Mit jelent a háború a magyar belpolitikában?

Az iraki háború kérdése ugyanúgy megosztotta a pártokat, mint bármelyik más belpolitikai ügy. A kormány a biztonságérzetet próbálja növelni, a Fidesz pedig a békepártiak döntő többségére alapozza véleményét. Háborúban általában megerősödik a társadalom kormányzat felé mutatott bizalma, a szélsőségesen szembenálló vélemények miatt azonban a konfliktus belpolitikai hatásai egyelőre nehezen kiszámíthatóak.

HÍR: Március 20-án hajnalban elkezdődött az iraki háború. A magyar kormány beszámolója szerint megtették a szükséges védelmi intézkedéseket, megerősítették a stratégiai fontosságú intézmények védelmét. A kabinet szerint Magyarország nem áll hadban Irakkal, mivel nem küldött katonákat a háborús térségbe és nem is fog. Az Egyesült Államok kérése ellenére a kormány nem utasította ki az iraki diplomatákat Magyarországról. Ezzel szemben a Fidesz-MPP azzal támadja a kormányt, hogy Magyarország - a kormány háborúpártisága miatt - hadviselő féllé vált. A párt felszólította a kabinetet, hogy "lépjen ki a háborús koalícióból". Az SZDSZ a nemzeti konszenzus újbóli megteremtését szorgalmazza külpolitikai kérdésekben. Az MDF reményét fejezte ki, hogy Magyarország veszélyeztetettsége nem nő a fegyveres konfliktus miatt.

ELEMZÉS: Csaknem napra pontosan 4 évvel a NATO jugoszláviai fegyveres intervenciója után, Magyarország a szövetség tagjaként másodszor került - közvetve - háborús helyzetbe. A kormánypártok és az ellenzék fegyveres válságok idején folytatott kommunikációja kísértetiesen hasonlít egymásra attól függetlenül, hogy mely pártok kerültek kormányzati, és melyek ellenzéki pozícióba.

1998-ban az Országgyűlés pártjai - a MIÉP kivételével - megszavazták a NATO jugoszláviai akcióinak elősegítése érdekében a korlátlan légtérátengedést. 1999 márciusában az alig néhány napja NATO-tag Magyarország egy fegyveres konfliktus résztvevőjévé vált, mint NATO-szövetséges, egyben mint a megtámadott ország közvetlen szomszédja. Orbán Viktor miniszterelnök az ENSZ-felhatalmazás nélküli jugoszláviai akció jogosságát nem vonta kétségbe, mondván, meg kell állítani a Koszovóban zajló embertelenségeket. Májusban az MSZP képviselői már azt kezdeményezték, hogy a "korlátlan" szó kerüljön ki az országgyűlési határozatból, Kovács László MSZP-elnök pedig a háborúskodás helyett a politikai megoldás szükségességére hívta fel a figyelmet. A kormánypárti Fidesz ekkor óva intette a szocialistákat attól, hogy belpolitikai célokra használják fel a szituációt.

A szeptember 11-i terrortámadást követően az MSZP és az SZDSZ hozzájárult a légtérátengedéshez. Jánosi György, az MSZP választmányi elnöke azonban úgy jellemezte Orbán Viktor miniszterelnököt, mint aki "jóságos kormányzóként vigyáz az országra".

A mostani szituációban a kormányzat igyekszik megfelelni a szövetségesi kötelezettségeknek, az ellenzék pedig békepártiként a társadalom háborúellenességére apellál. A korábbi és a mostani fegyveres konfliktusok, és a körülöttük kialakult helyzetek sokban különböznek egymástól. Belpolitikai viszonylatban leginkább abban, hogy a koszovói válság, illetve szeptember 11-e óta történt Magyarországon egy kormányváltás. Azt láthatjuk, hogy amit korábban a Fidesz tett, azt a politikát képviselik a mostani kormánypártok, míg a jelenlegi ellenzék a háború ellen van, igaz, élesebben, mint 1999-ben vagy 2001-ben a baloldal. Elvi politizálásról Magyarországon kül-, illetve biztonságpolitikai ügyekben sem beszélhetünk, pedig éppen az ilyen jellegű esetekben merül fel leginkább a politikusok és a pártok felelőssége. Az elvi politizálásra ezzel szemben máshol akad példa. Nagy-Britanniában a jelenlegi ellenzéki Konzervatív Párt a második világháború óta hagyományosan a brit-amerikai kapcsolatok elsőbbségét hangsúlyozza és most sem foglalt állást ezzel ellentétesen, így támogatta az iraki beavatkozást. A munkáspárti frakcióvezető, egykori külügyminiszter Robin Cook azonban nem ért egyet a háborúval, így inkább lemondott posztjáról, noha a brit részvétel elsőszámú harcosa miniszterelnöke, Tony Blair.

Az iraki helyzet kapcsán a háború támogatása, illetve ellenzése mellett jogi vitát is folytat a kormány és a legnagyobb ellenzéki párt, nemzetközi jogászok véleményével alátámasztva hangoztatják álláspontjukat. Ennek ellenére a vita tisztán politikai, a jog nézőpontjai csupán a politika eszközéül szolgálnak. A kormánypártok álláspontja szerint Magyarország nem hadviselő, mivel csupán légterének átengedésével segíti az Irakot támadó országokat. A kormányzat a nyolcak levele óta defenzívában van, mert egyértelműen az amerikai politika támogatójaként emlegeti az ellenzék. A kormányzati kommunikációban ezért a hangsúly hosszabb ideje Európa és az Egyesült Államok összefogásának szükségességén van. A Fidesz úgy véli, a nyolcak levelének aláírásával, a taszári képzés engedélyezésével és az ENSZ-felhatalmazás nélküli intervenció ellenvélemény nélküli "tudomásul vételével" a kormány háborúba sodorta az országot. A Fidesz számára a belpolitikában létkérdés az önálló álláspont megjelenítése, politikai helyzete a támogatottság szempontjából rossz, a társadalom azonban nagy többséggel elutasítja a háborút, így ennek révén növelheti népszerűségét a legnagyobb ellenzéki párt. Krízishelyzetekben a mindenkori kormányzat népszerűvé válik, ha a nyugalmat, a biztonság érzetét tudja sugallni az országnak. Ezt próbálja tenni a Medgyessy-kormány is és ezt próbálja tompítani a Fidesz.

A Fidesz legfőbb érve a kormány ellen, hogy rajta van az úgynevezett "hajlandó országok" listáján, azaz a kormány hibájából Magyarországot szövetségesként tünteti fel az Egyesült Államok egy jogalap nélküli beavatkozásban. A kormány érvelését viszont erősíti, hogy a háborút kormányzati szinten ellenző Franciaország és Németország is átengedte légterét az amerikai-brit koalíciónak, valamint Irak nem tekinti ellenségének hazánkat.

Ha összevetjük a három konfliktust, a koszovói válságot, a szeptember 11-i terrortámadást és az iraki háborút, a belpolitikai hasonlóságok mellett különbségeket is láthatunk annak ellenére, hogy a mindenkori kormánypártok és az ellenzék viselkedése nagyrészt hasonló. 1999-ben friss NATO-tagként a konfliktus közelsége miatt Magyarország biztonsága szempontjából fontos kérdés volt az észak-atlanti szövetség beavatkozása. 2001 szeptemberében pedig az Egyesült Államok iránt érzett általános részvét jellemezte az akkori történéseket. A jelenlegi háború más. Magyarországtól távol van és európai eszkalációja sem várható.

Az iraki háború a magyar külpolitikai viszonyok problémáját is felveti. Az Orbán-kormány négyéves ciklusának végére megromlottak a magyar-amerikai, a magyar-francia és a hagyományosan jó magyar-német kapcsolatok is kormányzati szinten. Medgyessy Péter a kormányváltás után ezen diplomáciai offenzívával igyekezett javítani. A nyolcak levelének aláírása a magyar-amerikai kapcsolatokat tovább javíthatja, míg a konfliktus eltérő megítélése feltehetőleg nem használ Magyarország hagyományos európai kapcsolatainak (Franciaország és Németország), ám a korábbi diplomáciai diskurzus helyreállása miatt feltehetőleg ez nem fog komoly problémát okozni a magyar kormányok számára.

Orbán Viktor nehéz helyzetbe hozta magát háborúellenességével, mert éppen korábbi legfőbb külpolitikai szövetségeseivel került ellentétbe: José Maria Aznar spanyol és Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel, valamint Edmund Stoiber bajor kormányfővel.