Júniusi - júliusi pártpreferenciák (2002. június - július)

A 2002-es választások a közvélemény-kutatók számára kellemetlen eredményekkel zárultak. Az intézetek az első forduló előtt éppen úgy képtelennek bizonyultak előre jelezni a várható szocialista fölényt, mint ahogyan a második forduló előtt sem prognosztizálták a jobboldal relatív előretörését. A közvélemény-kutatók adatai nem csak a valóságtól, de egymás adataitól is jócskán eltértek; a különböző cégek adatai közötti különbség a választások éjszakáján is meghaladta a hibahatárt.

Talán ennek tudható be, hogy a választások után a közvélemény-kutató cégekkel kapcsolatos bizalom mintha csökkent volna, ahogyan ezen intézetek is mintha ritkábban közölnék felméréseiket. Ebben természetesen szerepe van annak is, hogy a következő választásokra négy évig nem kerül sor, így a mostani felmérések gyakorlati haszna jóval kisebb, mint a közvetlenül a választások előtt készülteké.

A választások után a Medián megszüntette azt a választási kampány idején folytatott gyakorlatát, hogy havonta teszi közzé adatait. A Századvég-Tárki április óta nem teszi közzé eredményeit a Magyar Hírlapban, így ezen eredmények kevésbé elérhetők, s kevesebb visszhangot váltanak ki. Ezen tényezők, valamint a fentebb említett körülmények okán nem éreztük lényegesnek a választások óta megjelent közvélemény-kutatások elemzését. Az alábbiakban egyszerre közöljük a cégek júniusi és júliusi adatait; az elemzés során pedig a közhangulatban végbemenő változásokra, a legfontosabb és egyértelmű - valamennyi intézet adataiban megmutatkozó - tendenciákra koncentrálunk.

2002. június:

2002. július:

*: A Medián adatait a "biztos szavazókra" vonatkozóan közli.
Forrás: Gallup: www.gallup.hu; Szonda Ipsos: www.szondaipsos.hu; Medián: HVG, 2002/30. szám (július 27.), 88. oldal; Századvég-Tárki: www.tarki.hu


Az adatokból levonható legfontosabb következtetések

2002. júniusában még úgy tűnt, elmarad a "győzteshez húzás" ismert jelensége. A júniusi adatokban inkább a közvélemény-kutató cégek széttartó eredményei mutatkoztak meg, mintsem bármiféle tendencia. Júniusban 2 cég markáns MSZP-előnyt mért, 2 intézet viszont csekély MSZP-előnyt, illetve kiegyenlített támogatottságot érzékelt a két nagy párt között. A 2002. júniusi adatokból értelmes következtetést éppen úgy nem lehetett levonni, ahogyan ez nem volt lehetséges a választásokat megelőző hónapokban sem. A kép júliusra lett tisztább. A júliusi felvételekben már valamennyi intézet határozott, a biztos szavazó pártválasztók körében mért 10 százalékpont körüli MSZP-előnyt regisztrált. Vagyis, júliusban egyértelmű volt az MSZP fölénye riválisával szemben.

Mindez rávilágít a Fidesz választások után folytatott stratégiájának sikertelenségére is. Több elemző is úgy vélte a második fordulót követően, hogy a Fidesz stratégiájának egyik fontos célja, hogy bizonytalanság gerjesztésével az önkormányzati választások előtt igyekezzen gátat szabni a győzteshez húzás jelenségének. Úgy gondolkodhattak sokan, hogy ha a kormány pozíciói iránt bizonytalanság keletkezik a közvéleményben, akkor a kormány nem részesül majd azokban a pozitívumokban, amelyekre egy biztos pozícióban lévő kormány legtöbbször bizton számíthat. Ezt a számítást visszaigazolták a júniusi adatok. A júliusi adatokban azonban már a kormányoldal erősödése figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy a két felmérés közötti történések nem kedveztek az ellenzéknek. Az, hogy a politikai fejlemények egyre inkább kicsúsztak az ellenzéki erők irányítása alól, megtépázta az ellenzék népszerűségét. Bár a pontos okokat lehetetlen meghatározni, tény, hogy a kormány regnálásának harmadik hónapjára tett szert mintegy tíz százalékos előnyre.

A kisebb pártok népszerűsége az SZDSZ kivételével elhanyagolható. A MIÉP, az MDF és a Centrum Párt 1-2 százalékon áll a különböző felmérésekben - változásokat ilyen alacsony támogatottság mellett nem lehet felelősen vizsgálni. Az SZDSZ helyzete hasonlóképp nehezen megítélhető; 3 cég szerint a párt erősödött az elmúlt hónapban, 1 szerint gyengült. Az azonban biztosan mondható, hogy a kisebb pártok közül egyedül az SZDSZ van az 5 százalékos küszöb közelében, ahogyan az is bizonyos, hogy az SZDSZ a harmadik legerősebb párt.