Narratívák az Ukrajna elleni orosz háború kapcsán - Befolyásolási taktikák és műveletek a régióban

2022-08-09

Oroszország Ukrajna elleni háborúja új frontot nyitott a dezinformációs és befolyásolási műveletek számára. A háború és annak következményei egyrészt új témákat emeltke a politika és a közbeszéd fókuszába, másrészt teret nyitottak különböző szélsőséges, nacionalista, idegengyűlöleten alapuló és Nyugat-ellenes narratíváknak. Az Ukrajna monitor projekt keretében a Political Capital nemzetközi partnereivel a háborúval kapcsolatos narratívák jelenlétét vizsgálta meg négy országban: Magyarországon, Lengyelországon, Romániában és Szerbiában.

A Political Capital 2022 nyarán három partnével, a GlobalFocus Center (Románia), a Reporters’ Foundation (Lengyelország) és a European Western Balkans (Szerbia) szervezetekkel közösen vizsgálta az orosz-ukrán háború kapcsán a szélsőséges és populista jobboldal, valamint az oroszbarát szereplők által az országainkban terjesztett fő narratívákat az alábbi négy témában:

  • ukranizáció,
  • béke,
  • szankciók és energia,
  • területi revizionizmus.

A projekt során vizsgált témák és rövid elemzések az alábbiakban találhatóak.

1. „Ukranizáció” („Ukranisation”)

A félelem az „ukranizációtól” az orosz-ukrán háború kapcsán több, elsősorban kelet-európai országban is megjelent, bár a fogalom jelentése országonként változik. Míg Lengyelország szélsőjobboldali és oroszbarát csoportjai elsősorban az ukrán kisebbség erősödésétől és a lengyel identitás elmosódásától, addig Romániában az erdélyi magyarság és a „párhuzamos állam” felforgató tevékenységétől tartanak leginkább. Magyarországon inkább a revizionista álmokat éleszti újra az ukrán állam szétesésének víziója, Szerbiában pedig az etnikai konfliktusok balkáni fellángolását látják bele.

Mi az „ukranizáció”?

A kifejezés eredetileg a szovjet politikára utalt, amelynek célja a mai Ukrajna területén élő különböző csoportok és közösségek – néha akár deportálással vagy asszimilációval – történő pacifikálása volt, annak érdekében, hogy az ukrán nyelvet és kultúrát terjesszék az ukrán tagköztársaság területén. A posztszovjet ukrán hatóságok bizonyos mértékig folytatták az etnikai kisebbségekkel szembeni asszimilációs politikát, ami lehetővé tette, hogy a szomszédos országok nacionalistái, köztük Oroszország, Ukrajnát ellenséges „ukranizációs” politika folytatásával vádolják. Az oroszbarát propagandában az ukranizáció kifejezés eredeti jelentése tehát az Ukrajnában az etnikai kisebbségekkel szembeni bánásmódra utal.

Az ukranizáció mint narratíva nemcsak az asszimilációs politikát célozza, hanem az orosz befolyás korlátozására, az ukrán nyelv és kultúra megerősítésére irányuló 2014 utáni politikát is. Ez táplálja azt a narratívát is, miszerint a kisebbségek elnyomása miatt Ukrajna nem méltó a segítségre. Ez a toposz Lengyelországban, Magyarországon, és Romániában is jelen van, nem függetlenül attól, hogy jelentős lengyel, magyar és román diaszpóra él Ukrajnában.

A „ukranizáció” másik jelentése egy a saját állam alapjainak és területi egységének megbontására irányuló belső fenyegetésre utal. Ez a narratíva szinte csak Lengyelországban és Romániában jelenik meg, ott sem egyformán. Míg a szélsőjobboldali és oroszbarát csoportok Lengyelországban elsősorban az ukrán kisebbség erősödésétől és a lengyel identitás elmosódásától, addig Romániában az erdélyi magyarság és a „párhuzamos állam” felforgató tevékenységétől tartanak leginkább.

Magyarország

Az ukranizáció kifejezés a magyar közbeszédből szinte teljesen hiányzik. Ennek ellenére az ehhez a fogalomhoz kapcsolódó és a többi országban elterjedt narratívák Magyarországon is jelen vannak.

  • Ukrajna egy soviniszta ország, amely megérdemli a sorsát”: A narratíva szerint az ukrán állam elnyomta az ország nyugati részén, a kárpátaljai régióban élő magyar kisebbséget, megfosztva őket alapvető, különösen a kulturális jogaiktól, amelyek elsősorban a magyar nyelvű oktatáshoz kapcsolódnak. Így a szélsőjobboldali körökben Ukrajnát „kisebbségellenes" politikája miatt gyakran nevezik „soviniszta államnak", amely „megérdemelte sorsát”, az orosz kisebbség védelme pedig legitim indoka volt Putyin támadásának. A fő ellenség pedig a Nyugat, amely egyrészt támogatta és bátorította Ukrajna „kisebbségellenes” politikáját, másrészt kettős mércét alkalmaz.
  • „Ukrajna területi felbomlása esély Magyarország számára a történelmi területek visszaszerzésére”: A narratíva szerint az ukrán állam felbomlása vagy területi szétesése megnyithatja az utat Magyarország számára, hogy visszaszerezze Kárpátalját.

A teljes elemzés angol nyelven itt érhető el (pdf, 3,14MB): “Ukrainization” in pro-Russian propaganda in Romania, Poland, Serbia and Hungary 

Magyar nyelvű összefoglaló a Political Capital blogján található: Ahány ország, annyi jelentése van – az „ukranizáció” 

2. Békenarratívák

Az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdete óta szinte megkerülhetetlen lett a béke témája. A háború kitörése óta minden országban megjelentek a szélsőséges és a populista jobboldalon is különböző békenarratívák. Romániában, Lengyelországban és Szerbiában elsősorban az Ukrajna elkerülhetetlen vereségével érvelő (defetista) narratíva dominál, amely az első két országban kiegészül a saját nemzeti érdek elsődlegességét hangsúlyozó (egoista) narratívával. Ez utóbbi narratíva játssza a főszerepet Magyarországon is, ami mellett dominánsak az Oroszországot legitimáló narratívák is.  Míg azonban Lengyelországban és Romániában ezeket a békenarratívákat a partvonalbeli szélsőséges és oroszbarát szereplők terjesztik, Magyarországon és Szerbiában a kormányzó erők is.

Általános békenarratívák

A békével kapcsolatban három narratíva van jelen mind a négy országban a szélsőséges és populista jobboldali szereplők körében.

  • Defetista narratíva – Eszerint Ukrajna veresége elkerülhetetlen, ezért a békét minél hamarabb meg kell teremteni. Ez a narratíva gyakran humanitárius érvelés képében jelenik meg: a béke állítólag Ukrajna vagy az ukrán nép érdekét szolgálja.
  • Egoista vagy „nemzeti érdek” narratíva – Eszerint a békét az adott ország (fizikai, gazdasági, szociális) biztonsága érdekében kell a leghamarabb megteremteni, és amíg ez nem történik meg, a nemzeti érdeket leginkább a semlegesség szolgálja.
  • Oroszországot legitimáló narratíva – Eszerint a Kreml szempontjai, követelései jogosak, ezért figyelembe kell őket venni. Ez a narratíva jelenik meg a legritkábban

Romániában és Lengyelországban elsősorban a defetista és egoista narratívák uralják a diskurzust, míg az Oroszországot legitimáló diskurzus gyengébben és leginkább impliciten jelenik meg. Ez valószínűleg az ezekben az országokban jelen levő erősebb oroszellenes és Ukrajna-barát közhangulatból következik. Magyarországon, ahol a hatalom sokkal inkább Kreml-párti, erősebb a legitimációs és az egoista narratíva, de humanista köntösben megjelenik a defetista narratíva is. Szerbiában elsősorban a defetista narratíva domináns.

Magyarország

A háború kezdete óta a kormány kommunikációja szerint a legfőbb „magyar érdek” a béke mielőbbi megteremtése. A Fidesz kommunikációjában a következő béke narratívák jelennek meg:

  • A humanitárius narratíva az emberi életek védelmére összpontosít. Erkölcsi és humanitárius érvelést alkalmaz: a béke fontos a vérontás és az emberi szenvedés megelőzése érdekében.
  • A biztonsági narratíva Magyarország biztonságára fókuszál, hangsúlyozva az ország fizikai és szociális biztonságának fontosságát. Eszerint meg kell őrizni a békét Magyarországon, és Magyarországnak ki kell maradnia a konfliktusból – a háború az ukránok és az oroszok között folyik, és Magyarországnak nem szabad beleavatkoznia.
  • A gazdasági narratíva a háború okozta gazdasági körülményekre és nehézségekre, valamint a Nyugat politikájára fókuszál, különös tekintettel az EU szankciós politikájára, amely a narratíva szerint nem működik, hiszen nekünk jobban fáj, mint Oroszországnak. Ezért véget kell vetni a háborúnak, véget kell vetni az Oroszország elleni gazdasági háborúnak, el kell felejteni a szankciókat, és továbbra is együtt kell működni Oroszországgal Magyarország és Európa energiaszükségletének biztosítása érdekében. A gazdasági narratívának két alnarratívája van:
    • Az egyik alnarratíva a romló gazdasági körülményekre fókuszál: az energiaellátási nehézségekre, Magyarország export- és importpiacainak szűkülésére, a nyersanyagok árának emelkedésére.
    • A másik a gazdasági és társadalmi nehézségeket helyezi a középpontba, hangsúlyozva, hogy a gazdasági problémákat (pl. elszálló energiaárak és infláció, romló forint árfolyam, növekvő költségvetési hiány) kizárólag a háború okozza, ezért mielőbb békét kell teremteni. Ugyanakkor ezek a fejlemények tetemes részben a választások előtti elhibázott gazdaságpolitikából és kormányzati osztogatásból erednek.

Bár a béke hangsúlyozása központi szerepet foglal el a kormány kommunikációjában, arról csak ritkán beszélnek, hogy ezt hogyan kellene elérni: a Kreml által megfogalmazott biztonsági garanciákról történő orosz-amerikai tárgyalások útján, a Kreml igényeinek részleges kielégítésével. A kormány szerint ugyanis az Ukrajnának nyújtott nyugati segítség csak meghosszabbítja a háborút. Ezért is hangoztatja a kormány, hogy egyedül Magyarország áll a béke pártján, és szerintük a legtöbb nyugati állam nem érdekelt annak megteremtésében. Ez az érvelés azonban nem csak a Kreml érvelését legitimálja közvetetten, de az is következik belőle, hogy Ukrajnának területi engedményeket kell tennie Oroszországnak. Továbbá a magyar kormány ezzel elvitatja Ukrajna önálló döntés- és cselekvőképességét, önvédelemhez való jogát, így – végeredményben – szuverenitását.

A kormányközeli médiumok a háború kitörésétől kezdve aktívan terjesztik az orosz agressziót igazoló dezinformációs narratívákat is. Ezeket vagy a hivatalos orosz kommunikációból, vagy a Kreml-barát médiából veszik át. Fókuszukban Amerika, a Nyugat, az EU és a NATO hibáztatása állt, és gyakran közölnek a Kreml által terjesztett összeesküvés-elméleteket is.

A gyakran álhírekben és összeesküvés-elméletekben utazó oroszbarát dezinformációs oldalak is aktívan kommunikálnak a békéről, a Kreml narratívájával összhangban. Eszerint Oroszország a béke híve, a béketárgyalások kezdeményezője, miközben Ukrajna – részben nyugati nyomásra – elzárkózik ettől és fenntartja a háborút.

A teljes elemzés angol nyelven itt érhető el: Toxic Pacifism in Extremist Discourse about the Russia-Ukraine War 

Magyar nyelvű összefoglaló a Political Capital blogján található: Mérgező pacifizmus – békenarratívák az Ukrajna elleni orosz háború kapcsán

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384