A magyar társadalomban van igény a tényellenőrzésre, de még kevesen használják
Bár nagy igény mutatkozik a hírfogyasztók részéről arra, hogy segítséget kapjanak az információk valóságtartalmának ellenőrzéséhez, a gyakorlatban kevesen használják a rendelkezésre álló eszközöket – derül ki a Mérték Médiaelemző Műhely, a Medián és a Political Capital kutatásából. Az újságírók egy része figyelembe veszi a tényellenőrzést a hírszerkesztés során, egy része viszont immunis rá.
A Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO) projekt égisze alatt 2023. március 14-28. között, 1200 fő telefonos megkérdezésével végzett reprezentatív közvélemény-kutatást a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, amelynek keretében a magyarok politikai tájékozódási szokásait, preferenciáit és attitűdjeit vizsgálták. A kérdőíven a Political Capital – a HDMO konzorciumának tagjaként – önálló kérdésblokkban mérte fel a tényellenőrzéssel kapcsolatos lakossági véleményeket, tapasztalatokat. Az alábbiakban az ennek során kapott legfontosabb eredményeket mutatjuk be.
A néhány feltett kérdés alapján levonható legfontosabb tanulságok:
1. Álhírekkel a hírfogyasztók jelentős része találkozott már; a média által közölt hazugságot a nagy többség még egy nagyobb cél érdekében sem tartja elfogadhatónak. A megkérdezettek 53 százaléka tapasztalt már olyat, hogy egy általa egyébként hitelesnek tartott politikai hírforrásról egyértelműen kiderült, szándékosan hazugságot állított. A hamis információk közlését a közönség meghatározó része (81%) semmilyen cél érdekében nem tartja elfogadhatónak a média világában.
2. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki szavazók körében erős az igény a hírek, információk valóságtartalmának ellenőrzésére. A megkérdezettek 73 százalékában felmerült már az igény, hogy utánanézzen egy-egy hír valóságtartalmának. Az ellenzéki pártok szimpatizánsai magasabb (82%) a Fidesz szavazói alacsonyabb, de még így is jelentős (65%) arányban jelezték, hogy örömmel vennék, ha létezne olyan megbízható forrás, ahol ellenőrizni tudnák a gyanús információkat. A korcsoportok közül a 18-29 éves fiatal felnőttekben fogalmazódott meg a legerősebb (86%), míg a 60 év felettiekben a legkevésbé (66%) az igény a tényellenőrzésre. Iskolázottság tekintetében az alapfokú végzettségűek lényegesen kisebb arányban (59%) érezték szükségét az általuk olvasott információk ellenőrzésének. A képzettebbek között ugyanakkor nem tapasztaltunk érdemi eltéréseket.
3. A tényellenőrzés iránti igény csak korlátozottan jelenik meg a gyakorlati hírfogyasztásban. A lakosság háromnegyede még nem használt semmilyen tényellenőrző eszközt vagy módszert. A megkérdezettek öt százaléka ugyanakkor rendszeresen használ tényellenőrző weboldalt, böngésző bővítményt vagy egyéb eszközt arra, hogy megbizonyosodjon egy hír valódiságáról. További 21 százalék, ha nem is rendszeresen, de néhány alkalommal már használt ilyet. A nagy többség ugyanakkor még egyáltalán nem tett aktívan azért, hogy ellenőrizzen egy általa kérdésesnek ítélt hírt. A pártpreferencia-csoportokban az igényeknek megfelelően alakult a használat: az ellenzékiek körében többen (37%), a kormánypártiak esetében kevesebben (15%) ellenőriztek már hírt. Ez az eredmény vélhetően annak köszönhető, hogy az ellenzéki szavazók (akik egy másik kutatásunk szerint kevésbé bíznak a hazai médiában) gyanakvóbbak a politikai hírekkel, információkkal szemben. Az iskolai végzettséggel emelkedik a tényellenőrző eszközök használatának elterjedtsége (míg a diplomások 39%-a, az alapfokú végzettségűeknek csupán 13%-a jelezte, hogy alkalmazott már valamilyen módszert, eszközt). Az életkor hatása 50 év felett jelentkezik, az 50-59 éveseknek 21%-a, a 60 felettieknek 16%-a ellenőrizte már egy hír valódiságát. A fiatalabb korosztályokban ennél magasabb, 33-35 százalékos arányt mértünk.
4. A Google-keresés a leggyakoribb módszer, míg a Lakmusz a legtöbbet használt tényellenőrző oldal. A tényellenőrző eszközöket, módszereket alkalmazók közül a legtöbben a Google keresőjét hívják segítségül, ha egy általuk gyanúsnak talált információ hitelességét kívánják ellenőrizni. Többen a vélhetően megbízhatóbbnak tartott külföldi médiumokon néznek utána, mások a Facebookot használják ugyanerre. Hasonló a Lakmusz/444.hu páros említettsége is, ami így a tényellenőrző oldalak közül a leggyakrabban használt lett.
A legtöbbet használt eszközök, módszerek (a betűméret az említés gyakoriságával arányos)
5. A tényellenőrzés hatása a média szereplőire már érzékelhető, de nem mindenki nyitott rá. Oroszbarát propaganda a főáramú médiában, oltásellenesség a széleken című tanulmányunkból kiderül, hogy az újágírók és szerkesztőségek egy része figyelembe veszi a tényellenőrzést a szerkesztői munkája során – például eltávolít egy hírt, ha kiderül, hogy az hamis. A kormányzati irányítású média ugyanakkor nagyrészt immunis a tényellenőrzésre, sőt, jellemző e gyakorlat létjogosultságának vitatása, mind a tényellenőrök egyfajta ellenségként való beállítása – bár ez a vélemény megfogalmazódik a kormányzati táboron túl is. A Facebook beépített, tényellenőrzésen alapuló figyelmeztető rendszere, ha korlátozottan és sokszor tökéletlenül is, de működik. Akadnak továbbá olyan tudatos és aktív felhasználók is, akik a Facebook kommentszekciójában a tényellenőrzéseket érvként használják. Jelen kutatás eredménye azt mutatja, hogy a hírfogyasztók többsége fontosnak tartja – ha nem is feltétlenül gyakorolja – a hírek valóságtartalmának értékelését.
