Iraki magyar szerepvállalás (2. rész)
2004-05-18
Május 10-én Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke a párt frakcióülésén bejelentette: a Fidesz-MPSZ-nek felül kell vizsgálnia az iraki magyar szerepvállalással kapcsolatos álláspontját, mivel ott emberileg és erkölcsileg vállalhatatlan dolgok történnek. Az ellenzéki politikus szerint, ami ma Irakban zajlik, annak már semmi köze a terrorizmus elleni küzdelemhez, mivel úgy tűnik, az Amerikai Egyesült Államok vezette katonai szövetség nem képes felépíteni az iraki békét, ezért az ENSZ-nek kellene átvenni az irányítást.
Május 10-én Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke a párt frakcióülésén bejelentette: a Fidesz-MPSZ-nek felül kell vizsgálnia az iraki magyar szerepvállalással kapcsolatos álláspontját, mivel ott emberileg és erkölcsileg vállalhatatlan dolgok történnek. Az ellenzéki politikus szerint, ami ma Irakban zajlik, annak már semmi köze a terrorizmus elleni küzdelemhez, mivel úgy tűnik, az Amerikai Egyesült Államok vezette katonai szövetség nem képes felépíteni az iraki békét, ezért az ENSZ-nek kellene átvenni az irányítást. A nagyobbik ellenzéki párt elnökségi ülésén fogja megvitatni a kérdést, és alakítja ki hivatalos álláspontját. Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője felajánlotta pártja részvételét a Fidesz-MPSZ elnökségi ülésén, hogy ismertessék álláspontjukat az iraki magyar szerepvállalással kapcsolatban. Juhász Ferenc, honvédelmi miniszter válaszában egyrészről elítélte az iraki fogoly-kínzást, azonban hangsúlyozta, hogy vannak olyan döntések, amelyeket aláírásgyűjtéssel nem lehet megváltoztatni. A honvédelmi tárca vezetője hangsúlyozta: a Parlament nem az Egyesült Államokat vagy Nagy-Britanniát akarta szolgálni a katonák kiküldésével, hanem a diktatúra és a demokrácia közötti értékválasztásról volt szó. A honvédelmi miniszter leszögezte: Magyarország nem fejezi be 2004. december 31-e előtt az iraki szerepvállalást, ha az ottani hadműveleti helyzetben nem történik változás. Május 11-én Orbán Viktor Fidesz-MPSZ-elnök négypárti egyeztetésre tett javaslatot a magyar katonák iraki szerepvállalása ügyében. A nagyobbik ellenzéki párt elnöke szerint a parlamenti pártoknak közös álláspontot kell kialakítaniuk arról, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök a júniusban George W. Bush amerikai elnökkel tartandó csúcstalálkozón semmiképpen ne járuljon hozzá az Irakban állomásozó magyar kontingens mandátumának meghosszabbításához. A pártelnök elmondta, hogy a Fidesz-MPSZ véleménye szerint a kormányfőnek az amerikai államfőhöz kötött mandátummal kellene utaznia a kérdést illetően. A volt miniszterelnök személyes véleményét megfogalmazva hozzátette: szerinte az lenne a legjobb, ha a katonák minél előbb hazatérnének. Orbán Viktor szerint az lenne a megoldás, ha az Amerikai Egyesült Államok helyett az ENSZ venné át a parancsnokságot Irakban. Kovács László külügyminiszter szerint a kivonulás nem lehet válasz az egyébként elítélendő iraki fogoly-kínzásokra. A külügyi tárca vezetője kijelentette: a magyar katonák tevékenysége az iraki rászoruló emberek megsegítését célozza, nem az amerikai katonáknak, és főleg nem az ilyen szégyenletes bűncselekményt végrehajtó katonáknak tesznek szolgálatot. Kovács László közölte, hogy a Kormány és az MSZP is kész a Fidesz-MPSZ által kezdeményezett négypárti egyeztetésen részt venni, ugyanakkor arra kérte a nagyobbik ellenzéki párt vezető politikusait, hogy ne tegyék kampánytémává az Irakban történteket. Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője Orbán Viktorhoz hasonlóan négypárti egyeztetést, valamint egy közös nyilatkozat kiadását javasolta a kialakult helyzet kapcsán.
Összefoglalás:
A magyar csapatok maradása mellett kiálló vélemény:
Azt hiszem, most - amikor a világ politikusainak szemébe a rémségek láttán megint a 09:11-típusú rettenet költözött - kaptunk egy történelmi alkalmat. Jó lenne, ha a magyar kormány nemcsak az ENSZ iraki szerepvállalását sürgetné, hanem azt is, hogy az ENSZ hívjon létre egy olyan világkonferenciát, amelyik kidolgozhatná azt a minimális tananyagot, aminek elsajátítását minden katonának kötelességévé kell tenni. Mégpedig úgy, hogy a végén afféle homo sapiens minősítő etikai érettségin számoljon be a genfi egyezményről, a háborús jogok és bűnök történetéről és mindenről, ami ehhez kapcsolódik. A tagállamokat rá kellene bírni arra, hogy törvényt hozzanak: ha egy katona úgy kerül háborúba, hogy előtte nem kapott etikai fölkészítést, akkor az elkövetett bűneiért nemcsak ő, hanem a parancsnokai is ugyanolyan büntetést kapjanak, mintha azokat maguk követték volna el. Lehet, hogy egy ilyen ENSZ-egyezmény írott vagy vésett malaszt lenne, de az biztos, hogy soha senki nem hivatkozhatna többé a feletteseire, parancsra, burkolt vagy nyílt utasításra, és talán ez az egy tényező is emberek ezreinek épségét vagy életét menthetné meg.
(Andrassew Iván: A 09:11-típusú rettenet, Népszava, 2004. május 17.)
A magyar csapatkivonást sürgető vélemények:
Amerika a szabad világ szimbóluma és védelmezője volt a kommunizmus igájába taszított tömegek számára. Talán ezért is sorakoztak fel a függetlenségüket nemrégiben visszanyert országok Amerika mögött Irak ügyében is. De ha ez az európai álom meghal, nem sok jövőt jósolhatunk a most újjászülető Európának sem. Sokan szeretnének még hinni ebben az álomban. Hinni abban, itt, Magyarországon is, hogy Európának nem szabad közreműködnie annak az álomnak a legyilkolásában, amelyre saját jövőjét alapozza. Ha másért nem, hát ezért kell azonnal hazahívnunk katonáinkat Irakból.
(Tóth Szabolcs Töhötöm: Foszladozó európai álom, Magyar Nemzet, 2004. május 13.)
Ezek az amerikaiak egy demoralizált tömeg voltak, de most ti ismét katonákat csináltatok belőlük. Méghozzá a legveszélyesebb katonákat: mert mostantól fogva bosszút akarnak állni. Amerikai film volt A halál ötven órája. Le kellene vetíteni azoknak az állatoknak, akik irakiakat kínoznak a bagdadi börtönben... S amíg ők nézik a fiImet, nekünk szépen, csöndben haza kell jönnünk. Hogy ne legyünk tovább részesei egy immorális megszállásnak. Hogy ne mondhassa senki: a magyarok is ott voltak. Ember többé nem vállalhatja azt, ami Irakban történik. Pax Americana: a megszállók vadállati durvasága. Szólalj már meg, tizedes! Mondd, hogy irány hazafelé!
(Bayer Zsolt: Magyar, haza!, Magyar Nemzet, 2004. május 16.)
A demokráciák értékrendszerébe nem fér bele az öncélú szadizmus, és az sem, hogy a megfelelő szervek falaznak.
[...] Az Irakban szolgáló katonai vezetés erre nem készült fel, s most kell szembesülnie azzal, hogy az ellenség bennük van. Elveszítik a háborút, de nem azért, mert nincsenek erőfölényben, hanem mert saját kultúrájuk elvárásainak nem tudnak megfelelni.
[...] Soha nem szimpatizáltam a magyar kormányok amerikai katonai akciókat támogató szervilis magatartásával. Se az Orbán-kormány, se a Medgyessy-kormány nem nekünk tett/tesz jót. Mint politikai elit szerez magának barátságos mosolyt és meleg kézfogást. Egyesek profitálhatnak belőle, de az ország csak kockázatot vállal, míg ha távol tartaná magát, semmiféle retorzióra nem kellene számítanunk. (Nem emiatt jönne kevesebb tőke az országba.) Most a kormányunk álláspontja az volt, hogy akkor vonulunk csak ki, ha vagy olyan kaotikus a helyzet, vagy pedig, ha iraki katonák át tudják venni a magyar feladatok ellátását. Az nem fogalmazódott meg, hogy akkor vonulunk ki, ha az amerikaiakkal kell konfrontálódni. Pedig ezt nálunk kisebb és nagyobb népek egyaránt meg fogják tenni. A baj az, hogy kultúrák közti háborút nem lehet megnyerni, csak a végletekig mérgesíteni. Megtorlásra megtorlás a válasz, foglyok megalázására lefejezés és így tovább. Így aztán lesz ok aggódni, hogy a terroristák már nem csak szimbolikus győzelmet akarnak aratni, hiszen úgy gondolhatják, az őket ért kínzások bármilyen gaztettre feljogosítják őket. Igazából nincs más lehetőség, mint a vereség bevallása és a mielőbbi kivonulás. Minden más forgatókönyv, akárhány meggyőző érvet lehet felsorolni mellettük, beláthatatlan következményeket vonhat maga után.
(Zsolt Péter: Az ellenség bennünk van, Magyar Hírlap, 2004. május 17.)
Egyéb vélemények:
Irak ma más, mint egy éve vagy fél éve volt. Szinte minden megkérdőjeleződött. Ezért a magyar kormány kénytelen újra megfogalmazni, mi a célja Irakban. Az iraki háborút újra kell gondolni, és a leendő lépéseket a realitásokhoz igazítani. Ezt a magyar kormány sem úszhatja meg. A magyar kormány álláspontját a kormány fejétőI kell hallani: ezt most nem bízhatja se a minisztereire, se senki másra. A kormánynak meg kell fogalmaznia, és ki kell mondania, miért tartja változatlanul fontosnak az "iraki szerepvállalást". Ismét és újra. Irak a kampány része, és ez így van rendjén. Háború van. A társadalom megérdemli az őszinte beszédet.
(Makai József: Miért kivonulni? Miért maradni?, Magyar Hírlap, 2004. május 14.)
Hogyan vonulhat ki Amerika egy csapásra Irakból?
- Az ENSZ-ben maximális rugalmasságot kell tanúsítanunk egy új BT-határozat megszületése érdekében. A politikai és biztonsági ügyek irányítását át kell adni a világszervezetnek, s új országokat kell felkérni arra, hogy küldjenek csapatokat. Ha a franciák, és más, hatékony hadsereggel rendelkező európai országok nem hajlandók a részvételre, egyszerűen közölni kell velük: mi a magunk részéről három vagy hat hónap múlva mindenképpen kivonjuk a csapatainkat.
Ez a legrosszabb esetre tartogatott forgatókönyv?
- Lehet, hogy ez lenne a legjobb. A legrosszabb az lenne, hogy maradunk, és megvárjuk, amíg a dolgok még rosszabbra fordulnak.
Nem törne ki Irakban polgárháború, ha az amerikaiak most távoznának?
- Lehet hogy igen, lehet hogy nem. De még ha úgy lenne is, akkor is ki kell vonulnunk.
Ön a The Wall Street Journalnak úgy fogalmazott, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni. Miért nem?
- Mert nincsenek hathatós megoldásaink. Ha valóban amerikai érdekekről lenne szó, a közvélemény is támogatná az erőfeszítést. Most viszont egyedül a radikális arab terrorcsoportok érdekeltek abban, hogy maradjunk. Oszama bin Laden, az irániak, és mások, akik élvezik, hogy mi a vérünkkel fizetünk. Az iraki háború nem szolgálja az amerikai érdekeket. Csökkenti a befolyásunkat. Nem hiszem, hogy összeomlanánk, de sok szövetségest veszítünk.
Furcsa ezt olyantól hallani, aki a Reagan-adminisztrációban viselt igen fontos tisztséget.
- Miért lenne furcsa? Az a furcsa, amit ez a kormányzat tesz. Indokolatlanul kezd háborút, és nem vesz tudomást a nemzetközi jogról. Az Egyesült Államok szövetségeseivel olyan erőt képvisel, hogy Kína, Oroszország és India együtt sem lennének képesek történelmi kihívást intézni ellene. A legnagyobb ránk leselkedő veszély a hozzá nem értő vezetés. Most sajnos ilyen ember van a Fehér Házban.
John Kerry is azt mondja, hogy nem vonulna ki azonnal Irakból.
- Reméljük, hogy meggondolja magát. Van még egy oka annak, hogy miért kellene kivonulnunk. Nincs elég szárazföldi csapatunk ahhoz, hogy ekkora létszámú erőt évekig rotáljunk. Egy éven belül mindenképpen radikális változás tanúi leszünk.
Azok az országok, amelyek az amerikai kérésre csapatokat küldtek a koalícióba rosszul döntöttek?
- Ennek megítélését rájuk bízom. Lehet, hogy pénzügyileg jól jártak.
Ha nem jártak jól pénzügyileg, akkor hibáztak?
- Ezt nekik kell megítélniük. Ez itt mindenesetre Amerika, nem a kommunizmus. Bárki szabadon bírálhatja a kormányt. Pont ez különböztet meg minket minden eddigi birodalomtól. Ha megakadályoznák, hogy az emberek szabadon véleményt nyilváníthassanak, ugyanúgy elbuknánk, mint a többi birodalom.
Az Egyesült Államok hatalmának megőrzéséhez éppen egy vereség járulna hozzá?
- A Közel-Kelet és Afganisztán a világ új Balkánja. Egyedül nem tudjuk stabilizálni, szükségünk van az európai szövetségeseinkre, a japánokra és a kínaiakra. A kivonulásunk Irakból elősegítené a szövetség helyreállítását. Minél előbb történik meg ez meg, annál jobban járunk.
(Horváth Gábor interjúja William Odom nyugalmazott amerikai altábornaggyal, Népszabadság, 2004. május 17.)
A magyar csapatok maradása mellett kiálló vélemény:
Azt hiszem, most - amikor a világ politikusainak szemébe a rémségek láttán megint a 09:11-típusú rettenet költözött - kaptunk egy történelmi alkalmat. Jó lenne, ha a magyar kormány nemcsak az ENSZ iraki szerepvállalását sürgetné, hanem azt is, hogy az ENSZ hívjon létre egy olyan világkonferenciát, amelyik kidolgozhatná azt a minimális tananyagot, aminek elsajátítását minden katonának kötelességévé kell tenni. Mégpedig úgy, hogy a végén afféle homo sapiens minősítő etikai érettségin számoljon be a genfi egyezményről, a háborús jogok és bűnök történetéről és mindenről, ami ehhez kapcsolódik. A tagállamokat rá kellene bírni arra, hogy törvényt hozzanak: ha egy katona úgy kerül háborúba, hogy előtte nem kapott etikai fölkészítést, akkor az elkövetett bűneiért nemcsak ő, hanem a parancsnokai is ugyanolyan büntetést kapjanak, mintha azokat maguk követték volna el. Lehet, hogy egy ilyen ENSZ-egyezmény írott vagy vésett malaszt lenne, de az biztos, hogy soha senki nem hivatkozhatna többé a feletteseire, parancsra, burkolt vagy nyílt utasításra, és talán ez az egy tényező is emberek ezreinek épségét vagy életét menthetné meg.
(Andrassew Iván: A 09:11-típusú rettenet, Népszava, 2004. május 17.)
A magyar csapatkivonást sürgető vélemények:
Amerika a szabad világ szimbóluma és védelmezője volt a kommunizmus igájába taszított tömegek számára. Talán ezért is sorakoztak fel a függetlenségüket nemrégiben visszanyert országok Amerika mögött Irak ügyében is. De ha ez az európai álom meghal, nem sok jövőt jósolhatunk a most újjászülető Európának sem. Sokan szeretnének még hinni ebben az álomban. Hinni abban, itt, Magyarországon is, hogy Európának nem szabad közreműködnie annak az álomnak a legyilkolásában, amelyre saját jövőjét alapozza. Ha másért nem, hát ezért kell azonnal hazahívnunk katonáinkat Irakból.
(Tóth Szabolcs Töhötöm: Foszladozó európai álom, Magyar Nemzet, 2004. május 13.)
Ezek az amerikaiak egy demoralizált tömeg voltak, de most ti ismét katonákat csináltatok belőlük. Méghozzá a legveszélyesebb katonákat: mert mostantól fogva bosszút akarnak állni. Amerikai film volt A halál ötven órája. Le kellene vetíteni azoknak az állatoknak, akik irakiakat kínoznak a bagdadi börtönben... S amíg ők nézik a fiImet, nekünk szépen, csöndben haza kell jönnünk. Hogy ne legyünk tovább részesei egy immorális megszállásnak. Hogy ne mondhassa senki: a magyarok is ott voltak. Ember többé nem vállalhatja azt, ami Irakban történik. Pax Americana: a megszállók vadállati durvasága. Szólalj már meg, tizedes! Mondd, hogy irány hazafelé!
(Bayer Zsolt: Magyar, haza!, Magyar Nemzet, 2004. május 16.)
A demokráciák értékrendszerébe nem fér bele az öncélú szadizmus, és az sem, hogy a megfelelő szervek falaznak.
[...] Az Irakban szolgáló katonai vezetés erre nem készült fel, s most kell szembesülnie azzal, hogy az ellenség bennük van. Elveszítik a háborút, de nem azért, mert nincsenek erőfölényben, hanem mert saját kultúrájuk elvárásainak nem tudnak megfelelni.
[...] Soha nem szimpatizáltam a magyar kormányok amerikai katonai akciókat támogató szervilis magatartásával. Se az Orbán-kormány, se a Medgyessy-kormány nem nekünk tett/tesz jót. Mint politikai elit szerez magának barátságos mosolyt és meleg kézfogást. Egyesek profitálhatnak belőle, de az ország csak kockázatot vállal, míg ha távol tartaná magát, semmiféle retorzióra nem kellene számítanunk. (Nem emiatt jönne kevesebb tőke az országba.) Most a kormányunk álláspontja az volt, hogy akkor vonulunk csak ki, ha vagy olyan kaotikus a helyzet, vagy pedig, ha iraki katonák át tudják venni a magyar feladatok ellátását. Az nem fogalmazódott meg, hogy akkor vonulunk ki, ha az amerikaiakkal kell konfrontálódni. Pedig ezt nálunk kisebb és nagyobb népek egyaránt meg fogják tenni. A baj az, hogy kultúrák közti háborút nem lehet megnyerni, csak a végletekig mérgesíteni. Megtorlásra megtorlás a válasz, foglyok megalázására lefejezés és így tovább. Így aztán lesz ok aggódni, hogy a terroristák már nem csak szimbolikus győzelmet akarnak aratni, hiszen úgy gondolhatják, az őket ért kínzások bármilyen gaztettre feljogosítják őket. Igazából nincs más lehetőség, mint a vereség bevallása és a mielőbbi kivonulás. Minden más forgatókönyv, akárhány meggyőző érvet lehet felsorolni mellettük, beláthatatlan következményeket vonhat maga után.
(Zsolt Péter: Az ellenség bennünk van, Magyar Hírlap, 2004. május 17.)
Egyéb vélemények:
Irak ma más, mint egy éve vagy fél éve volt. Szinte minden megkérdőjeleződött. Ezért a magyar kormány kénytelen újra megfogalmazni, mi a célja Irakban. Az iraki háborút újra kell gondolni, és a leendő lépéseket a realitásokhoz igazítani. Ezt a magyar kormány sem úszhatja meg. A magyar kormány álláspontját a kormány fejétőI kell hallani: ezt most nem bízhatja se a minisztereire, se senki másra. A kormánynak meg kell fogalmaznia, és ki kell mondania, miért tartja változatlanul fontosnak az "iraki szerepvállalást". Ismét és újra. Irak a kampány része, és ez így van rendjén. Háború van. A társadalom megérdemli az őszinte beszédet.
(Makai József: Miért kivonulni? Miért maradni?, Magyar Hírlap, 2004. május 14.)
Hogyan vonulhat ki Amerika egy csapásra Irakból?
- Az ENSZ-ben maximális rugalmasságot kell tanúsítanunk egy új BT-határozat megszületése érdekében. A politikai és biztonsági ügyek irányítását át kell adni a világszervezetnek, s új országokat kell felkérni arra, hogy küldjenek csapatokat. Ha a franciák, és más, hatékony hadsereggel rendelkező európai országok nem hajlandók a részvételre, egyszerűen közölni kell velük: mi a magunk részéről három vagy hat hónap múlva mindenképpen kivonjuk a csapatainkat.
Ez a legrosszabb esetre tartogatott forgatókönyv?
- Lehet, hogy ez lenne a legjobb. A legrosszabb az lenne, hogy maradunk, és megvárjuk, amíg a dolgok még rosszabbra fordulnak.
Nem törne ki Irakban polgárháború, ha az amerikaiak most távoznának?
- Lehet hogy igen, lehet hogy nem. De még ha úgy lenne is, akkor is ki kell vonulnunk.
Ön a The Wall Street Journalnak úgy fogalmazott, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni. Miért nem?
- Mert nincsenek hathatós megoldásaink. Ha valóban amerikai érdekekről lenne szó, a közvélemény is támogatná az erőfeszítést. Most viszont egyedül a radikális arab terrorcsoportok érdekeltek abban, hogy maradjunk. Oszama bin Laden, az irániak, és mások, akik élvezik, hogy mi a vérünkkel fizetünk. Az iraki háború nem szolgálja az amerikai érdekeket. Csökkenti a befolyásunkat. Nem hiszem, hogy összeomlanánk, de sok szövetségest veszítünk.
Furcsa ezt olyantól hallani, aki a Reagan-adminisztrációban viselt igen fontos tisztséget.
- Miért lenne furcsa? Az a furcsa, amit ez a kormányzat tesz. Indokolatlanul kezd háborút, és nem vesz tudomást a nemzetközi jogról. Az Egyesült Államok szövetségeseivel olyan erőt képvisel, hogy Kína, Oroszország és India együtt sem lennének képesek történelmi kihívást intézni ellene. A legnagyobb ránk leselkedő veszély a hozzá nem értő vezetés. Most sajnos ilyen ember van a Fehér Házban.
John Kerry is azt mondja, hogy nem vonulna ki azonnal Irakból.
- Reméljük, hogy meggondolja magát. Van még egy oka annak, hogy miért kellene kivonulnunk. Nincs elég szárazföldi csapatunk ahhoz, hogy ekkora létszámú erőt évekig rotáljunk. Egy éven belül mindenképpen radikális változás tanúi leszünk.
Azok az országok, amelyek az amerikai kérésre csapatokat küldtek a koalícióba rosszul döntöttek?
- Ennek megítélését rájuk bízom. Lehet, hogy pénzügyileg jól jártak.
Ha nem jártak jól pénzügyileg, akkor hibáztak?
- Ezt nekik kell megítélniük. Ez itt mindenesetre Amerika, nem a kommunizmus. Bárki szabadon bírálhatja a kormányt. Pont ez különböztet meg minket minden eddigi birodalomtól. Ha megakadályoznák, hogy az emberek szabadon véleményt nyilváníthassanak, ugyanúgy elbuknánk, mint a többi birodalom.
Az Egyesült Államok hatalmának megőrzéséhez éppen egy vereség járulna hozzá?
- A Közel-Kelet és Afganisztán a világ új Balkánja. Egyedül nem tudjuk stabilizálni, szükségünk van az európai szövetségeseinkre, a japánokra és a kínaiakra. A kivonulásunk Irakból elősegítené a szövetség helyreállítását. Minél előbb történik meg ez meg, annál jobban járunk.
(Horváth Gábor interjúja William Odom nyugalmazott amerikai altábornaggyal, Népszabadság, 2004. május 17.)
A magyar csapatok maradása mellett kiálló vélemény:
Azt hiszem, most - amikor a világ politikusainak szemébe a rémségek láttán megint a 09:11-típusú rettenet költözött - kaptunk egy történelmi alkalmat. Jó lenne, ha a magyar kormány nemcsak az ENSZ iraki szerepvállalását sürgetné, hanem azt is, hogy az ENSZ hívjon létre egy olyan világkonferenciát, amelyik kidolgozhatná azt a minimális tananyagot, aminek elsajátítását minden katonának kötelességévé kell tenni. Mégpedig úgy, hogy a végén afféle homo sapiens minősítő etikai érettségin számoljon be a genfi egyezményről, a háborús jogok és bűnök történetéről és mindenről, ami ehhez kapcsolódik. A tagállamokat rá kellene bírni arra, hogy törvényt hozzanak: ha egy katona úgy kerül háborúba, hogy előtte nem kapott etikai fölkészítést, akkor az elkövetett bűneiért nemcsak ő, hanem a parancsnokai is ugyanolyan büntetést kapjanak, mintha azokat maguk követték volna el. Lehet, hogy egy ilyen ENSZ-egyezmény írott vagy vésett malaszt lenne, de az biztos, hogy soha senki nem hivatkozhatna többé a feletteseire, parancsra, burkolt vagy nyílt utasításra, és talán ez az egy tényező is emberek ezreinek épségét vagy életét menthetné meg.
(Andrassew Iván: A 09:11-típusú rettenet, Népszava, 2004. május 17.)
A magyar csapatkivonást sürgető vélemények:
Amerika a szabad világ szimbóluma és védelmezője volt a kommunizmus igájába taszított tömegek számára. Talán ezért is sorakoztak fel a függetlenségüket nemrégiben visszanyert országok Amerika mögött Irak ügyében is. De ha ez az európai álom meghal, nem sok jövőt jósolhatunk a most újjászülető Európának sem. Sokan szeretnének még hinni ebben az álomban. Hinni abban, itt, Magyarországon is, hogy Európának nem szabad közreműködnie annak az álomnak a legyilkolásában, amelyre saját jövőjét alapozza. Ha másért nem, hát ezért kell azonnal hazahívnunk katonáinkat Irakból.
(Tóth Szabolcs Töhötöm: Foszladozó európai álom, Magyar Nemzet, 2004. május 13.)
Ezek az amerikaiak egy demoralizált tömeg voltak, de most ti ismét katonákat csináltatok belőlük. Méghozzá a legveszélyesebb katonákat: mert mostantól fogva bosszút akarnak állni. Amerikai film volt A halál ötven órája. Le kellene vetíteni azoknak az állatoknak, akik irakiakat kínoznak a bagdadi börtönben... S amíg ők nézik a fiImet, nekünk szépen, csöndben haza kell jönnünk. Hogy ne legyünk tovább részesei egy immorális megszállásnak. Hogy ne mondhassa senki: a magyarok is ott voltak. Ember többé nem vállalhatja azt, ami Irakban történik. Pax Americana: a megszállók vadállati durvasága. Szólalj már meg, tizedes! Mondd, hogy irány hazafelé!
(Bayer Zsolt: Magyar, haza!, Magyar Nemzet, 2004. május 16.)
A demokráciák értékrendszerébe nem fér bele az öncélú szadizmus, és az sem, hogy a megfelelő szervek falaznak.
[...] Az Irakban szolgáló katonai vezetés erre nem készült fel, s most kell szembesülnie azzal, hogy az ellenség bennük van. Elveszítik a háborút, de nem azért, mert nincsenek erőfölényben, hanem mert saját kultúrájuk elvárásainak nem tudnak megfelelni.
[...] Soha nem szimpatizáltam a magyar kormányok amerikai katonai akciókat támogató szervilis magatartásával. Se az Orbán-kormány, se a Medgyessy-kormány nem nekünk tett/tesz jót. Mint politikai elit szerez magának barátságos mosolyt és meleg kézfogást. Egyesek profitálhatnak belőle, de az ország csak kockázatot vállal, míg ha távol tartaná magát, semmiféle retorzióra nem kellene számítanunk. (Nem emiatt jönne kevesebb tőke az országba.) Most a kormányunk álláspontja az volt, hogy akkor vonulunk csak ki, ha vagy olyan kaotikus a helyzet, vagy pedig, ha iraki katonák át tudják venni a magyar feladatok ellátását. Az nem fogalmazódott meg, hogy akkor vonulunk ki, ha az amerikaiakkal kell konfrontálódni. Pedig ezt nálunk kisebb és nagyobb népek egyaránt meg fogják tenni. A baj az, hogy kultúrák közti háborút nem lehet megnyerni, csak a végletekig mérgesíteni. Megtorlásra megtorlás a válasz, foglyok megalázására lefejezés és így tovább. Így aztán lesz ok aggódni, hogy a terroristák már nem csak szimbolikus győzelmet akarnak aratni, hiszen úgy gondolhatják, az őket ért kínzások bármilyen gaztettre feljogosítják őket. Igazából nincs más lehetőség, mint a vereség bevallása és a mielőbbi kivonulás. Minden más forgatókönyv, akárhány meggyőző érvet lehet felsorolni mellettük, beláthatatlan következményeket vonhat maga után.
(Zsolt Péter: Az ellenség bennünk van, Magyar Hírlap, 2004. május 17.)
Egyéb vélemények:
Irak ma más, mint egy éve vagy fél éve volt. Szinte minden megkérdőjeleződött. Ezért a magyar kormány kénytelen újra megfogalmazni, mi a célja Irakban. Az iraki háborút újra kell gondolni, és a leendő lépéseket a realitásokhoz igazítani. Ezt a magyar kormány sem úszhatja meg. A magyar kormány álláspontját a kormány fejétőI kell hallani: ezt most nem bízhatja se a minisztereire, se senki másra. A kormánynak meg kell fogalmaznia, és ki kell mondania, miért tartja változatlanul fontosnak az "iraki szerepvállalást". Ismét és újra. Irak a kampány része, és ez így van rendjén. Háború van. A társadalom megérdemli az őszinte beszédet.
(Makai József: Miért kivonulni? Miért maradni?, Magyar Hírlap, 2004. május 14.)
Hogyan vonulhat ki Amerika egy csapásra Irakból?
- Az ENSZ-ben maximális rugalmasságot kell tanúsítanunk egy új BT-határozat megszületése érdekében. A politikai és biztonsági ügyek irányítását át kell adni a világszervezetnek, s új országokat kell felkérni arra, hogy küldjenek csapatokat. Ha a franciák, és más, hatékony hadsereggel rendelkező európai országok nem hajlandók a részvételre, egyszerűen közölni kell velük: mi a magunk részéről három vagy hat hónap múlva mindenképpen kivonjuk a csapatainkat.
Ez a legrosszabb esetre tartogatott forgatókönyv?
- Lehet, hogy ez lenne a legjobb. A legrosszabb az lenne, hogy maradunk, és megvárjuk, amíg a dolgok még rosszabbra fordulnak.
Nem törne ki Irakban polgárháború, ha az amerikaiak most távoznának?
- Lehet hogy igen, lehet hogy nem. De még ha úgy lenne is, akkor is ki kell vonulnunk.
Ön a The Wall Street Journalnak úgy fogalmazott, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni. Miért nem?
- Mert nincsenek hathatós megoldásaink. Ha valóban amerikai érdekekről lenne szó, a közvélemény is támogatná az erőfeszítést. Most viszont egyedül a radikális arab terrorcsoportok érdekeltek abban, hogy maradjunk. Oszama bin Laden, az irániak, és mások, akik élvezik, hogy mi a vérünkkel fizetünk. Az iraki háború nem szolgálja az amerikai érdekeket. Csökkenti a befolyásunkat. Nem hiszem, hogy összeomlanánk, de sok szövetségest veszítünk.
Furcsa ezt olyantól hallani, aki a Reagan-adminisztrációban viselt igen fontos tisztséget.
- Miért lenne furcsa? Az a furcsa, amit ez a kormányzat tesz. Indokolatlanul kezd háborút, és nem vesz tudomást a nemzetközi jogról. Az Egyesült Államok szövetségeseivel olyan erőt képvisel, hogy Kína, Oroszország és India együtt sem lennének képesek történelmi kihívást intézni ellene. A legnagyobb ránk leselkedő veszély a hozzá nem értő vezetés. Most sajnos ilyen ember van a Fehér Házban.
John Kerry is azt mondja, hogy nem vonulna ki azonnal Irakból.
- Reméljük, hogy meggondolja magát. Van még egy oka annak, hogy miért kellene kivonulnunk. Nincs elég szárazföldi csapatunk ahhoz, hogy ekkora létszámú erőt évekig rotáljunk. Egy éven belül mindenképpen radikális változás tanúi leszünk.
Azok az országok, amelyek az amerikai kérésre csapatokat küldtek a koalícióba rosszul döntöttek?
- Ennek megítélését rájuk bízom. Lehet, hogy pénzügyileg jól jártak.
Ha nem jártak jól pénzügyileg, akkor hibáztak?
- Ezt nekik kell megítélniük. Ez itt mindenesetre Amerika, nem a kommunizmus. Bárki szabadon bírálhatja a kormányt. Pont ez különböztet meg minket minden eddigi birodalomtól. Ha megakadályoznák, hogy az emberek szabadon véleményt nyilváníthassanak, ugyanúgy elbuknánk, mint a többi birodalom.
Az Egyesült Államok hatalmának megőrzéséhez éppen egy vereség járulna hozzá?
- A Közel-Kelet és Afganisztán a világ új Balkánja. Egyedül nem tudjuk stabilizálni, szükségünk van az európai szövetségeseinkre, a japánokra és a kínaiakra. A kivonulásunk Irakból elősegítené a szövetség helyreállítását. Minél előbb történik meg ez meg, annál jobban járunk.
(Horváth Gábor interjúja William Odom nyugalmazott amerikai altábornaggyal, Népszabadság, 2004. május 17.)
Az iraki magyar részvétellel kapcsolatban megjelent cikkek:
Tóth Szabolcs Töhötöm: Foszladozó európai álom, Magyar Nemzet, 2004. május 13.
Bayer Zsolt: Magyar, haza!, Magyar Nemzet, 2004. május 16.
Horváth Gábor interjúja William Odom nyugalmazott amerikai altábornaggyal, Népszabadság, 2004. május 17.
Zsolt Péter: Az ellenség bennünk van, Magyar Hírlap, 2004. május 17.
Makai József: Miért kivonulni? Miért maradni?, Magyar Hírlap, 2004. május 14.
Andrassew Iván: A 09:11-típusú rettenet, Népszava, 2004. május 17.
Copyright 2024. Political Capital Policy Research and Consulting Institute. Minden jog fenntartva.