójában miről is kell szavaznia. A magyar politikusok pedig a mi pénzünkből hazugságözönnel borítják be az országot az EU várható szépségeiről".

Csath szerint "ha minden rendben lenne a csatlakozás körül, ha a csatlakozás valóban a nemzet érdekeit szolgálná, akkor már rég lefordították volna és nyilvánosságra hozták volna a koppenhágai megállapodás részleteit, akkor a mezőgazdaság jövőjével foglalkozó titkosított anyag nyilvános lenne, és akkor a média nem kínai nagy falként gátolná meg, hogy a csatlakozás várható problémáit a lakosság megismerhesse. Azt is tudjuk, hogy már elkészült a csatlakozási szerződés és - ismét titokban, a lakosság tájékoztatása nélkül - a kormány már alá is írta. Ennek az állítólagosan 6000 oldalas szerződésnek csak március második felében lesz kész a magyar fordítása. Akkor viszont mekkora cinizmus, az emberek milyen mértékű semmibevétele az, hogy rá néhány napra már szavazni is kell a belépésről? Azt is hallottuk, hogy amikor majd március második felében végre elkészül Brüsszelben a magyar fordítás, akkor is csak egy rövidített változata, és csak az interneten lesz elérhető. Ez egyszerűen a demokrácia tökéletes megcsúfolása! Ugyanis tudjuk, hogy a magyar lakosság maximum 10 százalékának van internet-hozzáférése, de ebben benne vannak a cégek és az intézmények is! Egyértelmű és nyilvánvaló tehát, hogy a népszavazásig a kormány - Brüsszellel karöltve - tudatosan sötétben akarja tartani a lakosságot: az igazság helyett csak kampányanyaggal akarja teletömni a fejét, hogy ne tudjon gondolkodni! Erre utal Jürgen Köppen tanácsa is!"

Csath szerint "Kovács László pártelnök és külügyminiszter előnylistáján eddig három fő tétel szerepelt: a külföldi munkavállalás lehetősége, a diákoknak a külföldi tanulás lehetősége és az Európa jövőjébe való beleszólási lehetőség. Ehhez a listához újabban még két tétel csatlakozott: a letelepedési lehetőség, illetve az, hogy 'nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megengedhessük magunknak azt, hogy ne lépjünk be'. Nézzük egyenként ezeket az érveket. Az első egyszerűen nem igaz. Állást ugyanis magyar ember az EU hozzánk közel lévő országaiban a belépés után még hét évig - a magyar kormány korábbi beleegyezése alapján - nem vállalhat. Viszont ha belépünk az EU-ba, akkor hozzánk bárki és bármilyen munkára bejöhet. Ugyanis a magyar kormány ebbe is beleegyezett. Ennek várható következményei beláthatatlanok lehetnek! Nem igaz az az érvelés, hogy az alacsonyabb magyar bérek nem vonzzák a nyugat-európai munkaerőt. Hiszen egyrészt ha nincs munka, akkor a kevesebbet fizető is jobb, mint a semmilyen. Az EU gazdasága pedig már egy ideje stagnál, és a gazdasági nehézségek gyors megoldására nincs esély. Ez már megmutatkozik a munkanélküliség növekedésében is. (...) az EU-ba lépésünk után nem lesz jogunk megállítani az EU-ból esetleg beözönlő és nálunk szerencsét próbálni akaró embereket. Azok minden további nélkül elvehetik a magyar emberek munkalehetőségeit, miközben a magyaroknak meg lesz tiltva, hogy az EU-s országok többségében állást keressenek és vállaljanak. A második 'lehetőség' szintén nem valódi lehetőség. Először is a diákok már ma is részt vehetnek különböző csereprogramokban. Ez tehát nem a belépés után megnyíló lehetőség. Sokkal többen pedig a belépés után sem tudnak majd külföldön tanulni, mint most, hiszen - mint tudjuk - ez anyagi kérdés is'.

Csath szerint "a harmadik Kovács-érv a belépés mellett az Európa jövőjének alakításában való részvételi lehetőségünk. Ezzel az érvvel még több probléma van, mint az első kettővel. Befolyásolásunk minősége ugyanis először is a 'befolyásoló' politikusok minőségétől és értékrendjétől függ. A jelenlegi helyzetben elég két példát említeni arra, hogy ez a minőség és értékrend mit jelent a gyakorlatban. Nem kell ugyanis másra gondolnunk, mint a sikertelen koppenhágai tárgyalásokra és a Medgyessy Péter által aláírt, az Irak elleni háború mellett kiálló levélre. A koppenhágai tárgyalások megmutatták, hogy a jelenlegi kormány - minősége, értékrendje és egyéb jellemzői folytán - képtelen volt a magyar érdekek megfelelő érvényesítésére. Ehelyett viszont sikeresen kiharcolt két többletpolitikusi állást, havi 2 millióért, ezenkívül pedig azt, hogy a belépés után is adhassunk kedvezményt a külföldi cégeknek. A Medgyessy Péter által aláírt levél pedig nem Európa építéséhez, hanem éppen hogy annak szétzilálásához járult hozzá. (...) nézzük a listára frissiben felkerült további két érvet. Az első az, hogy ha akarunk, akkor akár ki is települhetünk. Azonkívül, hogy ez egyszerűen nevetséges kijelentés, hiszen ha hét évig nem vállalhatunk munkát, akkor ki és hogyan is tud innen kitelepülni? A másik kérdés viszont az, hogy egyébként miért kellene kitelepülnünk? Miért előny az a nemzetnek, ha fiai és leányai 'kitelepülnek'? És kiket szeretne a külügyminiszter úr a helyünkre telepíteni? Végül a második érv a belépés mellett pedig egyszerűen felháborító. Mi az, hogy 'nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megengedhessük magunknak a kívülmaradást'? Először is: miért is nem vagyunk mi magyarok elég gazdagok? Hová kerültek az értékeink az elmúlt években? Ki adósította el az országot, és mely kormányhoz fűződik a legértelmetlenebb és legértékvesztőbb privatizáció, a közüzemek értéken aluli elherdálása? Mely párt volt ebben az országban hatalmon a rendszerváltás előtt, és azóta is összesen immár ötödik éve? Akkor kik is tehettek volna a legtöbbet azért, hogy ne legyünk szegények? (...) a koppenhágai tárgyalásokon elfogadott a The Economist nevű brit lap szerint is 'csapnivaló feltételek' miatt a belépés után nem is másod-, de sokadrangú állampolgárok lehetünk csupán. Ezek miatt a feltételek miatt várhatóan 500 ezer gazda válik munkanélkülivé, és ki tudja, hány kis- és közepes vállalkozó megy majd tönkre".

Szanyi Tibor, a FVM politikai államtitkára szerint (Európából nézve, Népszava, 2003. február 27.) "Európa a mind nagyobb, elmélyültebb egység felé halad.Az orbánista központú magyar jobboldal ezenközben a magyar történelem egyik legrandább műveletére készül, amit aznevezhetünk eu-szeparatizmusnak. Magyarul: háttal Európának, következésképpen arccal a Balkán felé! (...) nem tévedtem, amikora 'polgári kormányról' még regnálásuk idejénezt állítottam: valójában nem akarják az ország EU csatlakozását! A szeparatizmus híveinek fidesznyi szekciója persze - mint mindig - ezúttalis kétarcú. Csatlakozási politikájuk lényege: egy szösszenetnyi 'igen', majd hosszas kifejtése annak, hogy 'hát...', 'habár...' és 'noha...'. Még hosszabban viszont arról szeretnek beszélni, hogy valójában miért 'nem'! Legjobb esetben arról szónokolnak, hogy a kormány rossz megállapodást kötött, megfeledkezve arról az'apróságról', hogy a tárgyalási fejezetek döntőhányadát ők zárták le, beleértve a roppant összetettnek mondott mezőgazdasági fejezet technikai részét is. Más szavakkal: az EU agrárszabályozásába ők nyugodtak bele, a Közös Mezőgazdasági Politika átvételét ők szentesítették. Amúgy nem tették rosszul. Mert máshogy nem is lehet csatlakozni. Van persze egy további aspektus is. A pénz. Ha igaz az az állítás, hogy Magyarország azért csatlakozik rosszul az Európai Unióhoz, mert bizonyos más tagjelöltek abszolute, avagy fajlagosan több pénzt kapnak, mint mi, akkor pl. az alapító Németországnak már rég hanyatt-homlok ki kellett volna menekülnie a szervezetből, hiszen nemhogy nem kap különösebben pénzt a közös kasszából, hanem egyenesen az összkassza egynegyedét fizeti be! Sőt, akkor a mai 15-ökből 11 tagállam is rosszul csatlakozott, merthogy ennyien vannak a nettó befizetők. Tisztelettel kérem tehát a magyar politikai elittől, hogy sürgősen vegyük le a napirendről ez ilyen jellegű pénzügyi méricskélést, ugyanis az EU-val történt költségvetési egyezségünk nem valami szabadfogású adok-kapokon alapszik, hanem a gazdasági állapotunk objektív figyelembevételén".

Szanyi úgy véli "ha igaz az az állítás, hogy Magyarország azért csatlakozik rosszul az Európai Unióhoz, mert a kvótás mezőgazdasági termékeket előállítóhazai gazdák a nyugati mértékeknek csak 25(+30!) százalékát kitevő jövedelempótló közvetlen fizetséget kapnak, akkor a többi 9 tagjelölt is nyilván ugyanilyen rosszul csatlakozik, merthogy ugyanezen feltételek igazak mindahányunkra. Ezek szerint 15+10 kormány téved egy hatalmasat, s az európai igazságszinte egyedül a magyar ellenzék kezében van. Hát nem! A 25 (+30!) %-os mérték ugyanis abból indul ki, hogy a keleti országokban nagyon olcsó a föld, akár vásárolva, akár bérelve, vagyis e téren jóval alacsonyabbak a költségek. Más szavakkal: kevesebb jövedelem-kiegészítés indokolt a közösségi kasszából".

Szanyi szerint "ha igaz az az állítás, hogy Magyarország azért csatlakozik rosszul az Európai Unióhoz, mert a gazdaság, de különösen a mezőgazdaságszereplői szinte semmit nem tudnak az eljövendő körülményekről, akkor az is igaz, hogy ebben a legnagyobb bűnös bizony a mai magyar ellenzék, merthogy az eljövendő körülmények oroszlánrésze (kb. 99,99 %-a) hajszálpontosan ismerhető volt a 'polgári kormány' idején is, t.i. az EU jogrendje szinte semmit nem változott az elmúlt 9 hónapban. Ha kevés a tájékoztatás, azt a keveset is az MSZP-SZDSZ kormány biztosította!"

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695