Vita a vitáról

Február 24-én a Fidesz azt javasolta,

hogy a két választási forduló között vitatkozzon Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor. Ezt az MSZP a Fidesz elnökének megfutamodásaként értékelte, ezért az időpontot elutasította. Ezután a legnagyobb ellenzéki párt április 7-ére, azaz a kampánycsendet megelőző napra tett javaslatot, amelyet a szocialisták ismét elutasítottak, mivel így a média nem számolhatna be a vitáról, és ez szerintük a mérlegelés, valamint a tények megismerésének lehetőségétől fosztaná meg a választópolgárokat. Ezután a Fidesz nevezte gyávának a jelenlegi miniszterelnököt, de február 25-én végül elfogadta a szocialisták által eredetileg javasolt április 5-ei időpontot. A szópárbaj első szakasza így rövid idő alatt lezárult, igaz csak azért, hogy elkezdődhessen egy újabb vita az április 5-én tartandó párbaj részleteiről, valamint a fő eseményt felvezető szakpolitikusi vitasorozatról.

 

 

Avar János: Párbaj a képernyőn (Magyar Nemzet, 2006. február 26.) „Aki csak egyszer is hamis kártyát húzott elő, azzal szemben indokolt az óvatosság.”

(…) Megérthető, ha Orbán nem szívesen néz szembe a „rosszabbul élünk” sulykolásának várható gyurcsányi cáfolatával. Hiszen ami hívei körében (és a gyáva interjúvolók esetében) beválik, az „emberek úgy érzik” kibúvó formula aligha fog megélni a rámenős kormányfővel szemben. Csakhogy az elmúlt hetek sorozatos PR-kudarcai (Vizsla-ügy, szerver botrány) nyomán még a vita vállalásánál is nagyobb kockázatot rejtett volna a kínos ragaszkodás – méghozzá egy kihívó részéről – a kampánycsend előestéjéhez. Sokat elárul a Fidesz defenzívába szorulásáról, hogy Orbánnak nem volt más választása, mint beletörődni Gyurcsány legkésőbbi dátumába.

 

S hiába is érvelnének a jobboldalon az általuk váltig állított balliberális médiafölénnyel. Ugyanis a két vetélytárs személyének és szereplésének hatását – minden amerikai tapasztalat ezt bizonyítja – nem lehet akár túlnyomó sajtóelemzéssel sem „kiigazítani”. Ellenben állításaikat a tényekkel szembesíteni egy korábbi vita időpont esetén nemcsak lehet, hanem szükséges is a választók számára biztosítani. (…)

 

 

Várkonyi Tibor: Vitaváróban (Népszava, 2005. február 27.) Orbán Viktor eddigi tapasztalatai alapján tart a miniszterelnök-jelölti vitától, ezért igyekezett minél inkább kitolni a szócsata időpontját.

(…) Elvben Orbán Viktor is szívesen vitázik, de amennyire lehet, megpróbálja kitolni a szembesülés idejét. Ki tudja, eddigi nem túl szerencsés esetei vezetik-e az időhúzásban, hiszen különösebben nagy élménye nem lehetett sem Medgyessy Péterrel a legutóbbi választás előtt, és hasonlóképpen Gyurcsány Ferenccel sem előző tévé találkozójukon, noha az nem szavazást előzőtt meg, nem volt akkora a tétje sem.

 

Kitérni Orbán most sem akart, de igyekezett a legvégső határidőre halasztani a szembesülést. A második választási forduló előttre, éppen egy nappal, amikor már nincs sok idő megemészteni az elhangzottakat. A kormányfő viszont az első fordulós viták híve, és elegendő töprengési lehetőséget akar adni a szavazóknak, meg természetesen a kommentároknak is. Orbán erre hajlandó volt, de megint a végső pillanatig várt volna, a kampánycsöndig, említés se essék többé az elhangzottakról, szó meghasad.... Gyurcsány ragaszkodott a kulturált, érett demokráciához illő rendezéshez, és végül célt is ért. Április 5-én, szerdán este ülhetünk majd le készülékünk elé, minden valamirevaló társaság a közszolgálattól a magáncsatornákig ott lesz a kamerájával. Mintegy jelezve a tét nagyságát.

 

Csakhogy úgy látszik, a Fidesz illetékesei, jelesen éppen Deutsch-Für Tamás nehezen alkalmazkodik az illem szabályaihoz. Mintha Orbán korábban mit sem mondott volna, úgy állította be, végre is a Fidesz elnökének a javaslatára született megállapodás az időpontról. Gyurcsány - így Deutsch-Für - elfogadta az ifjú demokraták elnökének a javaslatát, noha ország-világ a tanúja, nem egészen így történt. Mindegy, hozzászokhattunk már, ez a Fidesz harcmodor, mert a párt hívei mindent elhisznek, amit mondanak nekik. Még azt is, ami el sem hangzott. (…)

 

 

Szerető Szabolcs: A gyurcsányi bátorságról (Magyar Nemzet, 2006. február 27.) A vitáról szóló vita, valamint az MSZP ragaszkodása az április 5-ei dátumhoz Gyurcsány Ferenc gyávaságát bizonyítja.

(…) Az elmúlt hetek történései is azt bizonyították, hogy az ellenzék számára kifejezetten előnyös, ha a közeljövőt, az emberek mindennapjait érintő témák – 14. havi nyugdíj, járulékcsökkentés, munkaerő-piaci helyzet – uralják a politikai napirendet. A (le)minősítőintézetek által könnyűnek találtatott kormányzati teljesítménnyel kampányolni lehet, nyerni nem, ezért a botránypolitizálás a baloldal egyetlen hatásos fegyvere. Jól teszi hát a Fidesz, ha megpróbálja elkerülni, hogy a kampány a vita vitájáról szóljon, s ezért kompromisszumra kész a diktátumokban gondolkodó ellenféllel. Nem lennék meglepve, ha Gyurcsány Ferenc később újabb akadályokat gördítene a részletekről szóló megegyezés elé.

 

(…) A miniszterelnök-jelölti vita időpontjáról folytatott polémia leleplezte a meztelen igazságot: a gyurcsányi bátorság alapja a cselédsajtóba, nem pedig az emberek befolyásmentes ítéletébe vetett bizalom. Ha április 5-én lesz az összecsapás, drágabolgárúrnak és társainak két napjuk lesz a feketéről bebizonyítaniuk, hogy fehér. Tavaly júliusban, az első Gyurcsány–Orbán-vita után már láthattuk a főpróbát. Az újabb párbaj a kampány legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye lesz. Végül persze nem a vitát, hanem a választást kell megnyerni.

 

 

Szerkesztőségi vélemény: A vita értelme (Magyar Hírlap, 2006. február 27.) A választók érdeke, hogy a médiának maradjon ideje a vita értelmezésére, ezért az április 5-ei dátum jó megoldásnak tekinthető.

(…) Négy évvel ezelőtt a pártok megfosztották a szavazókat a mélyebb elemzés lehetőségétől, kérdések maradtak a levegőben, a párbaj után néhány órával megkezdődött a kampánycsend, az újságok az elhangzottakat nem kommentálhatták, a televíziók is csupán röviden, ennyi. Az emberekben az maradt meg, hogy Orbán jó volt, Medgyessy nem nagyon, viszont önmagához és az előzetes várakozásokhoz képest mégis ügyesebben szerepelt. Amiről beszéltek, másodlagos maradt. Most – ha igaz – lesz még két nap az értékelésre. (Az nem lett volna érv, hogy a szakpolitikusok menet közben úgyis vitatkoznak, senki sem hiheti komolyan, hogy ezeknek a szócsatáknak lesz bármiféle hatásuk. Zavart például bárkit is, hogy 2002-ben egy ilyen párbaj sem jött össze?)

 

Hogy a jelölteknek és pártjaiknak valóban jó-e ez, az nyilván attól függ, akart-e valamelyikük nagyot csúsztatni. (Gyurcsány például azt sugallta, hogy Orbánból kinézi ezt, ezért ragaszkodott az április ötödikéhez, de nem lennénk meglepődve, ha a Fidesz is hasonló okokból engedett volna viszonylag könnyen.) Az azonban mindenesetre egyértelmű, hogy a szavazók így jártak jobban. És ez így rendjén is van.

 

 

Szegő Péter: A fair play védelmében (Hírszerző, 2006. február 27.) Az MSZP és a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének nagy érdeklődéssel kísért tévévitája igazságtalan előnyhöz juttatja a két nagy pártot.

Egy április 9. előtt megtartott Gyurcsány-Orbán vita csak növeli az esélyét a Fidesz által deklaráltan, évek óta kívánt, és a jelekből ítélve az MSZP által egyáltalán nem ellenzett kétpártrendszer intézményesítésének. Azonban nem azért váltottuk le 16-18 éve az egypártrendszert, hogy azt a kétpártrendszer kövesse. Az lenne tehát a helyénvaló, ha nem rendeznének április 9. előtt Gyurcsány-Orbán vitát. Ha lesz is a választások első fordulója előtt televíziós vita, azon ott a helye Dávid Ibolyának, Kuncze Gábornak és az összes, országos listát állított párt listavezetőjének. Így volna fair.

 

 

Szerkesztőségi vélemény: Jöhetnek a párbajok (Világgazdaság, 2006. február 27.) Ha miniszterelnök-jelölti vitát megelőzően szakpolitikai vitasorozat kezdődik, akkor „mire eljön a nagy párbaj ideje, már mindenki halálosan unni fogja az egészet.”

(…) A polémiának valamiért 1998 óta kardinális jelentősége van, ezért haladéktalanul elkezdtek röpködni a dátumok most is. Gyurcsány Ferenc kijelentette, nem lehet közvetlenül a kampánycsend előtt társalogni, mert ellenfele füllentős, és az embereknek idő kell, hogy rájöjjenek, mi a valóság. Ez az én cinikus olvasatomban azt jelenti: a kormányfő szereti, ha az elemzők megmagyarázzák, miért neki van igaza.

 

A Fidesz nem feszítette a húrt – tanultak abból, hogy júliusban simán elbukták a felvezető szakaszt, s a gyurcsányi feltételek mindegyikét el kellett fogadniuk –, jelezte, a pártelnök kész kiállni április 5-én. (…)